Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

Keresés    á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş    
   Szűkítés         -       
Tételek száma: 14       Lapozás: 1-10 | 11-14

Intézménymutató: Nemzetiségi szövetségek


1988. november 22.

Az MSZMP KB ülése egyhangúlag elfogadta a nemzetiségi politika továbbfejlesztésére és a nemzetiségi törvény irányelveire vonatkozó javaslatot. Az állásfoglalás bevezetője kritikusan állapította meg, hogy „az Alkotmány – az állampolgárok alapvető jogairól és kötelezettségeiről szóló fejezetben – 1949 óta rendelkezik a Magyarországon élő nemzetiségek egyenjogúságáról, anyanyelvük használatáról, anyanyelven történő oktatásuk, valamint saját kultúrájuk megőrzésének és ápolásának jogáról. Jogrendszerünkből azonban hiányzik a nemzetiségi jogok átfogó, korszerű és a szükséges mértékig részletes szabályozása.” Az ország társadalmi, politikai és kulturális életének megújítása, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához aláírása megkívánta viszont a nemzetiségpolitikai gyakorlat továbbfejlesztését, az alkotmány megújítását és egy önálló nemzetiségi törvény kidolgozását. Hangsúlyozta, hogy az évtizedes távlatokra készülő jogszabályban figyelembe kell a magyarországi társadalmi és történelmi adottságokat, illetve azt is, hogy a nemzetiséghez való tartozás csak az egyén szuverén döntésén alapulhat. A törvény függelékében viszont csak azokat a közösségeket kell felsorolni, amelyek vonatkozásában a központi és helyi állami szervek anyagi következményekkel is járó kötelezettségeket tudnak vállalni. A korábbi javaslathoz képest új elemként bekerült az állásfoglalásba annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy cigányság szervezetei révén kezdeményezhesse a nemzetiséggé válást. Az állásfoglalás a továbbiakban részletesen kitért a törvény célkitűzéseire, alapelveire, valamint a főbb nemzetiségi jogokra, így az anyanyelvhasználatra, az anyanyelven való oktatásra, a saját értelmiség kialakítására, a nemzetiségi kultúra megőrzésére és fejlesztésére, az érdekképviseletre, illetve az anyanemzettel való kapcsolattartásra. A szervezeti és végrehajtási rendelkezések sorában előirányozta egy, a Minisztertanács tanácsadó és konzultatív testületeként működő, Nemzetiségi Konzultatív Bizottság létrehozását, amely az elképzelések szerint egy különálló nemzetiségi pénzalapot is felügyelne.

A KB támogatta azt, hogy az állásfoglalás (H/203/1988.) jelenjen meg a Társadalmi Szemlében és a nemzetiségi lapokban, illetve azt vitassák meg a nemzetiségi települések pártszervei, és a szövetségek is fejtsék ki ezzel kapcsolatos véleményüket. A KB felkérte a Minisztertanácsot, hogy az irányelvek alapján készítse el a törvénytervezetet, a Hazafias Népfrontot pedig arra, hogy szervezze meg annak a társadalmi vitáját. Az állásfoglalás szerint a Minisztertanácsnak a társadalmi vita figyelembevételével készített törvényjavaslatot 1989 végén – 1990 elején kell benyújtania az Országgyűlésnek.

Mezei István és Náday Gyula, az MCDSZ társelnökei szorgalmazták a hazai cigányság számára a nemzetiségi státus biztosítását.

1989. január 5.

Emlékeztető készült a nemzetiségi szövetségek vezetői, az MSZMP KB, a Minisztertanács, a HNF OT, valamint az MM NÖO képviselői közötti tárgyalásról. A felek egyetértettek abban, hogy szükség van egy nemzetiségi törvényre. (Eiler 2002.)

1989. április 24.

A Minisztertanács a 1048/1989. sz. határozatával létrehozta az MT Nemzetiségi Kollégiumát, amelynek egyik feladatává vált a nemzetiségi törvény előkészítésében való véleménynyilvánítás, illetve a végrehajtás és érvényesülés figyelemmel kísérése.

Az IM-ben értekezletet tartottak a nemzetiségi törvény előzetes elképzeléseiről, amelynek keretében Baka András tanulmánya került megvitatásra. Szót leginkább a nemzetiségi szövetségek képviselői kaptak.

Tekintettel arra, hogy az MSZMP PB 1989. évi munkatervében szerepelt a cigányság helyzetének áttekintése, valamint a kisebbség helyzetének rendezéséről szóló határozat meghozatala, ezért kikérték a cigány szervezetek vezetőinek, cigányügyi titkároknak, cigánycsalád-segítőknek, illetékes főhatóságoknak, tanácsi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek a szóbeli és írásos véleményét, amelyeket a párt Társadalompolitikai Osztályának felkérésére Erdődi Gyula összegzett. A feljegyzés megállapította, hogy azok a vélemények, amelyek érintették a kisebbségi kérdést, egyértelműen és határozottan a nemzetiséggé nyilvánítás mellett foglaltak állást. A szakértői anyag azt javasolta, hogy ennek lehetőségéről és módozatáról az új Alkotmány rendelkezzen, de a készülő nemzetiségi törvény is vegye figyelembe a cigány kisebbséget. Az előirányzottakkal ellentétben az MSZMP PB a későbbiekben már nem vitatta meg a cigányság helyzetét és nem hozott ez ügyben újabb határozatot sem – a kérdés eldöntése immár az Országgyűlés elé került.

1989. október 11.

A Kollégium plenáris ülésén – bár nem volt önálló napirendi pont, de a Tabajdi Csaba által vezetett Nemzetiségi Titkárság bemutatkozásának keretében – felmerült a nemzetiségi törvény ügye. Tabajdihoz intézett kérdésként fogalmazódott meg ugyanis a törvény-előkészítés állása, nevezetesen az, hogy a nemzetiségi szövetségek miért nem tudnak róla többet, illetve az, hogy vajon nem lesz-e az ügy pártharcok tárgya.

kapcsolódók


további kronológiák


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2008
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék