>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kisebbségi Kerekasztal

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek, a NEKH-ben tartott egyeztető tárgyalásán zárójegyzőkönyv készült a június 13. óta tartó egyeztetésekről, amelyben a felek kinyilvánították, hogy a megszületett dokumentumot közös törvénytervezetként terjesztik a Kodifikációs Bizottság elé, míg a stiláris vagy koncepcionális különbségek esetében jelzik az alternatív megoldási javaslatokat. Rögzítették továbbá, hogy szeptember 10.-éig dolgoznak a parlamenti képviseletről szóló közös javaslaton, illetve addig folytatják a még be nem fejezett záró rendelkezések egyeztetését is.

Az 1991-es nyári tárgyalások eredményeként kimunkált közös tervezet a személyi hatály meghatározásánál a kisebbség definícióján és a magyar állampolgárokon túlmenően, immár – némileg szűkítően – azokat az életvitelszerűen az országban élő, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgárokat vonta be, akiknek közösségei legalább harminc éve állandó jelleggel élnek Magyarországon. Jóval kidolgozottabb lett a helyi kisebbségi önkormányzati választás kezdeményezése, amely szavazás általánosan, minden választópolgár által történt, és a testület mandátuma a következő helyhatósági választásokig szólt. Ezt követően, a helyi kisebbségi önkormányzatokat a településiekkel együtt választották. A területi kisebbségi önkormányzatok választása és jogállása tulajdonképpen megegyezett a helyi szintjével. Szintén jóval kimunkáltabbá vált az országos kisebbségi önkormányzat létrehozása: négy évre történő megalakítását kisebbségi önkormányzatok, vagy azok hiányában bizonyos számú egyesületi tag is kezdeményezhette. Az országos szerv közgyűlésébe az egyesületi tagsággal, valamint a kisebbségi önkormányzatra leadott szavazatokkal arányosan delegálhattak volna tagokat a civil és az önkormányzati formációk. Összességében a kisebbségi önkormányzati rendszer a települési önkormányzati struktúrától független, önálló, hatékony struktúra lett volna, a kulturális autonómia érdekében szükséges döntési, véleményezési, egyetértési, delegálási és intézményalapítói, –fenntartói jogokkal. A tervezet tartalmazta továbbá a jogorvoslati és az anyagi források biztosításának mechanizmusait is.

Nagy András, Mezőkovácsháza alpolgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely elsősorban a települési önkormányzatok által ellátandó feladatok fedezeti oldalát hiányolta.

A NEKH a Kodifikációs Bizottság ülése elé terjesztette a törvénytervezetet, amellyel kapcsolatban – immár a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek jelenlétében – az ülésen számos kritikai észrevétel hangzott el.

Ambrus Attiláné, Almáskamarás polgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely a „kisebbségi” jelző és az „etnikum” szó elhagyását, és a parlamenti képviselet megteremtését javasolta, míg a kulturális autonómia esetében az állam feladatát csak az általános keretek kijelölésében látta, a tartalommal való megtöltés a szövetségek reszortja lenne a területi és helyi önkormányzatok útján.

Egyed Albert elkészítette összefoglalóját a NEKH egyéves tevékenységéről, amely kiemelten fontosnak értékelte a kisebbségi törvény előkészítésében való közreműködést, miközben fejlesztendőnek, javítandónak tartotta a Hivatal több kialakult munkakapcsolatát.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen döntés született arról, hogy az átszerkesztett törvénytervezet tárcaegyeztetésre kerülhet az országgyűlési képviseletről szóló melléklettel és az IM különvéleményével együtt. A kidolgozott, de még pontosítandó finanszírozási program pedig a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal alternatívájával szintén kiküldésre került.

Vágvölgyi Péter, az IM Közjogi Főosztályának főosztályvezetője megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet véleményezését, amelynek hangsúlyos elemei az egyesületi jog alapján szerveződő kisebbségi önkormányzatiság, illetve a kisebbségi biztos intézményének kifejtése voltak. Felhívta a figyelmet a kisebbségi önmeghatározás alkalmazhatatlanságára, illetve javasolta a személyi hatályt kiterjeszteni az országban állandó jelleggel tartózkodó külföldi személyekre is. A kisebbségi önkormányzatisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az egyesülési jog alapja ugyanis a társadalom különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződésének, az önkormányzati alapon létrejövő szervezett társadalmi közösségek működésének.” De mindemellett indokoltnak tartotta a kisebbségi testületeket bizonyos közjogi többletjogokkal felruházni, és ezzel kapcsolatban szövegjavaslatként lényegében megismételte az IM 1990. decemberi tervezetében foglaltakat, akárcsak a kisebbségi biztossal összefüggésben.

