>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kisebbségi ombudsman

Heinek Ottó tájékoztatása szerint a német választási kezdeményezések mintegy tizede volt kétséges. Sajnálatosnak nevezte egyúttal azt, hogy az etnobiznisz rossz fényt vet a teljes kisebbségi önkormányzati rendszerre. Kaltenbach Jenő szerint a vitatott kezdeményezések száma a korábbihoz képest ugrásszerűen megnőtt, és szinte valamennyi kisebbséget érintette. A szükséges módosítások kudarcával kapcsolatban elmondta, hogy azon kisebbségi vezetők felelősségét sem szabad elhallgatni, akik igyekeztek „blokkolni” a változtatási törekvéseket, a választások előtt pedig a visszaélésekről panaszkodtak. A települési önkormányzatban való kedvezményes mandátum intézménye miatt a kisebbségi biztos szerint arra is fel kell készülni, hogy pártjelöltek kisebbségi színekben fognak indulni a helyhatósági választásokon. Az alföldi szlovákok választási etikai kódex elfogadását kezdeményezték, amely szerint a szlovák jelölteknek identitásukat szűkebb és tágabb környezetükben felvállaló, szlovák származásúaknak kell lenniük, akik a szlovák nyelvet legalább társalgási szinten ismerik.

Az Országgyűlés plenáris ülésén lezajlott a kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Szászfalvi László expozéjában elmondta, hogy a kisebbségi ombudsmannak, a NEKH képviselőjének, az OVI vezetőjének, valamint Teleki Lászlónak a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos meghallgatását követően döntött Láyer József javaslatára úgy az EJKVB, hogy kezdeményezi az országgyűlési határozat elfogadását. A kormány képviseletében felszólaló Hankó Faragó Miklós, az IM államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány már a múlt év őszén megkezdte az egyeztetést a kisebbségekkel. A határozat tartalmával egyetértett, de nem tartotta indokoltnak konkrét határidő megfogalmazását, amelyhez viszont az ellenzék ragaszkodott. A kormány azonban rövid idő alatt megváltoztatta a határidővel kapcsolatos elutasító álláspontját.

Kaltenbach Jenő sajtótájékoztatón mutatta be a 2002-2003-as kisebbségi önkormányzati választásokról szóló jelentését. A kisebbségi ombudsman rámutatott arra, hogy több mint ötven olyan településen alakult kisebbségi önkormányzat, ahol a népszámláláskor senki sem vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Hangsúlyozta, hogy a választásokat a már régóta alkalmatlan szabályok szerint tartották meg, ami azt mutatja, hogy a jog megadásával is lehet károkat okozni. A biztos sürgette, hogy az Országgyűlés alkosson külön törvényt a kisebbségi önkormányzati választásokról, amely garantálja azt, hogy a kisebbségi közösség – választói névjegyzék segítségével – maga választhassa meg a képviselőit.

Botrányos körülmények között zajlott le az OCÖ alakuló ülése Budapesten, amely Ficzere Lajos és Kaltenbach Jenő szerint is rávilágított a kisebbségi törvény egyik hiányosságára. Nevezetesen arra, hogy nem tisztázott: kinek van joga összehívni az országos kisebbségi önkormányzat alakuló ülését.

Halász Iván és Majtényi Balázs jogász-szakértők a Népszabadságban „Regisztrálható-e az identitás?” címmel megjelent olvasói levelükben leszögezték, hogy a 2002-es kisebbségi önkormányzati választásoknak már egyértelműen az volt az üzenete, hogy a kisebbségi törvény módosításának a regisztráción kell alapulnia. A szerzők a névjegyzékek összeállítását a társadalmi szervezetek képviselőiből létrejövő, megyei szinten szerveződő kisebbségi választási bizottságokra és azok irodáira bízták volna. Szükségesnek találták azt is, hogy a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozását valamiféle minimális szavazói létszámhoz kössék.

Az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlése kialakította az álláspontját a Kaltenbach Jenő által javasolt intézkedésekkel kapcsolatban, amelyről Fuzik János elnök másnap levélben tájékoztatta a kisebbségi ombudsmant. A szlovák érdekképviselet egyhangúan támogatta a kisebbségi joganyag felülvizsgálatának és módosításának a szükségességét, de elvetette a választói névjegyzék bevezetését, a választások eltérő időpontban való megrendezését, illetve az országos testület közvetlen választását. Megoldásként a jelöltekkel szemben támasztott új követelmények, a passzív választójog korlátozása mellett állt ki.

Kaltenbach Jenő a Szászfalvi Lászlónak küldött válaszlevelében az örmény kisebbséggel kapcsolatban kifejtette azt, hogy a „… vázolt esetben az örményül nem beszélőknek kell alkalmazkodniuk az örmény anyanyelvűekhez még akkor is, ha történetesen az utóbbiak számszerű kisebbségben vannak.” Heizer Antal a válaszlevélben foglaltakkal egyetértett. A bizottsági elnök a kisebbségi biztos állásfoglalását május 5-én továbbította Issekutz Saroltának.

