>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kisebbségi Kerekasztal

Doncsev Toso a Lukács Tamásnak küldött válaszlevelében jelezte Bársony János és Kaltenbach Jenő szakértők részvételét, de kívánatosnak tartotta Lásztity Péró személyében egy politikai képviselő bekapcsolását is a munkákba. A levelet a Kisebbségi Kerekasztal elnöke megküldte Fodor Gábornak is, jelezve a szervezet részvételi hajlandóságát a hatpárti egyeztetésen, de szükségesnek tartotta azt is, hogy kifejthessék a bizottsági és a plenáris vita előtt a „politikai és szakmai véleményünket a törvényjavaslatról és a törvény módosításáról.”

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke (Nagyvárad) megküldte az Országgyűlésnek az egyházkerület főtitkárának a kisebbségi törvényjavaslattal kapcsolatos véleményezését: „a sajátos különbözőségeket leszámítva (…) szeretnénk példaértékű modellként használni a magyarországi megoldásokat.” A feljegyzés síkra szállt többek között a százéves honosság rövidítéséért (felvetve a Magyarországra került bukovinai székelyek kérdését), valamilyen szintű, a választásokon szerephez jutó kisebbségi nyilvántartás kialakításáért, a kisebbségek közös fellépésének lehetőségéért, illetve regionális kisebbségi önkormányzatok létrehozásáért. Szabad György az augusztus 7-i levelében köszönte meg a megjegyzéseket, és továbbította azokat Fodor Gábornak, kérve őt az észrevételek „alapos mérlegelésére.”

Lukács Tamás véleményezés céljából megküldte a törvényjavaslatot az alábbi külföldi politikai és társadalmi szereplőknek: Peter Szutrely elnöknek (Németországi Szervezetek Központi Szövetsége), Tóth Miklós elnöknek (Mikes Kelemen Kör – Amszterdam), Saáry Évának (Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör), Zabolai – Cseke Évának (SOS Transilvánia – Genf), Jakabbfy Ernő elnöknek (Svédországi Magyarok Szövetsége), Kesserű István elnöknek (Buenos Aires), Hámos László elnöknek (Magyar Emberi Jogok Alapítvány – New York), Balogh Sándor elnöknek (Amerikai Magyarok Országos Szövetsége), Alard Plate titkárnak (ET Committee on Legal Affairs and Human Rights/ Jogi és emberi jogi bizottság), Kállay Oszkár elnöknek (Corvina Kör – Brüsszel), László I. Mercz elnöknek (Genfi Magyar Egyesület), Tímár András elnöknek (Kanadai Magyar Szövetség), Fadgyas László elnöknek (Ausztráliai Magyar Szövetség), Sivarov Svetoslav elnöknek (Bolgár Parlament emberi jogi bizottsága), Adam Szergejevics Kovaljov elnöknek (Orosz Parlament emberi jogi bizottsága), Charles Thomasnak (Amerikai Nagykövetség), Csepregi Katalinnak, John Allannek (Nagy-Brittania és Észak-Írország Nagykövetsége), Karl Mitterdorfernek (Bolzano), Francesco Capotortinak (Róma), Sargent Shriernek (Hall of Honour for Congress), Teimuraz Tamishvilinek (Head, Human Rights Division Department for International Humanitarian Cooperation and Human Rights. Ministry of Foreign Affairs), Derek Frasernek (Kanadai Nagykövetség), Rita Süssmuthnak (Bundeshaus/ Szövetségi Parlament, Bonn).

Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke, SZDSZ-es országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóján kisebbségellenesnek minősítette a kisebbségi törvényjavaslatot, mivel szerinte csupán néhány településen lehet majd kisebbségi önkormányzatot létrehozni, és a javaslat a kisebbségi jogokat nem természetesnek, hanem a többség kegyeként értelmezte. Célszerűnek tartotta háromoldalú tárgyalások megkezdését a Kisebbségi Kerekasztal, a kormány és pártok részvételével.

Fodor Gábor levélben arra kérte Doncsev Tosot, hogy közölje, ki az a három politikai megfigyelő a Kisebbségi Kerekasztal részéről, akik a rövidesen következő bizottsági tárgyalásokon részt fognak venni.

Lásztity Péró, a Kisebbségi Kerekasztal titkára levélben arra kérte Lukács Tamást, hogy vitassák meg újból a kulturális autonómia témakörét, mivel a kisebbségi szakértők a meghívók elmaradása vagy késői kézbesítése miatt nem tudtak az albizottság legutóbbi ülésén részt venni. Fodor Gábornak címzett levelében pedig a titkár azt kifogásolta, hogy a kisebbségi részvétel a munkacsoportban technikai okokból bizonytalanná vált, és kérte egyúttal az ilyen jellegű akadályok elhárítását. Lukács Tamás december 17-i válaszlevelében adott magyarázatot ezen kifogásokra. Fodor Gábor pedig szintén december 17-i válaszlevelében közölte, hogy a meghívókat a Kerekasztal elnökének fogják címezni, aki lehetőleg gondoskodjon a kisebbségi politikai megfigyelők részvételéről. Az EJKVB elnöke jelezte azt is a Kerekasztalnak, hogy a törvényjavaslat általános vitája hamarosan lezárul, és felgyorsul annak bizottsági tárgyalása.

