>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyar Szocialista Munkáspárt

Tizenkilenc értelmiségi beadvánnyal fordult Kádár Jánoshoz, amelyben arra tettek javaslatot, hogy a következő kongresszusra való felkészülés keretében az MSZMP „avassa elsőrendű teendői közé” a magyarság sorskérdéseinek orvoslását. A javaslatok között szerepelt egy, politikusokból, írókból és tudósokból álló bizottság létrehozása, amely egy szélesebb körű tanácsadó testületre támaszkodva kísérné figyelemmel a határon túli magyarság helyzetét, és fogalmazna meg ezzel kapcsolatos javaslatokat. Az aláírókat augusztus 22-én fogadta Aczél György: a találkozón a résztvevők részletesen kifejtették a Minisztertanács (MT) bizottságaként vagy tanácsadó testületeként működő szerv létrehozására irányuló javaslatukat. A beadványról szóló, a Politikai Bizottságnak készített 1984. decemberi jelentés viszont nem tartotta indokoltnak és lehetségesnek a javasolt bizottság létrehozását, és a nem sokkal korábban létrejött nemzetiségi bizottság létét és működését sem ítélte szükségesnek „publikussá” tenni. (Csizmadia 1995.)

A szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatos hazai feladatok és intézkedések politikai összehangolása céljából – korábbi kezdeményezés alapján – Nemzetiségi Koordinációs Bizottság (NKB) néven, operatív bizottság alakult a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális (TKKO), Külügyi, Agitációs és Propaganda Osztályai, valamint a Külügyminisztérium (KÜM) és a Művelődésügyi Minisztérium (MM) képviselőinek a részvételével. (Csizmadia 1995.)

Stark Ferenc kiküldte véleményezésre az Agitációs és Propaganda Bizottság elé készülő, a nemzetiségi oktatásról szóló előterjesztés tervezetét, amelyet az MM Pedagógusképző, Alapfokú nevelési, Középfokú nevelési Osztályai, a Baranya és Győr-Sopron megyei tanácsok, valamint a nemzetiségi szövetségek kaptak meg.

Az NKB ülése többek között megvitatta – Stark Ferenc előterjesztésében – a „Jelentés a hazai nemzetiségi oktatás helyzetéről” c. anyagot, amelyet az Agitációs és Propaganda Bizottság utóbb, október 13-án tárgyalt meg.

Az Agitációs és Propaganda Bizottság megtárgyalta az MM jelentését a nemzetiségi oktatás helyzetéről és a további feladatokról, amely elsősorban a kétnyelvű és a nemzetiségi nyelven történő nevelés-oktatás mellett szállt síkra, de nem ejtett szót a nemzetiségi törvény korábban felvetett ügyéről. A dokumentum kritikusan mutatott rá arra, hogy „az oktatásban mutatkozó gondok különös élességgel világítanak rá nemzetiségpolitikánk intézményesítésének befejezetlenségeire, esetlegességeire, de azt is jelzik: kimerülőben vannak annak a gyakorlatnak a tartalékai, amely a nemzetiségpolitikai feladatok megoldását elsősorban országos szintről kezdeményezi.” A Bizottságnak a később nyilvánosságra hozott, és feladatokat is megfogalmazó állásfoglalása megállapította, hogy az eredmények ellenére „… jelentős tartalmi és szerkezeti problémák nehezítik a nemzetiségi oktatás hatékony működését, a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának megőrzésében és fejlesztésében, egészséges azonosságtudatuk alakításában betöltött, kiemelkedően fontos funkciójának teljesítését. Az MSZMP nemzetiségi politikájának alapelveiből kiindulva az elkövetkező években fokozott gondot kell fordítani a nemzetiségi oktatás korszerűsítésére és fejlesztésére. A nemzetiségi jogok gyakorlati érvényesítéséhez szükséges feltételek folyamatos javítása elsődlegesen a magyar társadalom érdeke, de érinti a környező országokhoz fűződő kapcsolataink fejlődését is, és szerepet játszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi megítélésében.” A Bizottság december 22-ei ülése utóbb hozzájárult ahhoz, hogy az októberi állásfoglalás szövegét a nemzetiségi lapok leközöljék.

A Berecz János által elkészített újabb változat, a „Javaslat a Politikai Bizottságnak az MSZMP 1988. évi pártértekezletének állásfoglalás-tervezetére” c. dokumentum említette a kisebbségek jogait, de még mindig nem szólt explicite a nemzetiségi törvényről.

A Berecz János által elkészített újabb változat, a „Javaslat a Titkárságnak az MSZMP 1988. évi pártértekezletének állásfoglalás-tervezetére” c. dokumentum továbbra sem szólt kifejezetten a nemzetiségi törvényről.

Radics Katalin levélben arra kérte Köpeczi Béla művelődési minisztert, hogy foglalja össze, milyen intézkedéseket tett az MM az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a nemzetiségi oktatással kapcsolatos, 1987-es állásfoglalásának a végrehajtása terén. A miniszter a vonatkozó dokumentumot május 23-án küldte meg, amelyet az osztályvezető beépíthetőnek, hasznosíthatónak ítélt a PB elé kerülő anyagban.

A Berecz János által kidolgozott újabb változat, „A Magyar Szocialista Munkáspárt Országos Értekezletének állásfoglalása (Módosított tervezet)” c. dokumentum a korábbi tervezetekhez képest már tartalmazta a nemzetiségi törvényre való utalást. Ezek szerint „rendezni szükséges az állampolgárok és az állami szervek jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének módját, az öntevékeny szerveződés, a gyülekezés, az egyesülés, a lelkiismereti és vallásszabadság jogának, a nemzetiségek jogainak érvényesítését, valamint az egyéni és közösségi jogok védelmének garanciáit.”

Knopp András értesítést küldött ki a munkacsoport tagjainak arról, hogy a nemzetiségi törvény előkészítését célzó második megbeszélésre május 17-én kerül sor. Mellékelte továbbá a tanácskozásra a korábban már bekért anyagokat, így az MSZMP nemzetiségpolitikai dokumentumait, az azokról szóló tájékoztatót, valamint a vonatkozó hatályos jogszabályokat.