>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kodifikációs Bizottság

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelynek keretében döntés született arról, hogy a Bizottság következő üléséig a Kisebbségi Kerekasztallal való egyeztetéseket be kell fejezni.

A Kerekasztal ülése kijelölte a Kodifikációs Bizottság két meghívott kisebbségi tagját, Doncsev Tosot és Kaltenbach Jenőt. A Bizottság elkövetkező ülésein azonban – ha nem is egyszerre – részt vett Doncsev Toso, Lásztity Péró, Kaltenbach Jenő és Zsigó Jenő is.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek, a NEKH-ben tartott egyeztető tárgyalásán zárójegyzőkönyv készült a június 13. óta tartó egyeztetésekről, amelyben a felek kinyilvánították, hogy a megszületett dokumentumot közös törvénytervezetként terjesztik a Kodifikációs Bizottság elé, míg a stiláris vagy koncepcionális különbségek esetében jelzik az alternatív megoldási javaslatokat. Rögzítették továbbá, hogy szeptember 10.-éig dolgoznak a parlamenti képviseletről szóló közös javaslaton, illetve addig folytatják a még be nem fejezett záró rendelkezések egyeztetését is.

Az 1991-es nyári tárgyalások eredményeként kimunkált közös tervezet a személyi hatály meghatározásánál a kisebbség definícióján és a magyar állampolgárokon túlmenően, immár – némileg szűkítően – azokat az életvitelszerűen az országban élő, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgárokat vonta be, akiknek közösségei legalább harminc éve állandó jelleggel élnek Magyarországon. Jóval kidolgozottabb lett a helyi kisebbségi önkormányzati választás kezdeményezése, amely szavazás általánosan, minden választópolgár által történt, és a testület mandátuma a következő helyhatósági választásokig szólt. Ezt követően, a helyi kisebbségi önkormányzatokat a településiekkel együtt választották. A területi kisebbségi önkormányzatok választása és jogállása tulajdonképpen megegyezett a helyi szintjével. Szintén jóval kimunkáltabbá vált az országos kisebbségi önkormányzat létrehozása: négy évre történő megalakítását kisebbségi önkormányzatok, vagy azok hiányában bizonyos számú egyesületi tag is kezdeményezhette. Az országos szerv közgyűlésébe az egyesületi tagsággal, valamint a kisebbségi önkormányzatra leadott szavazatokkal arányosan delegálhattak volna tagokat a civil és az önkormányzati formációk. Összességében a kisebbségi önkormányzati rendszer a települési önkormányzati struktúrától független, önálló, hatékony struktúra lett volna, a kulturális autonómia érdekében szükséges döntési, véleményezési, egyetértési, delegálási és intézményalapítói, –fenntartói jogokkal. A tervezet tartalmazta továbbá a jogorvoslati és az anyagi források biztosításának mechanizmusait is.

Nagy András, Mezőkovácsháza alpolgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely elsősorban a települési önkormányzatok által ellátandó feladatok fedezeti oldalát hiányolta.

A NEKH a Kodifikációs Bizottság ülése elé terjesztette a törvénytervezetet, amellyel kapcsolatban – immár a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek jelenlétében – az ülésen számos kritikai észrevétel hangzott el.

Ambrus Attiláné, Almáskamarás polgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely a „kisebbségi” jelző és az „etnikum” szó elhagyását, és a parlamenti képviselet megteremtését javasolta, míg a kulturális autonómia esetében az állam feladatát csak az általános keretek kijelölésében látta, a tartalommal való megtöltés a szövetségek reszortja lenne a területi és helyi önkormányzatok útján.

Egyed Albert elkészítette összefoglalóját a NEKH egyéves tevékenységéről, amely kiemelten fontosnak értékelte a kisebbségi törvény előkészítésében való közreműködést, miközben fejlesztendőnek, javítandónak tartotta a Hivatal több kialakult munkakapcsolatát.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság. A törvénytervezet szövegezését a résztvevők nem tartották tökéletesnek, amelyet a beérkező vélemények alapján egy szakértői csoport hivatott módosítások formájában korrigálni.

Horváth Albert, a Magyar Cigányok Antifasiszta Szervezetének elnöke megküldte EJKVB-nak a kisebbségi törvénytervezet véleményezését, amely elvetette a cigányság kisebbséggé nyilvánítását és a kisebbségi önkormányzatok létrejöttét, de szükségesnek tartotta a helyi önkormányzatokban való képviselet biztosítását. Az elnök kifejezte továbbá a cigányszervezetek vezetőivel szembeni elégedetlenségét is. Fodor Gábor az október 21-i válaszlevelében reagált a törvénytervezettel kapcsolatos fenti észrevételekre.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen döntés született arról, hogy az átszerkesztett törvénytervezet tárcaegyeztetésre kerülhet az országgyűlési képviseletről szóló melléklettel és az IM különvéleményével együtt. A kidolgozott, de még pontosítandó finanszírozási program pedig a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal alternatívájával szintén kiküldésre került.