Az MNSZ Országos Választmánya megvitatta a kisebbségi törvényjavaslatot, és a Választmány kapcsolódó javaslatait Hambuch Géza ügyvezető elnök foglalta össze és küldte meg Szabad Györgynek és Fodor Gábornak. A dokumentum a többes szervezeti formák, illetve az intézményi és anyagi garanciák mellett érvelt. Valószínűsíthető szerinte az is, hogy számos okból kifolyólag a németek által (is) lakott települések jelentős részében a települési önkormányzatot nem kisebbségiként fogják megválasztani. A házelnök az anyagot 24-én továbbította Fodor Gábornak. A bizottsági elnök pedig december 16-án küldte meg a képviselőknek a Szövetség módosító javaslatait, valamint Czettler Antal november végi véleményét a törvényjavaslatról.

Az EJKVB ülésén bejelentették, hogy a kisebbségi törvénytervezet előkészítésével foglalkozó albizottság befejezte a munkáját, és a szakértői anyagról hamarosan megkezdődnek a hatpárti egyeztető tárgyalások.

Találkozóra került sor a Kisebbségi Kerekasztal és az MDF képviselői között, amelynek keretében a felek megvitatták a kisebbségi törvény alapkérdéseit és egyetértés mutatkozott annak alapvető hibáiban is (helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, kulturális autonómia). Abban is egyetértettek, hogy gyors törvényalkotásra lenne szükség, de ez nem mehet a megalapozottság rovására.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülése, amelynek napirendjén a törvényjavaslat személyi hatálya, illetve az egyéni és kollektív jogok szerepeltek. Az ügyrend elfogadása mellett ezekben a kérdésekben politikai megállapodás is született. Elfogadták tehát a honos kisebbségek definícióját, a közösségek taxációjának átkerülését a zárórendelkezések közé, valamint a felsorolás bővítésének lehetőségét. Tisztázatlan maradt azonban a héber nyelv esetleges felvétele, illetve az, hogy mely szerv döntsön az esetlegesen jelentkező új kisebbségekről. Néhány kérdés kivételével így az első három fejezet tárgyalása lezárult. Megállapodtak abban is, hogy a tárgyalássorozat lezárulta után tartanak egy konzultatív-tájékoztató fórumot a Kisebbségi Kerekasztal és a kisebbségi vezetők részére. A FIDESZ az ülés végén benyújtotta a párt javaslatát az országos önkormányzatok létrehozásáról, amelyet elektorok delegálása, illetve választása útján képzelt el.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

Lezajlott az ellenzéki pártok és a Kisebbségi Kerekasztal, valamint országos kisebbségi szervezetek vezetőinek találkozója.

Doncsev Toso (Magyarországi Bolgárok Egyesülete, a Kisebbségi Kerekasztal elnöke), Dzindzisz Jorgosz (Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete), Karagics Mihály (Magyarországi Horvátok Szövetsége), Hambuch Géza (Magyarországi Németek Szövetsége), Zsigó Jenő (A Magyarországi Roma Szervezetek képviselője a Kisebbségi Kerekasztalban), Lásztity Péró (Szerb Demokratikus Szövetség) és Mata Mihály (Magyarországi Szlovákok Szövetsége) közös levelet írtak Szabad Györgynek és Fodor Gábornak, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a pártok aláírásukkal lássák el a politikai megállapodást, mielőtt azt a kisebbségi szervezetek tanulmányozhatták és véleményezhették volna. Mindezek alapján a kisebbségi vezetők kérték az általános vita elhalasztását. Szabad György a tiltakozó levelet április 30-án tájékoztatásul továbbította a parlamenti pártok frakcióvezetőinek.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a módosító indítványokról, amelynek keretében, a Kerekasztal és az országos kisebbségi szervezetek levelének ismertetését követően a jelenlévő országgyűlési képviselők valamennyi módosító indítványt aláírtak.

Wolfart János a Kisebbségi Kerekasztal tiltakozása nyomán levelet írt Szabad Györgynek, amelyben – az általános vita lezárását javasolva – kifejtette, hogy „… a pártok további kompromisszumokat sem egymás, sem a Kisebbségi Kerekasztal viszonylatában nem tudnak tenni és a Kerekasztal meggyőzhetősége is irreális, a további tárgyalások – és ami ebből következik: az általános vita további elhúzása – nem csökkentenék, hanem növelnék az érdekelt felek közötti nézetkülönbségeket.”

Fodor Gábor levélben annak megvizsgálására kérte Wolfart Jánost, hogy milyen lehetőségei vannak a kisebbségi törvénynek tizennégy kisebbségi nyelven való egyidejű hivatalos megjelentetésének.

Németh Zsolt a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy nem kizárt a további módosító indítványok benyújtása a hatpárti javaslatcsomag mellett, amelyhez jó feltételeket teremtett az, hogy a Kisebbségi Kerekasztal szakértői elkészítettek egy kiegészítő módosító csomagot. A FIDESZ-es képviselő kifejezte azon reményét, hogy ez többpárti támogatást élvez majd, de azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a párt egyedül nyújt be ezek közül néhányat.