>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyar Szocialista Párt

A KB ülése megtárgyalta az MSZMP programnyilatkozatának szeptember 18-i tervezetét, amely szerint a párt „mindent elkövet, hogy a hazai kisebbségek a legfejlettebb nemzetközi normáknak megfelelő kulturális autonómiát és politikai részvételi lehetőséget élvezzenek.” A célkitűzés a későbbiekben ugyanilyen formában fogalmazódott meg az október 7-én megalakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) programnyilatkozatában.

A NEKT a kisebbségi törvénytervezet aznapi vitájára meghívta a tizenkét, országos listát állító párt képviselőit. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Hazafias Választási Koalíció, az MSZMP, az MSZP, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Vállalkozók Pártjának megjelent szakértői egyetértettek abban, hogy szükség van kisebbségi törvényre. A megbeszélésen nem képviseltette magát a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az MDF, a Magyar Néppárt és az SZDSZ.

Az MSZP nemzeti és etnikai kisebbségi tagozatának ülése úgy foglalt állást, hogy abban az esetben fogadható el a kisebbségi törvénytervezet, ha az Országgyűlés egyidejűleg jogszabályban szavatolja a kisebbségek parlamenti képviseletét. Ennek megfelelően Jakab Róbertné és Tabajdi Csaba képviselők egy erről szóló törvényjavaslatot terjesztenek a törvényhozás elé.

Hambuch Vendel, a Német Kultúregyesület elnöke Szabad Györgynek írott levelében arra kérte az Országgyűlést, hogy segítse a magyarországi németség múltjának tudományos feltárását, valamint az egyesület számára minimális infrastruktúra biztosítását. Fodor Gábor utóbb, augusztus 4-én megküldte a levelet Németh Zsolt képviselőnek azzal, hogy érdemes mérlegelni a benne foglalt javaslatokat a kisebbségi törvény vitájának megkezdése előtt.

Az Országgyűlés plenáris ülésén megkezdődött a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény általános vitája. Nagy Ferenc József expozéjában kiemelte a törvényjavaslat kiemelkedő jelentőségét, illetve rámutatott a szabályozandó témakörök bonyolultságára és főbb problémáira, ideértve a személyi hatály meghatározását, az egyéni és a közösségi jogok viszonyát, az önszerveződési formák kialakítását, valamint a parlamenti képviselet ügyét. A javaslat különlegességének és példaértékűségének hangsúlyozása visszatérő eleme lett a napirendi pont felszólalóinak. Fodor Gábort és Lukács Tamást követően a kormánypárti képviselők – Zétényi Zsolt (MDF) és Kováts László (FKGP) – többnyire támogatásukról biztosították, míg a kritikai észrevételek megfogalmazása, köztük a kisebbségekkel való konszenzus megemlítése inkább az ellenzéki képviselőkhöz volt kapcsolható. Mészáros István (SZDSZ) hangsúlyozta, hogy a párt csak jelentős módosításokkal tudja a javaslatot elfogadni: elvi problémákat látott a kisebbségi önkormányzatiság részleteiben, kifogásolta az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az együttes alkalmazását, és hiányolta a kulturális autonómia garanciáit is. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint átdolgozásra szorult a jogalanyok meghatározása, a kisebbség-fogalom, a túlbonyolítottnak ítélt kisebbségi önkormányzati rendszer, a kulturális autonómia és a kisebbségi alap részletei. Németh Zsolt (FIDESZ) felszólalásában kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet alkalmasabb lett volna a beterjesztésre, és kritizálta a törvényjavaslat patetikusságát, nem kellő szerkesztettségét, az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az ütközését, a kisebbségi önkormányzati rendszer egyes megoldásait, köztük a tervezett típusokat, gyenge jogosítványaikat és anyagi alapjaikat.

Wolfart János elkészítette az EJKVB szakértői munkacsoportja számára az összeállítást a törvényjavaslattal kapcsolatban készített szakértői véleményekről. Szintén kialakította a NEKH álláspontját Bíró Gáspár, Szamel Lajos, Kaltenbach Jenő, és Kardos Gábor szakvéleményeivel kapcsolatban. Bíró Gáspár tanulmányával és a jogalanyisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a többféle érdek szorításában végül az eljárási logika lett a kiút: különböző módokon bármely magyar állampolgár elismertetheti kisebbségi hovatartozását. A Hivatal álláspontja szerint nem valósul meg a hátrányos megkülönböztetés azzal, hogy egyes csoportok (pl. a zsidóság) nem kerülnek a törvény hatálya alá. Szamel Lajos észrevételeire reagálva egyrészt megállapította, hogy olyan kedvező szabályok lettek rögzítve, hogy nem lesznek akadályai a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának, másrészt viszont elvetette azt a javaslatot, hogy a kisebbségi szervezetek is kapjanak képviseleti jogokat. Kaltenbach Jenő szakvéleményével szemben pedig a NEKH kiállt a taxáció alkalmazása mellett.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Balogh Gábor, a független képviselők vezérszónoka a javaslat számos pontját bírálta. Jakab Róbertné (MSZP) szlovák nyelvű felszólalásában pozitívumokat és negatívumokat egyaránt felsorolt. Ez utóbbiak között említette a kisebbségek meghatározását, a csekély hatásköröket és a deklaratív jellegű rendelkezéseket. Speidl Zoltán (MDF) elismerte, hogy nem lehet azt pontosan tudni, hogy kiknek is, hány embernek és milyen kisebbségeknek hozzák meg a jogszabályt. Szerinte a kisebbségeken belül is nagy a megosztottság, hatalmi harcok dúlnak, amelyekből egyesek politikai tőkét is kovácsolnának. Hága Antónia (SZDSZ) visszautasította a kisebbségi szervezetek bírálatát, Németh Zsolt (FIDESZ) pedig kijelentette, hogy a javaslat nem jó, és nem indokolt róla olyan pátosszal beszélni, ahogy azt szerinte a kormánypárti képviselők tették.