Lásztity Péró, a Szerb Demokratikus Szövetség alelnöke – néhány alapvető észrevétel megtétele mellett (ti. a Kodifikációs Bizottság által szerkesztett változat tartalmi változtatási néhány, de fontos helyen érintik a korábbi kompromisszumot, az IM csatolt különvéleménye pedig veszélyezteti azt) – arról tájékoztatta Nagy Ferenc Józsefet, hogy a Szövetség a Kisebbségi Kerekasztal útján fejti ki az álláspontját a törvénytervezetről.

A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek találkozóján a felek egyetértettek abban, hogy halaszthatatlan a kisebbségi törvény megalkotása, és abban, hogy a kisebbségi szervezeteknek önkormányzati státuszt kell kapniuk, de a jogok érvényesítéséhez a szükséges források megtervezése is szükséges a költségvetés kidolgozásakor.

Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Nagy Ferenc Józsefnek a törvénytervezet véleményezését, amely „döntően” egyetértett az IM június 5-i észrevételeivel. Javasolta, hogy a törvény adjon lehetőséget területi, regionális önkormányzati szövetségek létrehozására, illetve a helyi és az országos önkormányzat megalakítását illetően az alulról felfelé történő, demokratikus választást, illetve delegálást tartotta indokoltnak. Mindenképpen elkülönítendőnek tartotta ugyanis a kisebbségi önkormányzatokat és a társadalmi szervezeteket.

Az SZDSZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvény parlamenti vitájának előkészítéséről a kisebbségi jogok érvényesülése érdekében. Egyetértés volt a megalkotás sürgősségének megítélésében, az egyéni és a kollektív jogok biztosításában, a kisebbségi önkormányzatok és a kulturális autonómia kérdéseiben, az anyagi és szervezeti garanciák biztosításában, valamint az ideiglenes parlamenti képviselet megoldásában.

A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.

Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.

Gyánti Ferenc (Csongrád Megyei Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Érdekegyeztető Tanácsa) megküldte Wolfart Jánosnak és a Kisebbségi Kerekasztalnak a Tanács október 21-i, a törvénytervezet megvitatásáról szóló ülésének összefoglalóját. A megbeszélés szorgalmazta azt, hogy a tervezetből még 1991-ben törvény szülessen, különben a kisebbségek lássanak hozzá a teendőkhöz, mint pl. az önkormányzatok megszervezéséhez. A Tanács a nemzetiségi oktatási és kulturális intézmények felett teljes kisebbségi felügyeletet, a közép- és felsőfokú oktatásban kisebbségi kvóták bevezetését, a hatalmi ágakban kisebbségi képviseletet, valamint a kisebbségi szervezetek számára a médiában való megjelenést szorgalmazta.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése kialakította a véleményét a törvénytervezet őszi változatáról. A kisebbségi álláspont szerint az augusztus végi - szeptember eleji állapothoz képest sérült a konszenzus.

A Kisebbségi Kerekasztal szakértői kialakították a Kerekasztal véleményét és módosító javaslatait a törvénytervezet legutolsó változatával kapcsolatban a Kodifikációs Bizottság számára. Az 54 pontból álló feljegyzés többek között felhívta arra a figyelmet, hogy a kisebbségi választások tervezett szisztémája álláspontjuk szerint súlyosan sérti a korábbi konszenzust, mivel az előzetes regisztrációs kötelezettséget fogalmaz meg.

A kisebbségi törvény tervezetének szakértői egyeztetésére került sor a NEKH képviselői és a Kerekasztal szakértői között. A Hivatal képviselői szerint egy ponton sem sérült a korábbi konszenzus, míg az utóbbiak szerint igen, és lediktálták a módosító javaslataikat, valamint utóbb, 28-án átadták az írásos észrevételeiket és javaslataikat a NEKH főtanácsosának.