>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Nemzetiségi Önálló Osztály

Stark Ferenc, az MM Nemzetiségi Önálló Osztályának (NÖO) osztályvezetője megküldte Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettesnek „A magyarországi románokkal összefüggő politikai jelenségekről” c. bizalmas feljegyzését, amely szerint „… sokan úgy kezelik őket, mint akik felelősséggel tartoznak a határ másik oldalán folyó eseményekért, a szomszéd állam politikájáért, a romániai magyar nemzetiség helyzetéért.” Az osztályvezető szerint a jövőben számolni lehet egyaránt a szélsőséges megnyilvánulások elszaporodásával, a román szövetségtől való kisebbségi elfordulással, és a „kisebbségi nacionalizmus” jelentkezésével. Megoldásként elsősorban a megfelelő tájékoztatás megvalósítását hangsúlyozta.

Stark Ferenc megküldte Takács Gyulának a baranyai nemzetiségi tanácsrendelet tervezetének véleményezését, amely a tervezetet úttörőnek és példaadónak minősítette a nemzetiségpolitikai gyakorlat megújításában. Javaslatai elsőként annak rögzítésére irányultak, hogy a nemzetiségek a magyar társadalom integráns részei, az aktív kisebbségvédelem talaján álló politikának az alanyai, a szocialista állam pedig biztosítja az egyenjogúságukat, és a sajátosságok megőrzéséhez szükséges garanciákat. A tételes megjegyzései között a NÖO osztályvezetője elvetette a nyelvhasználati jogok számarányokhoz kötését, illetve hangsúlyozta annak jelentőségét, ha a tanácsrendelet képes lenne rendszerbe foglalni a különböző, és olyakor tisztázatlan helyű nemzetiségi szerveket, ezek egymáshoz való viszonyát, beleértve a szövetségek központjait és a megyei nemzetiségi bizottságot.

Takács Gyula ismételten megküldte Stark Ferencnek a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról szóló baranyai tanácsi rendelet tervezetét, amelyet korábban a NÖO már véleményezett, és javaslatai alapján a jogszabálytervezet átdolgozásra került.

Czibere Tibor Pozsgay Imrének küldött válaszában többek között megküldte a NÖO 1988-as munkatervét, amely tartalmazta a nemzetiségi törvény előkészítésében való részvételt is. Czibere röviden arról is tájékoztatta az államminisztert, hogy a törvény politikai elveinek kimunkálása a párt kapcsolódó osztályán történik. A javasolt együttműködést pedig elsősorban a kulturális és oktatási területeken látta kivitelezhetőnek.

Pál Lénárd arról értesítette Lukács Jánost, hogy a nemzetiségi javaslat átdolgozásra került, illetve az MSZMP KB Irodája pótlólag megküldte azt a KB november 22-ei ülésére. Pál Lénárd utóbb, 25-én azt javasolta, hogy a dokumentum határozatként jelenjen meg.

Árvay Árpád, a Bács-Kiskun Megyei Tanács Vb. titkára véleményezésre megküldte Czibere Tibornak a tanács rendelettervezetét a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról, amely figyelembe vette a NÖO korábban már kifejtett észrevételeit.

Emlékeztető készült a nemzetiségi szövetségek vezetői, az MSZMP KB, a Minisztertanács, a HNF OT, valamint az MM NÖO képviselői közötti tárgyalásról. A felek egyetértettek abban, hogy szükség van egy nemzetiségi törvényre. (Eiler 2002.)

Tabajdi Csaba a Kossuth Rádióban, a nemzetiségi törvény késlekedésével kapcsolatban elmondta, hogy „volt eléggé éles bírálat, hogy az etnikai és kisebbségi törvény tervezetét az IM elfektette, és erre nem is találtak mentséget a Kollégium bizonyos tagjai. Annyi mindent kellett a törvényhozási munkában az elmúlt egy év alatt történelmileg bepótolni, mégsem lett volna szabad ezt a kérdést félresöpörni. Azt hiszem, mindenképpen szükség van a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény munkálatainak felgyorsítására.” (Győri Szabó 1998.)

Eperjessy Ernő, a NÖO osztályvezető-helyettese levélben arról tájékoztatta Timoránszky Pétert, hogy a nemzetiségi törvényt előkészítő bizottságban a Művelődési Minisztériumot továbbra is Stark Ferenc képviseli.

A Kollégium plenáris ülésén, az eredetileg tervezettnél később vitatták meg a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény tervezetét, amelynek elkészítése Bíró Gáspár, a NEKT tanácsosának nevéhez kötődött. A kidolgozott törvénytervezet és önkormányzati statútum első változatát a NEKT az ülést megelőzően a minisztériumi és más szakértők, valamint a kisebbségi szervezetek részére kiküldte előzetes véleményezésre. Az aznapi tanácskozáson elhangzott észrevételek alapján a Kollégium azzal bízta meg a Titkárságot, hogy 1990. február 1-ig készítse el a kisebbségi önkormányzatok statútum-modelljét, a kisebbségi szervezetek támogatásának új alapokra helyezésének alapelveit, és kezdje meg a tárcaközi egyeztetést, illetve a pártokkal és kisebbségi szervezetekkel való előzetes konzultációt. Az elvégzendő munkához a NEKT december 25-éig kérte a Kollégium tagjainak írásos véleményeit, konkrét szövegjavaslatait.

Az MM miniszteri értekezlete megtárgyalta és jóváhagyta a „Nemzetiségek, kisebbségek és a Művelődési Minisztérium feladatai” c. összefoglalót, amelyet Rátkai Ferenc utóbb, 1990. március 19-én továbbított a minisztériumi vezetőknek. Az elfogadott előterjesztés szerint a nemzetiségi törvény előkészítése a kormányzati kisebbségpolitika készségét jelzi a megújulásra, és a „valóságos” kisebbségi igények kielégítésére. A dokumentum állásfoglalása szerint a Nemzetiségi Önálló Osztályt – feladatkörének, személyi összetételének és esetleg nevének megváltoztatásával – célszerű fenntartani és továbbra is működtetni.

Simon Istvánné, a NÖO megbízott osztályvezetője elkészítette az osztály 1989. évi munkájának értékelését, amely az általános nemzetiségpolitika feladatok elvi-gyakorlati segítése keretében megnevezte a nemzetiségi törvény előkészítésében való részvételt is.