Vágvölgyi Péter, az IM Közjogi Főosztályának főosztályvezetője megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet véleményezését, amelynek hangsúlyos elemei az egyesületi jog alapján szerveződő kisebbségi önkormányzatiság, illetve a kisebbségi biztos intézményének kifejtése voltak. Felhívta a figyelmet a kisebbségi önmeghatározás alkalmazhatatlanságára, illetve javasolta a személyi hatályt kiterjeszteni az országban állandó jelleggel tartózkodó külföldi személyekre is. A kisebbségi önkormányzatisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az egyesülési jog alapja ugyanis a társadalom különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződésének, az önkormányzati alapon létrejövő szervezett társadalmi közösségek működésének.” De mindemellett indokoltnak tartotta a kisebbségi testületeket bizonyos közjogi többletjogokkal felruházni, és ezzel kapcsolatban szövegjavaslatként lényegében megismételte az IM 1990. decemberi tervezetében foglaltakat, akárcsak a kisebbségi biztossal összefüggésben.

Lásztity Péró, a Szerb Demokratikus Szövetség alelnöke – néhány alapvető észrevétel megtétele mellett (ti. a Kodifikációs Bizottság által szerkesztett változat tartalmi változtatási néhány, de fontos helyen érintik a korábbi kompromisszumot, az IM csatolt különvéleménye pedig veszélyezteti azt) – arról tájékoztatta Nagy Ferenc Józsefet, hogy a Szövetség a Kisebbségi Kerekasztal útján fejti ki az álláspontját a törvénytervezetről.

Manherz Károly Király Péternek, a PM közigazgatási államtitkárának írott levelében reagált a PM-nek a törvénytervezettel kapcsolatos szeptemberi elemzésére, oppozíciós álláspontjára. A címzetes államtitkár miután röviden összefoglalta a törvényalkotás addigi történetét, a PM álláspontjából csak az egyes bekezdések, paragrafusok javításának szükségességét fogadta el, és javasolta utóbb a Kodifikációs Bizottságnak. A PM-étől eltérő koncepcionális elgondolást természetesnek tartotta, mivel a kisebbségi szervezetekkel folytatott tárgyalások az államigazgatási szemlélettől különböző megoldások keresését vonták maguk után. Álláspontja szerint több szakasz együttes értelmezésével lehet a jogalanyok körét – az elutasított regisztráció nélkül – behatárolni, amely pontosan majd az önkormányzati választásokon fog kiderülni. Nem volt szerinte szó finanszírozási automatizmusról, hanem kizárólag a Kisebbségi Alapba elhelyezett összeg felosztásáról, illetve már akkor meglévő kiadások átcsoportosításáról.

A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.

Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen elfogadták a tárcaközi egyeztetésről készült tájékoztatót és annak határozati javaslatait. Szerkesztőbizottságot hívtak életre a szükséges átszerkesztés elvégzésére, amely után, de még a kormány elé terjesztés előtt újabb tárcaegyeztetést tartanak. A beterjesztés időpontját november 30-ára módosították.

A Kodifikációs Bizottság ülése, amelyen ismertették a módosító indítványoknak a szerkesztőbizottság által feldolgozását, és megvitatták annak előterjesztését. Ennek keretében markánsan felmerültek a törvénytervezetet övező, egymással szembenálló nézetek, különösen pedig az IM és a PM oppozíciós álláspontjai. Az IM képviselője hangsúlyozta, hogy nem ellenzi a kormány elé történő terjesztést, de csak a saját véleményükkel együtt, mert a tervezetet végrehajthatatlannak és a jogrendbe nem illeszthetőnek ítélte. A PM szakértője szerint fékeket kell beépíteni, és megnyugtatónak azt nevezte, hogy a pénzügyi hatásokról inkább a költségvetési törvény rendelkezik. Doncsev Toso felhívta a figyelmet arra, hogy megítélése szerint néhány helyen már sérült az augusztus végi konszenzus.

Bogdán Tibor (IM Közjogi Főosztály) megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet részletes véleményezését, amely jórészt megismételte és fenntartotta az IM korábban már többször kifejtett álláspontját. Az IM egy fejezet keretében foglalta volna össze az egyéni és kollektív jogokat. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban ismételten, konkrét módosító szöveggel együtt javasolta az 1990. decemberi tervezeten alapuló, egyesületi jellegű megoldást, ami mellett a minisztérium már az 1991. szeptemberi véleményezésében is kiállt. Újból indítványozta továbbá a kisebbségi ombudsmanra vonatkozó, saját szabályozás megvalósítását is. Összességében úgy ítélte meg, hogy a törvénytervezet sok felesleges szabályt tartalmaz, áttekinthetetlen, és nem felel meg a minimális kodifikációs követelményeknek. Ezért a dokumentumot a kormányülésen való megvitatásra teljesen alkalmatlannak találta, de „a kialakult politikai helyzetre tekintettel” nem ellenezte annak beterjesztését.