>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány

Az Országgyűlés elfogadta a március 21-én hatályba lépő 1995. évi VI. törvényt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról. A Polgári Törvénykönyv időközben bekövetkezett módosítása lehetővé tette, hogy az Országgyűlés, a kormány, valamint a helyi önkormányzatok képviselőtestületei közfeladatok ellátására közalapítványt hozzanak létre, amely forma előnyösebbnek bizonyult a kisebbségi feladatok támogatására is a kisebbségi törvény által eredetileg rögzített Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alappal szemben. Jelen módosítás ezért elrendelte a kormány által alapítandó, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért elnevezésű közalapítvány (MNEKK) létrehozását. Az év júliusában kormányhatározattal életre hívott Közalapítvány későbbi tevékenysége szerves részét képezi a magyarországi kisebbségi célzatú, összetett és többcsatornás finanszírozási rendszernek.

Az Országgyűlés elfogadta az 1999. január elsején hatályba lépő 1998. évi LXXXVI. törvényt a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról, amely az Orbán-kormány közigazgatási-szervezeti változtatásaival, a NEKH felügyeletének áthelyezésével összefüggésben módosította a kisebbségi törvényt. A jogszabály ezekhez a bekövetkezett változásokhoz igazította a MNEKK vezető testületeinek (kuratórium, felügyelő bizottság) személyi összetételét.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának Közgyűlése megtárgyalta a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezetet, és állást foglalt a választásokkal kapcsolatos néhány kérdésben. A német érdekképviselet egyetértett a megyei szint kialakításával, a kulturális és oktatási intézmények fenntartásához azonban kézzelfogható állami támogatást tartott szükségesnek. Nem ítélte elfogadhatónak a nem teljes jogú parlamenti képviseletet, a választások időbeli elkülönítését, az országos testület létrehozási módjának megváltoztatását. Javasolta egyúttal a MNEKK kuratóriumi összetételének egyszerűsítését, az országos önkormányzatok székházainak tulajdonba adását, valamint a megyei szintű kedvezményes mandátum kialakítását. A Közgyűlés megállapításairól – amely nem tartotta így a tervezetet benyújtásra alkalmasnak – Heinek Ottó elnök május 31-én levélben tájékoztatta Hargitai Jánost.

Elkészült az újabb törvénytervezet a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról, amely a 2000 nyári javaslathoz képest kiegészült számos, 2000-2001 folyamán megtett észrevétellel. A tervezet átemelte a kisebbségi törvénybe az önkormányzatokkal kapcsolatos rendelkezéseket, meghatározta az egyetértési és véleményezési jogok funkcionálását, a feladat- és hatáskörök esetleges átruházását, és definiálta a legfontosabb fogalmakat. Rögzítette, hogy az országos önkormányzat kezdeményezésére az oktatási vagy kulturális intézményt fenntartó települési önkormányzat – bizonyos feltételek teljesülése esetén – köteles átadni az adott intézmény fenntartói jogát, szabályozva annak pénzügyi feltételeit is. A kisebbségi jelölteket nyilatkozat megtételére kötelezte, és beépítette a rendszerbe a megyei szintet. A tervezet az országos önkormányzatokat – bizonyos mértékű különbözőség fenntartásával – integrálta az államháztartási és állami ellenőrzés rendszerébe, a használatba kapott ingatlant tulajdonukba adta, a gazdálkodásukat pedig a költségvetési és a civil szervezetek jellemzőit együttesen alkalmazó, vegyes szisztémában jelölte meg. A kisebbségi tiltakozás hatására viszont kikerült a szövegből az a követelmény, hogy a testület hivatalának dolgozói köztisztviselők legyenek. Rendelkezett a kisebbségi önkormányzat megszűnése esetén a vagyonának a sorsáról is, amely helyi szinten a települési önkormányzat, míg az országos testület esetében a MNEKK ideiglenes kezelésébe kerül.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elfogadott egy állásfoglalást, amely szerint a hazai kisebbségpolitikában az 1990-es évek első felében tapasztalható fejlődés az évtized végére megtorpant, és a kisebbségi törvény számos ígérete (kulturális autonómia, parlamenti képviselet, a fennmaradáshoz szükséges finanszírozási rendszer) beváltatlan maradt. Sürgette, hogy a jogszabályok módosításával csökkentsék a választási visszaélések lehetőségét, és javasolta a MNEKK megszüntetését is. Az országos érdekképviselet kifogásolta azt is, hogy „egyre szélesebb a szakadék a hazai kisebbségekkel való állami törődés és a határon túli magyar közösségeket erőteljesen támogató politika között.”

Egyeztetés a kisebbségi törvény módosítása ügyében a NEKH által vezetett kormányzati oldal és a hat kisebbségi delegált között. A tárgyalást megelőzően a NEKH tárgyalási vázlatot fogalmazott meg, amely a helyi kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos kérdéseket taglalta. A további két tárgyaláson a felek folytatták a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek megbeszélését, valamint érintették a MNEKK és a törvény értelmező rendelkezéseinek kérdéseit.

A MEH szervezésében tanácskozást tartottak a területi kisebbségi önkormányzatok addigi működési tapasztalatairól és az új testületekhez kapcsolódó elvárásokról. Gémesi Ferenc szerint meg kell erősíteni a kisebbségi, illetőleg a települési és megyei önkormányzatok közötti politikai-szakmai egyeztetéseket, világossá téve azokat a területeket, amelyek keretében elképzelhetetlen a döntés a kisebbségek nélkül. Több cigány önkormányzati képviselő álláspontja szerint viszont a kisebbségi törvény több rendelkezése nem eléggé konkrét, és a területi szint finanszírozása sem megoldott.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály koordinációja mellett megalakult a Finanszírozási és támogatási munkacsoport, amelynek feladata a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek és finanszírozási rendszerének áttekintése, a kisebbségi szervezetek pénzügyi támogatási rendjének kiértékelése, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány helyzetének vizsgálata, valamint a hazai kisebbségek bevonása az európai uniós források felhasználásába. A munkacsoport elnöke Zsákné Asztalos Emőke lett.