>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

III V VI IX X XI XII

Az NKB ülésén, a jugoszláv pártküldöttség közelgő látogatása kapcsán felmerült a magyarországi nemzetiségek iskolai, oktatási, kulturális helyzetének kérdése, és a Bizottság – tekintettel a nemzetiségi szövetségek 1988-as kongresszusaira is – felhívta a figyelmet a hazai nemzetiségi oktatási intézmények ellátottságának hiányosságaira.

A Demokrata közölte a „Mit kívánunk?” c. programját, amely tartalmazta „a magyar kisebbségek hatékony védelmezését, a hazai nemzetiségek és etnikai népcsoportok kulturális szabadságát és fejlesztését; új nemzetiségi törvényt.” (Csizmadia 1995.)

Az MSZMP PB a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály (KAO) javaslata alapján állást foglalt a jogalkotásról szóló törvény előkészítéséről. Ezek szerint a jogszabályi hierarchiában, törvényi szinten kell szabályozni az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényesítésük garanciális szabályait.

A demokratikus ellenzék elkészítette és az illegális Beszélőben megjelentette a „Társadalmi szerződés. A politikai kibontakozás feltételei” c. programját, amely érintette a határon túli magyar és a hazai kisebbségi kérdés komplex problematikáját is. Demokratikus alapelvek rögzítését, a magyar állam és a magyar nemzet viszonyának tisztázását, illetve átgondolt, hosszú távú stratégia megalkotását és a kisebbségi ügy nyilvánosságának kialakítását sürgette e téren. Szorgalmazta továbbá egy nemzetiségi törvény megalkotását is, amely szerint „biztosítani kell mindazon jogokat a magyarországi nemzetiségeknek (a cigány kisebbségnek is), amelyeket a határon túli magyar kisebbségek számára követelünk.” Síkra szálltak amellett, hogy a hazai nemzetiségek szabadon tarthassanak kapcsolatot az anyanemzeteikkel és más országokban élő szórványokkal. A programalkotók szerint el kell ismerni a nemzetiségek azon jogát, hogy sérelmeikkel anyanemzetükhöz vagy akár valamely illetékes nemzetközi fórumhoz fordulhassanak. (Csizmadia 1995.)

Göndör Péter, a KB TKKO munkatársa véleményezésre megküldte Rátkai Ferencnek Huszár Tibor és Juhász Gyula „Tervezet a nemzet-nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos állásfoglaláshoz” című anyagát. Az ügy hátterében az állt, hogy a PB 1984 végén indítványozta egy, a kérdéssel foglalkozó, orientáló jellegű dokumentum kidolgozását, majd ezt követően a párt Művelődéspolitikai Munkaközössége 1985 májusában munkatervébe is iktatta ennek elkészítését 1986. decemberi határidővel. A politikai helyzet időközbeni változásával összefüggésben az anyag csak később készült el és került megvitatásra.

Kalmár György, az MM munkatársa elkészítette Rátkai Ferenc számára a nemzeti-nemzetiségi tárgyú állásfoglalással kapcsolatos véleményező feljegyzését. A tervezet javaslataira utalva megjegyezte, hogy „fontos, hogy ezeknek realitását, időszerűségét és célszerűségét igen gondosan vizsgáljuk meg, ugyanakkor egyéb javaslatokon is gondolkodjunk (pl. baráti társaságok, esetleg a Barátság Házának létrehozása, nemzetiségi törvény alkotása, stb.).”

Az NKB ülése megvitatta a Huszár Tibor és Juhász Gyula által készített „Tervezet a nemzet-nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos állásfoglaláshoz” című anyagot. Ezt követően, a Művelődéspolitikai Munkaközösség Köpeczi Béla által vezetett munkacsoportja július 8-án tárgyalta meg a dokumentummal kapcsolatos további teendőket, és augusztus folyamán át is dolgozta azt.

Stark Ferenc kiküldte véleményezésre az Agitációs és Propaganda Bizottság elé készülő, a nemzetiségi oktatásról szóló előterjesztés tervezetét, amelyet az MM Pedagógusképző, Alapfokú nevelési, Középfokú nevelési Osztályai, a Baranya és Győr-Sopron megyei tanácsok, valamint a nemzetiségi szövetségek kaptak meg.

Stark Ferenc elkészítette „A nemzetiségpolitikai funkciók ellátására (is) hivatott intézmények működése” c. tanulmányát, ami szerint a „… nemzetiségi politikának 1968 (a Politikai Bizottság fordulatot hozó határozata) óta elért főleg extenzív fejlődésből származó eredményeire (…) demonstratív célokkal és szándékkal tartalmukban egyre inkább kiüresedő formák épülnek rá. Változtatásra van tehát szükség.” Bírálta a nemzetiségi szövetségek felülről kiépített és irányított struktúráját, és rámutatott, hogy a nemzetiségi feladatok helyi és területi szinten alig integrálódtak, a döntések a szükségesnél mindig magasabb szinten születtek. A rétegpolitikai tennivalók lényegében csak egy szakpolitikára voltak leszűkítve: a művelődési tárcán kívüli feladatok nem vagy alig intézményesültek, míg a NÖO hatásköre szintén nincsen szabályozva, miközben a nemzetiségi szövetségek felügyelete egyre nehezebben volt ellátható.

Kalmár György elkészítette Rátkai Ferenc számára a nemzetiségi oktatás helyzetét taglaló jelentéshez kapcsolódó feljegyzését. A dokumentum szorgalmazta azt, hogy a közéleti demokratizmus erősödésének keretében, az általános nemzetiségpolitikai gondokkal való szembenézéssel és az eddigi javaslatok figyelembevételével át kellene tekinteni a nemzetiségi kérdés egész hazai kezelését, irányítását és intézményrendszerét. Síkra szállt a döntéshozatal decentralizálásáért és társadalmasításáért, illetve leszögezte: „időszerűnek látszik a nemzetiségi törvény megalkotásának előkészítése.”