>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Országgyűlés

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából roma közéleti személyiségek az országgyűlési képviselőkhöz intézett nyílt levelet fogadtak el, amelyben felkérték őket arra, hogy segítő szándékkal törekedjenek a kisebbségi törvény módosítására. Az újabb csatlakozó aláírások számára nyitott dokumentum elsősorban azt kifogásolta, hogy a kisebbségi törvénnyel kivették a kisebbségek kezéből azt a jogot, hogy maguk jelölhessék ki a közhatalmi pozíciókat betöltő képviselőiket.

Az Alkotmányügyi és az Önkormányzati bizottságok közös ülésén a Ficzere Lajos által vezetett munkacsoport kisebbségi választójogi javaslatait (Javaslatok és elgondolások a választási jogszabályok változtatására és továbbfejlesztésére) vitatták meg, amelyet korábban már eljuttattak a miniszterelnöknek, a házelnöknek és Lamperth Mónika belügyminiszternek. A munkacsoport javasolta a passzív választójog korlátozását, a települési és kisebbségi önkormányzati választások időbeli elkülönítését, valamint az elektori rendszer eltörlését. Somogyvári István, az IM államtitkára felszólalásában felvetette az aktív választójog korlátozását is, de hangsúlyozta, hogy a regisztráció csak az állam teljes kívülmaradásával fogadható el.

Kiss Péter kancelláriaminiszter a Parlamentben találkozott az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, amire a 2002 júniusában, Medgyessy Péter miniszterelnökkel kötött megállapodás alapján került sor. A tanácskozást követően a miniszter úgy nyilatkozott, hogy a kisebbségi vezetők egyetértettek a kisebbségi jogszabályok módosításának szükségességével és menetrendjével, és elfogadták azt, hogy a kormány – bár konszenzusra fog törekedni – december 31-ig mindenképpen benyújtja a szükséges törvénymódosításokat. Megállapodtak abban is, hogy a koncepcióról, amelyet a kormány júniusban kíván megtárgyalni, még nyár előtt lefolytatják az egyeztetést. Heinek Ottó német elnök szerint a választójogi törvény módosításáról nem hangzottak el részletek, amelynek terén a németek nem sokkal korábban a kisebbségi biztos javaslatainak (külön kisebbségi választói névjegyzék létrehozása) támogatása mellett döntöttek. Szerinte akkor van értelme a választójogi szabályok módosításának, ha a kisebbségi törvényt is érdemben módosítják. Hozzátette, hogy állítólag az IM készített már egy koncepcionális anyagot, de ezt a kisebbségek még nem látták. Horváth Aladár, az OCÖ elnöke azt ismertette, hogy a kisebb közösségek vezetői a találkozón óvtak attól, hogy túl szigorú választási szabályokat vezessenek be, de egységes álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a kisebbségek válasszák meg a képviselőiket.

Az EJKVB ülése általános vitára alkalmasnak találta az országgyűlési biztosok éves beszámolóit. A bizottsági ülésen Kaltenbach Jenő kiemelte a jogalkotás halaszthatatlanságát, illetve azt, hogy a választásra vonatkozó szabályok csak a kisebbségi törvénnyel együtt módosíthatók.

Az országos német, szlovák és horvát önkormányzatok elnökeinek meghallgatásával ért véget az országos elnökök meghallgatás-sorozata az EJKVB előtt. Heinek Ottó a ciklus legfontosabb feladatának a joganyag korszerűsítését nevezte. Tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a német országos önkormányzat közgyűlése maradéktalanul támogatta Kaltenbach Jenő koncepcióját, valamint a választói névjegyzék bevezetését is.

Szabó Vilmos a gyorsított ütemű jogalkotási folyamat megindításának szándékáról levélben tájékoztatta Szászfalvi Lászlót, és jelezte az első, május 21-i megbeszélés helyét és idejét. Kérdésként vetette fel az EJKVB egyeztetéseken való részvételének mikéntjét.

Az EJKVB ülése – Szabó Vilmos május 20-i felvetése nyomán – megtárgyalta a kisebbségi joganyag módosításával kapcsolatos megbeszéléseken való részvétel kérdését, és a folyamatos tájékoztatáskérés és a bizottsági tájékoztató tartása mellett döntött. A Bizottság döntéséről Szászfalvi László június 3-án levélben tájékoztatta Szabó Vilmost és Heizer Antalt.

A NEKH-ben elkészült a másnapi tárgyalási fordulóhoz kapcsolódó vázlat, amely az országos kisebbségi önkormányzatok jogállásával foglalkozott.

Az EJKVB ülésén Heizer Antal beszámolt a kisebbségi önkormányzatok delegáltjaival és az érintett tárcák szakértőinek részvételével folytatott tárgyalássorozat addigi eredményeiről. Tájékoztatta a bizottságot arról, hogy a továbbiakban a módosítás kérdéskörének második felére, a választójogi témakörre térnek rá. A NEKH elnöke a végeredményt, a törvénymódosítás ügyét illetően az optimizmusát hangsúlyozta, bár az országgyűlési határozatban megszabott decemberi határidőt kétségesnek nevezte. Kaltenbach Jenő elismeréssel szólt a résztvevő tárgyalók elszántságáról, és arra kérte az Emberi jogi bizottságot, hogy segítse a konszenzus kialakítását. Kósáné Kovács Magda az előkészítés egy meghatározott szakaszában szükségesnek tartott négypárti konzultációt is. A bizottság előtti beszámolót követően június 17.-éig még két tárgyalási forduló következett a kisebbségi oldal delegációjával.

Az EJKVB ülése a romániai Szenátus Emberi jogi és kisebbségi bizottságának delegációját fogadta. Az ülésen Szászfalvi László tájékoztatást adott a kisebbségi joganyag módosításával kapcsolatos történésekről. A folyamatban lévő egyeztetésekre kitértek a delegációnak délutáni, a NEKH-ben tett látogatása során is. A küldöttséget másnap Kaltenbach Jenő fogadta hivatalában.

Az Országgyűlés elfogadta a szeptember elsején hatályba lépő és a kisebbségi törvényt is módosító 2003. évi LXI. törvényt a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról, amely tételesen felsorolta, hogy mely helyi közoktatási kérdésekhez kell beszerezni a kisebbségi önkormányzat egyetértését. Ha a kisebbségi testület nem biztosítja az egyetértését, és az egyeztetések sem vezetnek megadott határidőn belül megegyezésre, akkor ezt egy, külön erre a célra megalakított bizottság egyszerű többséggel meghozott döntése van hivatva pótolni. A kisebbségi törvény módosításának pedig alapvető koncepcionális célkitűzése az volt, hogy a kisebbségi kulturális autonómia megteremtése érdekében javítani kellett az intézmény-átvétel feltételein. A törvény hatálybalépése óta eltelt tíz évben ugyanis elenyésző számú nevelési-oktatási intézmény került kisebbségi önkormányzatok fenntartásába. A módosító bekezdések ezért ennek az intézmény-alapításnak, -fenntartásnak, és -átvételnek a feltételeit, szabályait igyekeztek lefektetni a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok számára, külön kitérve a finanszírozás kérdéseire. A későbbiek azonban szolgáltattak példát rendkívül vitás és meghiúsult intézmény-átvételi kísérletre is (ld. a gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium átvételének ügyét 2007-2008 fordulóján).