>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Államminiszter

Az Országgyűlés plenáris ülésén Pozsgay Imrét nagy többséggel államminiszternek választották.

A Minisztertanács 60/1988. sz. rendelete a július 13-án elfogadott előterjesztés alapján Pozsgay Imrét államminiszterré nevezte ki. A jogszabály értelmében az államminiszter koordinálta többek között a nemzetiségekkel összefüggő állami tevékenységet, ellátta a nemzetiségi szövetségekkel kapcsolatos állami feladatokat, illetve a kormányzati szintű döntéseket igénylő kérdésekben előterjesztéseket dolgozott ki.

Radics Katalin megküldte Pozsgay Imrének a nemzetiségi törvény politikai irányelveiről szóló, a PB számára készülő előterjesztés előzetes tervezetét azzal a kéréssel, hogy az államminiszter lehetőség szerint fogalmazza meg a dokumentummal kapcsolatos véleményét és javaslatait.

Czibere Tibor Pozsgay Imrének küldött válaszában többek között megküldte a NÖO 1988-as munkatervét, amely tartalmazta a nemzetiségi törvény előkészítésében való részvételt is. Czibere röviden arról is tájékoztatta az államminisztert, hogy a törvény politikai elveinek kimunkálása a párt kapcsolódó osztályán történik. A javasolt együttműködést pedig elsősorban a kulturális és oktatási területeken látta kivitelezhetőnek.

Az Országgyűlés plenáris ülésén Pozsgay Imre számolt be a politikai intézményrendszer tervezett reformjáról. A felszólalásban többek között elhangzott az, hogy a feladatok szervezésére, koordinálására, az előkészítő anyagok kidolgozására az IM-ben létrejött az Alkotmányelőkészítő Kodifikációs Titkárság.

Horváth István belügyminiszter megküldte a „cigánykérdés” kormányzati szintű kezelésére vonatkozó javaslatát Pozsgay Imrének, amely az üggyel addig foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság rendezetlen helyzetére és vezetésére keresett megoldást. „Az ügy megítélése szempontjából lényeges új vonást jelent, hogy a politika támogatja a cigányság egyes csoportjainak nemzetiségi törekvését. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, célszerű lenne, ha a kérdés politikai kezelését az államminiszter vállalná fel. Ez esetben a Belügyminisztérium mellett működő Tárcaközi Bizottságra nem lenne szükség.”

Az Országgyűlés elfogadta a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló 46/1990. (V. 24.) Országgyűlési határozatot, amely alapvető fontosságúnak nevezte a kisebbségi identitások védelmét és fejlesztését, az egyéni és kollektív jogok törvényes biztosítását, a közéletben való részvételt, az önszerveződés és az önkormányzat kereteit, a kulturális autonómia garantálását, az anyanyelv használatát, az oktatást, a kulturális életet, a vallásgyakorlást és a tájékoztatást. Felkérte egyúttal az új kormányt, hogy mielőbb terjesszen be javaslatot a kisebbségek jogainak – beleértve a parlamenti képviseletük – intézményes biztosításáról.