Kiss Péter kancelláriaminiszter a Parlamentben találkozott az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, amire a 2002 júniusában, Medgyessy Péter miniszterelnökkel kötött megállapodás alapján került sor. A tanácskozást követően a miniszter úgy nyilatkozott, hogy a kisebbségi vezetők egyetértettek a kisebbségi jogszabályok módosításának szükségességével és menetrendjével, és elfogadták azt, hogy a kormány – bár konszenzusra fog törekedni – december 31-ig mindenképpen benyújtja a szükséges törvénymódosításokat. Megállapodtak abban is, hogy a koncepcióról, amelyet a kormány júniusban kíván megtárgyalni, még nyár előtt lefolytatják az egyeztetést. Heinek Ottó német elnök szerint a választójogi törvény módosításáról nem hangzottak el részletek, amelynek terén a németek nem sokkal korábban a kisebbségi biztos javaslatainak (külön kisebbségi választói névjegyzék létrehozása) támogatása mellett döntöttek. Szerinte akkor van értelme a választójogi szabályok módosításának, ha a kisebbségi törvényt is érdemben módosítják. Hozzátette, hogy állítólag az IM készített már egy koncepcionális anyagot, de ezt a kisebbségek még nem látták. Horváth Aladár, az OCÖ elnöke azt ismertette, hogy a kisebb közösségek vezetői a találkozón óvtak attól, hogy túl szigorú választási szabályokat vezessenek be, de egységes álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a kisebbségek válasszák meg a képviselőiket.

Az EJKVB ülése általános vitára alkalmasnak találta az országgyűlési biztosok éves beszámolóit. A bizottsági ülésen Kaltenbach Jenő kiemelte a jogalkotás halaszthatatlanságát, illetve azt, hogy a választásra vonatkozó szabályok csak a kisebbségi törvénnyel együtt módosíthatók.

Az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlése többek között a kisebbségi joganyag módosításának előkészítéséről tárgyalt. Az ülésen részt vett Heizer Antal és Belánszki Gyula főosztályvezető, a kisebbségi ombudsman munkatársa is.

Az egyeztetés újabb fordulójára került sor a kisebbségi törvény módosítása ügyében a NEKH által vezetett kormányzati oldal és a hat kisebbségi delegált között.

Zsigó Jenő, a Fővárosi Cigány Önkormányzat és a Roma Parlament elnöke egy budapesti tanácskozáson élesen bírálta azokat a hatályos jogszabályi rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették az összes választópolgár részvételét a kisebbségi önkormányzati választásokon. Álláspontja szerint még mindig az elnyomók választják meg az elnyomottak képviseletét. A megoldás szerinte az lenne, ha a cigányokat önkéntes alapon regisztrálnák külön választói névjegyzékben. Ladányi János szociológus ezzel kapcsolatban hangot adott azon véleményének, miszerint a kisebbségi önkormányzati rendszert nem lehet tisztességesen megreformálni.

A kisebbségi törvény elfogadásának tizedik évfordulója alkalmából a NEKH a Corvin hajón rendezett fogadást a magyarországi kisebbségpolitika aktív és egykori szereplőinek részvételével. Szabó Vilmos és Heizer Antal elmondták, hogy a múlt héten az IM-ben elkészült egy koncepció-tervezet, amelyet a kormány előreláthatólag szeptemberben tárgyal, amit a kodifikációs munka követ a BM-ben és az IM-ben. A kisebbségi vezetők közül többek is azt közölték, hogy a kisebbségi tárgyalódelegáció csupán egyszer, rögtön az első tárgyalást követően egyeztetett velük, és a kilencedik plenáris ülés után már csak az összefoglaló jelentést kapták meg.

Horváth Aladár a Népszabadságban megjelent, „Három hónap” c. írásában számolt be az OCÖ élén, a közelmúltban végzett munkáról. Ezek között kiemelte, hogy „a kisebbségi törvény és a kisebbségi választási törvény módosításáról folyó vita során megpróbáltuk érvényesíteni érdekeinket komoly ellenérdekekkel szemben is. (…) Ha javaslatainkat sikerül érvényesíteni, elérhető közelségbe kerülnek a választáskor meghirdetett céljaink: hogy a romák végre megválaszthassák saját vezetőiket, hogy visszaszoríthassuk az olyasféle visszaéléseket, amilyen Jászladányban is sújtott bennünket. Ugyanakkor el kell kerülnünk azt a kockázatot, amely más nemzeti kisebbségeknek és az ombudsmannak azon javaslata jelenthet a számunkra, hogy a települések roma lakosainak névsora választáskor közszemlére kitéve a bennünket esetleg veszélyeztető rasszisták örömére. Ez a kockázat visszatartaná a romák többségét attól, hogy önkormányzatokat hozzanak létre. Javaslatomra kidolgoztunk egy olyan megoldást – népgyűlés formájában történő közvetlen választás –, amellyel elkerülhető ez a csapdahelyzet, megnövelhetjük önkormányzataink számát, védve lehetünk az illetéktelen beavatkozástól.”

Az OCÖ sajtótájékoztatót tartott, amin részt vett Heizer Antal és Kaltenbach Jenő is. A kisebbségi ombudsman kijelentette, hogy a törvénymódosítás során rendelkezni kell például a törvényességi felügyeletet ellátó intézményrendszerről is.