>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága

Az Országgyűlés elfogadta az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 41/1990. (V. 18.) Országgyűlési határozatot, amely létrehozta Fodor Gábor (FIDESZ) elnökletével a 25 fős Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságot (EJKVB). Fodor Gábor ezt a tisztséget 1993 végéig töltötte be.

Az EJKVB alakuló ülésén többek között létrehozták a hazai kisebbségi ügyekkel foglalkozó albizottságot, illetve a képviselők kifejtették a véleményüket a kisebbségek parlamenti képviseletéről, amelyre a kisebbségi törvény elfogadását és a választójogi törvény módosítását tartották megoldásnak.

Az EJKVB ülése három módosító javaslattal indítványozta a plenáris ülés terjeszteni a kisebbségek védelméről szóló határozat-tervezetet, amelyet a Külügyi Bizottság alakított ki Tamás Gáspár Miklós képviselőnek (SZDSZ) a legutóbbi plenáris ülésen tett indítványa alapján. A Bizottság munkatervének elfogadása keretében, a képviselők fontosnak tartották a kisebbségi törvény mielőbbi megalkotását, illetve a mihamarabbi döntést a parlamenti képviselet ügyében.

A NEKT március 27-ei levelére egyedül a KDNP elnöke reagált, aki válaszában sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy pártjának szakértője nem tudott részt venni a kisebbségi törvénytervezet márciusi vitáján. A pártelnök ezt a választási kampánnyal indokolta, de kifejezte azon szándékát, hogy a kereszténydemokraták készek a törvény előkészítésében szerepet vállalni. (Győri Szabó 1998.)

Az EJKVB ülésén hosszas vita zajlott le a kisebbségek parlamenti képviseletéről és a kisebbségi biztos intézményéről, amelynek ügyében a Bizottság végül úgy foglalt állást, hogy a kérdés rendezése hosszú távon a választójogi törvény módosításával és a kisebbségi törvény megalkotásával lehetséges.

Mihaiescu György, a Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának elnöke Fodor Gábornak, az EJKVB, Salamon Lászlónak, az Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnökeinek, illetve Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének írott levelében kifejtette, hogy a korszerű, európai színvonalú kisebbségpolitika alapja csak a kisebbségek bevonásával kialakított „önképviseleti autonómia” lehet. Az Unió elnöke szorgalmazta, hogy a parlamenti képviseletre vonatkozó végleges megoldás megszületése érdekében az év júniusában kerekasztal-tárgyalásokra kerüljön sor a parlamenti, miniszteriális és kisebbségi szereplők között. Szabad György június 20-án továbbította a levelet az Emberi jogi bizottságnak, kérve, hogy foglaljanak állást a javasolt tárgyalásokról. A házelnök egyúttal válaszlevelet is írt az Unió elnökének.

Nedelykov Milán, a Szerb Demokratikus Szövetség elnöke megküldte Wolfart Jánosnak, az IM-nak és az EJKVB-nak az IM törvénytervezetének véleményezését, amelyet a Szövetség a hiányosságai (tömegtájékoztatási jogok, garanciák, deklaratív rendelkezések kérdése) miatt nem tartott elfogadhatónak. Megítélése szerint a kisebbségi jogok széles körének érvényesítését nem lenne szabad szigorúan a kisebbségi önkormányzatok megalakításához kötni. „A hiányosságok kiküszöbölése és egy mindenki által elfogadható koncepció kidolgozása egyedüli megoldásaként, véleményünk szerint, egy nemzetiségi kerekasztal jellegű intézményes keretek között folyó tárgyalás mielőbbi összehívása kínálkozik, amit ezúton is javasolunk.”

A Cigány Ifjúsági Szövetség állásfoglalást juttatott el a NEKH-hez a kisebbségi törvény 12 pontban kidolgozott politikai elveiről és a törvénytervezetről. A szervezet szorgalmazta a kisebbségek jogi védelmének és a cigány nyelvek használatára irányuló állami kötelezettségek megteremtését. A tervezetet vitaalapnak sem fogadva el, leszögezte végül azt, hogy „ahhoz, hogy érdekorientált politikai alapokra épüljön fel a törvénytervezet, elengedhetetlenül szükséges a törvényalkotók és az érintettek politikai egyeztető tárgyalása…”

Szabad György megküldte Fodor Gábornak Wolfart János áttekintését a hazai cigány szervezetekről és pártokról, jelezve egyúttal, hogy várja az EJKVB elnökének jelentkezését a kisebbségi törvény ügyében.

