>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Takács Gyula ismételten megküldte Stark Ferencnek a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról szóló baranyai tanácsi rendelet tervezetét, amelyet korábban a NÖO már véleményezett, és javaslatai alapján a jogszabálytervezet átdolgozásra került.

Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke a Rádiónapló c. műsorban kijelentette, hogy „Magyarország erkölcsi, politikai és emberi jogi értelemben felelősséget érez és visel a határain túl élő magyarokért.”

Az NKB ülésének napirendjén szerepelt Knopp Andrásnak, a KB TKKO osztályvezető-helyettesének tájékoztatója az időszerű tennivalókról, a hazai nemzetiségek változásokra váró szerepéről a helyi politikában, az államigazgatásban, és a törvényhozásban. Az ülésen az NKB munkatervébe iktatta a hazai nemzetiségek helyzetéről a PB számára készülő jelentés megvitatását.

A Bács-Kiskun Megyei Tanács létrehozta a nemzetiségi titkári hivatalát.

Az MSZMP PB ülése megvitatta az ellenzéki, ellenséges tevékenység újabb vonásairól készített tájékoztatót, amely a Társadalmi Szerződést bírálva utalt arra, hogy „minden lehetséges ponton (… nemzetiségi kérdések stb.) támadnak.” Megoldásként szorgalmazta azt, hogy a párt legyen a társadalmat foglalkoztató kérdések tisztázásának kezdeményezője, illetve indítványozza többek között az állampolgári jogok érvényesülésének összegzését, garanciáiknak a kidolgozását, akárcsak egy új alkotmány kimunkálását. Indokoltnak tartotta továbbá meggyorsítani a kollektív szabadságjogok átfogó szabályozásának előkészítését is.

Szokai Imre és Tabajdi Csaba, az MSZMP KB Külügyi osztályának helyettes vezetői – Szokai kinevezését követő napon – a Magyar Nemzetben megjelent, a „Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés” c. írásukban kiemelték, hogy „nemzetközi fellépésünk hitelét, erkölcsi fedezetét folyamatosan változó, bővülő, továbbfejlődő hazai nemzetiségi gyakorlatunk adhatja csak meg. Ez részünkről a belső demokratizálásunk szerves része; bármiféle kisebbséggel szembeni türelem megnyilvánulása. Az elmúlt évek gyakorlatának szellemében, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak határozott képviselete, az érdemi kezdeményezés, e kérdések folyamatos szerepeltetése a nemzetközi fórumokon a jövőben is feltétlenül alapvető külpolitikai céljaink közé tartozik.”

Köpeczi Béla művelődési miniszter megküldte Radics Katalinnak, a KB TKKO vezetőjének a minisztérium tevékenységének és szervezetének fejlesztésére, átszervezésére vonatkozó tervezetet, amely nem kellően tisztázottnak tartotta a nemzetiségi terület felelősségi rendszerét, és ezért kezdeményezte a kormányzati felügyelet újragondolását.

A HNF Budapesti Bizottságának elnökségi ülésén a résztvevők nemzetiségi ügyeket vitattak meg annak a dokumentumválogatásnak a birtokában, amely tartalmazta többek között I. István király Intelmeinek híres sorait a többnyelvű országról. A tanácskozás végül úgy foglalt állást, hogy időszerű egy új nemzetiségi törvény megalkotása Magyarországon. Elfogadták azt a javaslatot is, amely szerint az elnökség kezdeményezésére a fővárosi képviselőcsoport fontolja meg annak lehetőségét, hogy javaslatot tegyen a megfelelő jogalkotásra. Peják Emil, a Bizottság vezető titkára az indítvánnyal kapcsolatban a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy „az alkotmány röviden és természetesen általánosságban szabályozza a nemzetiségi jogokat. Ámde önálló törvény több mint száz esztendeje nem született erről.” A hatályos, a nemzetiségekkel kapcsolatos széttagolt ágazati jogszabályokra célozva kijelentette: „úgy ítéljük meg, hogy ezen jó lenne változtatni, már csak azért is, mert a nemzetiségi problematika érezhetően a figyelem középpontjába került Magyarországon. Az elmúlt években nemzetiségi politikánk alkotmányunk szellemében alakult és értékelhető, becsülhető eredményei vannak. Éppen a továbblépés miatt jött el az ideje egy olyan átfogó nemzetiségi törvény megalkotásának, amely európai mértékkel nézve is jelentős vívmány lenne.” Az ülésen meghívott előadóként jelenlévő Stark Ferenc nem minisztériumi tisztviselőként, hanem hangsúlyozottan szakértő-kutatóként pedig úgy nyilatkozott, hogy a törvény-előkészítés megindulásához számos jogi feltételnek kell megvalósulnia, de kétségtelenül adódtak a hatályos rendszerben joghézagok, különös tekintettel a végrehajtás szabályozatlanságára. Az osztályvezető éppen ezért egy végrehajtható és számon kérhető törvény kidolgozása mellett állt ki, ami lehetővé teszi a tényleges kisebbségi érdekek felszínre kerülését.

A Lukács János, a pártszervezésért felelős KB-titkár által elkészített, „A párt vezető szerepének érvényesülése társadalmunkban, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztése (állásfoglalás tervezet)” c. előterjesztés még nem ejtett szót a nemzetiségi törvényről.

A Berecz János PB-tag által elkészített, „Javaslat a Politikai Bizottságnak az Országos Pártértekezlet állásfoglalásának tervezetére” c. dokumentum már említette a kisebbségek jogait, de még nem szólt explicite a nemzetiségi törvényről.

Stark Ferenc megküldte Takács Gyulának a tervezett baranyai nemzetiségi tanácsrendelettel kapcsolatos megjegyzéseit, amelyek a nemzetiségi jogok erősítésére és szervezeti kérdések tisztázására irányultak.

Az MSZMP PB ülése megvitatta az elkészült dokumentumokat a párt vezető szerepéről, a szocializmus politikai intézményrendszerének továbbfejlesztéséről, valamint a későbbi országos pártértekezlet állásfoglalásának tervezetéről, és úgy határozott, hogy átdolgozás után az előbbi javaslat legfontosabb elemei épüljenek be az utóbbiba, azaz a pártértekezlet elé terjesztendő állásfoglalás tervezetébe.