>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Nemzetiségi (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi) Titkársága

Sánta Áron elkészítette Pozsgay Imre számára a belügyminiszteri javaslattal kapcsolatos feljegyzését, amely a cigánysággal összefüggő feladatok átvállalását a Minisztertanácson belül létrehozandó nemzetiségi titkárság keretében tudta elképzelni.

A Kollégium plenáris ülésén – bár nem volt önálló napirendi pont, de a Tabajdi Csaba által vezetett Nemzetiségi Titkárság bemutatkozásának keretében – felmerült a nemzetiségi törvény ügye. Tabajdihoz intézett kérdésként fogalmazódott meg ugyanis a törvény-előkészítés állása, nevezetesen az, hogy a nemzetiségi szövetségek miért nem tudnak róla többet, illetve az, hogy vajon nem lesz-e az ügy pártharcok tárgya.

A Minisztertanács az 1124/1989. sz. határozatában – október 17-i hatállyal – Tabajdi Csabát miniszterhelyettessé nevezte ki, és megbízta az MT Nemzetiségi Titkárságának – utóbb Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának (NEKT) – vezetésével.

A Kollégium hazai albizottságának ülésén napirendre került a kisebbségek parlamenti képviseletének ügye, az eredetileg tervezettnél korábban a kisebbségi törvény alapelvei, a cigányság helyzete, az 1990-es népszámlálás, illetve a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos tennivalók. (Győri Szabó 1998.)

Az ülésnek a kisebbségi törvényről szóló napirendi pontjához beterjesztették a NEKT által kidolgozott „A nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezet alapelvei” c. anyagot. A dokumentum bevezetőjében kitért a jogszabály megalkotásának bel- és külpolitikai szempontjaira. Egy integrált, nemzeti-etnikai és nyelvi kisebbségi törvény kidolgozását javasolta, amelynek hatálya az országban beszélt kisebbségi nyelvekre és nyelvjárásokra terjedne ki. Ezt a megoldást az Európa Tanács (ET) Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájához való csatlakozás szempontjából is kívánatosnak értékelte. A részletes szabályozást magában foglaló kisebbségi kódex az identitásválasztás szabadságán alapult, amelyet egyéni és közösségi jogok biztosítása kívánt teljessé tenni. Fontos elemének bizonyult a kulturális (utóbb kulturális és szociális) kisebbségi önkormányzatok rögzítése: a kisebbségenként külön-külön létrehozható „államjogi” önkormányzatokhoz az adott közösség tagjai tartoznak, akik ezt önkéntesen, az önkormányzat által kezelt névjegyzékbe történő felvétellel nyilváníthatják ki. Az állami szervek által kizárólag csak felügyelt kisebbségi testületek statútumok alapján működnek, amely dokumentumok a kisebbségi törvény részét képezik.

Az albizottság ülésén alapvetően egyetértés mutatkozott az alapelveket illetően, és a Kollégium testülete megbízta a Titkárságot, hogy a következő plenáris ülésre terjessze be a törvény részletes koncepcióját, konkrét szövegtervezetét és annak indoklását. (Győri Szabó 1998.)

A Kollégium plenáris ülésén, az eredetileg tervezettnél később vitatták meg a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény tervezetét, amelynek elkészítése Bíró Gáspár, a NEKT tanácsosának nevéhez kötődött. A kidolgozott törvénytervezet és önkormányzati statútum első változatát a NEKT az ülést megelőzően a minisztériumi és más szakértők, valamint a kisebbségi szervezetek részére kiküldte előzetes véleményezésre. Az aznapi tanácskozáson elhangzott észrevételek alapján a Kollégium azzal bízta meg a Titkárságot, hogy 1990. február 1-ig készítse el a kisebbségi önkormányzatok statútum-modelljét, a kisebbségi szervezetek támogatásának új alapokra helyezésének alapelveit, és kezdje meg a tárcaközi egyeztetést, illetve a pártokkal és kisebbségi szervezetekkel való előzetes konzultációt. Az elvégzendő munkához a NEKT december 25-éig kérte a Kollégium tagjainak írásos véleményeit, konkrét szövegjavaslatait.

Az MM miniszteri értekezlete megtárgyalta és jóváhagyta a „Nemzetiségek, kisebbségek és a Művelődési Minisztérium feladatai” c. összefoglalót, amelyet Rátkai Ferenc utóbb, 1990. március 19-én továbbított a minisztériumi vezetőknek. Az elfogadott előterjesztés szerint a nemzetiségi törvény előkészítése a kormányzati kisebbségpolitika készségét jelzi a megújulásra, és a „valóságos” kisebbségi igények kielégítésére. A dokumentum állásfoglalása szerint a Nemzetiségi Önálló Osztályt – feladatkörének, személyi összetételének és esetleg nevének megváltoztatásával – célszerű fenntartani és továbbra is működtetni.

Tabajdi Csaba megküldte Rátkai Ferencnek a NEKT nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekről szóló törvénytervezetének legújabb változatát (Kisebbségi kódex a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekről). Március elején a NEKT az anyagot más államigazgatási szereplőkhöz (Pénzügyminisztérium, BM, IM, KÜM, Szociális és Egészségügyi Minisztérium, Magyar Televízió, Magyar Rádió, Magyar Távirati Iroda) is eljuttatta, kérve tőlük a mihamarabbi véleményezést annak érdekében, hogy a tervezet a parlamenti választásokat követően társadalmi vitára kerülhessen. (Győri Szabó 1998.)

A NEKT a kisebbségi törvénytervezet aznapi vitájára meghívta a tizenkét, országos listát állító párt képviselőit. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Hazafias Választási Koalíció, az MSZMP, az MSZP, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Vállalkozók Pártjának megjelent szakértői egyetértettek abban, hogy szükség van kisebbségi törvényre. A megbeszélésen nem képviseltette magát a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az MDF, a Magyar Néppárt és az SZDSZ.

A NEKT szervezésében ezúttal a hazai kisebbségi szervezetek képviselői vitatták meg a Titkárság által elkészített kisebbségi kódex tervezetét.

A vitát követően a NEKT levélben kereste meg a március 24-ei tanácskozásról távolmaradó pártok elnökeit: „megdöbbenve vették tudomásul a tényt a hazai kisebbségek szervezeteinek képviselői is, akik nem értették, hogy vezető politikai erőként érdektelenséget tanúsítottak egy olyan kérdésben, amelyben konszenzus elérése szükséges. Magatartásuk számunkra is érthetetlen, mivel a nemzetiségi problematika törvényes rendezésének további halogatása belföldön feszültségeket okozhat, nemzetközi szinten tartós hátrányokkal járhat.” (Győri Szabó 1998.)

Az MDF programjának keretében tárgyalt, a párt külpolitikai célkitűzései, és kisebbségvédelmi programja azt hangsúlyozták, hogy „a határainkon túl élő magyarság ügyénél semmivel sem kisebb súlyú saját kisebbségpolitikánk elve. Nem tagadunk meg semmilyen olyan jogot hazai kisebbségeinktől, amelyet a kisebbségi magyarságnak követelünk.” (Bárdi – Éger 2000.)

Christoph Pan és Karl Zeller, az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának vezetői a NEKT korábbi, véleményezési célzatú megkeresése nyomán konkrét szövegtervezetet küldtek „A népcsoportok jogállása Magyarországon” címmel. A kisebbségi törvénytervezetük foglalkozott az anyanyelv használatával, a személy- és helységnevek ügyével, az anyanyelven történő oktatással, a médiajogokkal, valamint a népcsoportok autonómiájával és politikai képviseletükkel. (Győri Szabó 1998.)