A február 20-án célul kitűzött konszenzusos tervezet kidolgozása érdekében, a Kisebbségi Kerekasztal, az IM, a BM képviselői, az EJKVB elnöke, a NEKH munkatársai, valamint kisebbségi főszerkesztők részvételével politikai egyeztető megbeszélést tartottak a NEKH-ben a Hivatal kezdeményezésére. A törvény előkészítésének megvitatása kapcsán a kisebbségi szervezetek megismételték az IM tervezetét elutasító álláspontjukat, majd a NEKH és az IM képviselői további szakértői munkálatokat javasoltak, és végül megállapodás született az IM-tervezet végleges elvetéséről, a párhuzamos készülő tervezetek lehetőség szerinti összedolgozásáról, és a további egyeztetésekről, amelyet a NEKH vállalt el.

A Zsidó Vallású Magyarok tiltakozó állásfoglalást alakítottak ki a zsidóságnak etnikumként való kezeléséről, amelyet az EJKVB-nak való megküldést követően, Fodor Gábor utóbb, 1992. március 20-án továbbított egyes országgyűlési képviselőknek.

Sárközi Ildikó, a Kisebbségi Kerekasztal soros elnöke Antall Józsefnek és Fodor Gábornak írott levelében kérte a miniszterelnök személyes támogatását a tárgyalások megkezdéséhez. Az első megbeszélés időpontjául június 19.-ét, és helyszínéül a Magyarországi Bolgár Kulturális Egyesület (MBKE) székházát javasolta. Szabad György június 11-én kérte az EJKVB elnökétől a részvételt és a reflexiókat.

Bársony János és Kaltenbach Jenő elkészítették a Kisebbségi Kerekasztal törvénytervezetét, amely a továbbiakban elsősorban az államigazgatási szereplőktől kapott éles kritikákat. Kifogásolták ugyanis az állammal szemben bizalmatlannak, megvalósíthatatlannak és túlszabályozónak tartott jellegét és tartalmát: a rendkívül kiterjedt kisebbségi jogokhoz a tervezet végrehajtási garanciákat, jogkövetkezményeket és finanszírozási mechanizmusokat is társított. Mindenesetre a javaslat első ízben tett kísérletet a jogalanyok körének behatárolásánál a kisebbség fogalmának meghatározására, de az identitásválasztás szabadságának következetes érvényesítése miatt nem tartalmazta a honos kisebbségek felsorolást, és azt ezt alapul vevő, későbbi megoldással szemben még a százéves honosság követelményét sem fogalmazta meg. Személyi hatálya nem csupán a magyar állampolgárokra, hanem a legalább öt éve állandó jelleggel, életvitelszerűen az országban tartózkodó és állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiekre is kiterjedt. A helyi kisebbségi önkormányzatok létrehozása kapcsán visszatért a NEKT anyagában – ha másként is, de már – szereplő, legitim köztestületeket eredményező választási elképzeléshez. Régi kisebbségi igény volt, hogy még a következő, 1994-es helyhatósági választások előtt létrehozhassanak kisebbségi önkormányzatokat, ezért lehetővé tette az ilyen tárgyú kezdeményezést. A némileg homályos elképzelés szerint a kisebbségi önkormányzati választáson ez esetben azok szavazhattak volna, akiket a választás „érint.” A települési önkormányzati választásokkal együtt rendezett szavazások esetében pedig a szavazópolgárok külön kérésre kapták volna meg a kisebbségi szavazólapot. Ugyanezen mechanizmus útján hívták volna életre a több településre kiterjedő kisebbségi önkormányzatokat, míg az országos testületet a helyi testületek és az országos kisebbségi szervezetek delegáltjai alkották volna. A kisebbségi szervek a települési önkormányzatokkal párhuzamosan működő valódi hatalmi központok lettek, hatékony véleményezési, egyetértési és részvételi jogokkal, kiegészítve a jogérvényesítés és az anyagi bázis megteremtésének garanciáival. A rendeletalkotási jogkörrel rendelkező országos kisebbségi önkormányzat döntött a kisebbség kulturális, oktatási és gazdasági kérdéseiben. A kisebbségek egyenként jogosultak lettek az önálló intézményrendszer kiépítésére és fenntartására, és ehhez állami források igénybe vételére – a kulturális autonómia magában foglalta a teljes körű képzést az óvodától az egyetemig, kulturális és tudományos intézetet, országos sajtót, kiadót és hírszolgálatot, kisebbségi nyelvű rádió- és televízió-műsort, központi és regionális könyvtárhálózatot és archívumot, országos gyűjtőkörrel rendelkező múzeumi kiállítóhelyet, valamint jogvédő- és jogsegélyszolgálatot.