Tabajdi Csaba, az MSZP országgyűlési képviselője véleményezés céljából megküldte a törvényjavaslatot az 1990. áprilisi dobogókői konferencián részt vett szakértőknek: Ankerl Gézának, Eva Maria Barkinak, Marc Lengereau-nak, Czettler Antalnak, J. P. Descan-nak, Felix Ermacora-nak, Eric Harremoes-nek, Rudolf Hilfnek, Jean-Emile Humblet-nek, Hans Klecatsky-nak, Vladimir Klementic-nek, Eva Klotznak, Komlóssy Józsefnek, Peter Leuprechtnek, Jean-Bernard Marie-nak, Karl Mitterdorfernak, Tore Modeen-nak, Armin Nickelsennek, Christoph Pannak, Parragi Lászlónak, Ivo J. D. Peetersnek, Roland Riznek, Stephen Rothnak, Nikolai Rudenskinek, Jean-Claude Scholsemnek, Schöpflin Györgynek, Gerhard Seewann-nak, Malcolm N. Shaw-nak, Stojan Speticnek, Franz Ludwig von Stauffenbergnek, Rudolf Viletta-nak, Joseph Yacoub-nak, Karl Zeller-nek.

Karcsay Sándor (KDNP) és Tabajdi Csaba (MSZP) képviselők az ET jogi és emberi jogi bizottságának velencei üléséről hazatérve sajtótájékoztatón mondták el, hogy a résztvevők a magyarországi kisebbségi törvénytervezetet Európában a legelőremutatóbb és legprogresszívebb megközelítésnek nevezték. Kiemelték a nemzetközi normák figyelembe vételét, azok meghaladását, a kisebbség fogalmának meghatározását, a szabad identitásválasztás és a kollektív jogok rögzítését. Kritikai megjegyzésként hangzott viszont el az, hogy miért nem szerepel a zsidóság a honos népcsoportok felsorolásában, de miért van benne a görögség. Voltak, akik a tervezetet túl liberálisnak minősítették, attól tartva, hogy ez visszaélésekre adhat lehetőséget.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

Fodor Gábor levélben kérte fel Bíró Gáspár (MDF), Bodáné Pálok Judit (NEKH), Kaltenbach Jenő (AB), Kardos Gábor (SZDSZ), Lőrincz Csaba (FIDESZ), Pálfalvy Éva (FKGP), és Wiener György (MSZP) szakértőket, hogy a megszületett hatpárti politikai megállapodás alapján április 1-éig készítsék el a normaszöveg-tervezetet, illetve vegyenek részt a hatpárti módosító indítványcsomag kidolgozásában. A szakértőket meghívta egyúttal a március 24-én tartandó első megbeszélésre is.

Ugyancsak levélben tájékoztatta Petrusán Györgyöt és más kisebbségi vezetőket arról, hogy a hatpárti tárgyalások legutolsó ülésén megszületett a politikai konszenzus, és egyúttal meghívta őt a március 25-i tájékoztató megbeszélésre.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Dénes János független képviselő szerint kisebbségi törvényt Magyarországon kizárólag csak a térség népeivel közösen lehet alkotni. Kijelentette, hogy „térségünkben letapinthatóan kannibalizmus folyik.” Kérte, hogy ne zárják le az általános vitát, mert több módosító indítványt kíván benyújtani. Az ellenzéki véleményekkel szembeszállva Csapody Miklós (MDF) kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet nem volt azonos a kormány álláspontjával, és azóta a szöveg szakmai szempontból csak javult, több kérdésben lényeges egyezést is sikerült elérni. Ezekkel a megállapításokkal viszont Horváth Aladár (SZDSZ) nem tudott egyetérteni. Csapody hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megoldásait az Európai Népcsoportok Föderális Uniója és az ET is méltatta. Jánosi György (MSZP) felszólalásában a kisebbségi önkormányzatiságnál bizonyos szempontból fontosabb ítélt kulturális kérdésekre tért ki. Tabajdi Csaba (MSZP) számos kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg, köztük a jogalanyiság és a kisebbségi önkormányzatiság problémáival kapcsolatban.