Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
|
>> kronológiák >> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája |
|
1991. december 19. A kormányülésre beterjesztésre került a Kodifikációs Bizottság által módosított, és a BM Választási Irodája által kiegészített törvénytervezet. Az október-november folyamán kialakítotthoz képest kisebb módosításokat tartalmazó tervezetet a kormány első olvasatban meg is tárgyalta. A kormány javasolta a nemzeti kisebbségek körének és az etnikai kisebbség fogalmának meghatározását. Az elhangzottak alapján a törvénytervezet átdolgozására lett szükség, amelyet a BM, az IM és a NEKH végeztek el. Ez utóbbinak lett az eredménye egy további, december 31-ei változat, amelyet egy későbbi feljegyzés szerint a NEKH érdemben már nem tudott befolyásolni. 1991. december 27.Bugár Béla, a csehszlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke megküldte Molnár Imrének, a MEH osztályvezetőjének a kisebbségi törvénytervezet Csáky Pál képviselő által kidolgozott véleményezését, amely ez ügyben akár négyoldalú tárgyalások kivitelezését is javasolta. „Mozgalmunk nevében csak üdvözölni tudjuk a törvénytervezetet, mint európai nóvumot és valóban pozitív példát. Kívánatosnak tartanánk, ha a Parlament mielőbb elfogadná.” A pártelnök javasolta ugyanakkor a helyi kisebbségi önkormányzatok jogkörének bővítését, illetve a többnyelvűség betartásának fontosságát (pl. az egészségügyben). 1991. december 30.Tóth Károly, a csehszlovákiai Független Magyar Kezdeményezés főtitkára megküldte Antall Józsefnek a törvénytervezet véleményezését. „Már nagyon régóta várunk arra, hogy a magyar parlament megtárgyalja a törvénytervezetet, hiszen ez nagyban hozzájárulhat a két ország kapcsolatainak elmélyüléséhez, és ahhoz, hogy itt Csehszlovákiában is hasonló törvényt fogadjon el a parlament.” A tervezetből a főtitkár kiemelte a kulturális autonómia és a közjogi jogosítványokkal felruházott kisebbségi önkormányzatiság biztosítását. Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke megküldte Antall Józsefnek a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. „Népcsoportunk számára létfontosságú, hogy a jogszabály végre megszülessen, az ügyben a magyar országgyűlés és a politikai erők konszenzusra jussanak, hiszen az európai szinten álló törvény kisebbségvédelmi harcunkban Szerbia felé is hivatkozási alap lehet.” Fontosnak tartotta a későbbiekben a kisebbségi önkormányzatiság elvének megőrzését, amely egybecsengett a személyi alapú vajdasági autonómia-követelésekkel. 1992. január 7.Wolfart János a törvénytervezetnek a kormány elé történő terjesztéséről szóló feljegyzését készített Nagy Ferenc Józsefnek, amelyben tájékoztatta őt a törvénytervezet tartalmi és szerkezeti átdolgozásáról. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban az időközben elkészült BM variációt javasolta elfogadni az IM szövegével szemben, mert többek között az teszi lehetővé a kisebbségi szervezetek demokratizálódási folyamatának felgyorsulását. 1992. január 9.Doncsev Toso levelet írt Antall Józsefnek, amelyben rámutatott arra, hogy a többszörösen átszerkesztett törvénytervezet milyen, az eredeti változattól eltérő és a Kisebbségi Kerekasztal számára sérelmes rendelkezéseket tartalmazott (kisebbségi önkormányzati választás, állami finanszírozási kötelezettségek, parlamenti képviselet). Ezért politikai egyeztető tárgyalásokat tartott szükségesnek a kormány meghatalmazott képviselőivel. 1992. január 13.Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke megküldte Antall Józsefnek a törvénytervezet véleményezését. „Kérjük tehát Miniszterelnök Urat, hogy a demokrácia országhatároktól függetlenül érvényes alapelvei mellett, a mi sajátos szempontjainkat is szem előtt tartva, ragaszkodjanak a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak mielőbbi és minél szélesebb körű szabályozásához.” Gönc László, a Mura-vidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség titkára megküldte Antall Józsefnek a fontosnak tartott törvénytervezet véleményezését: „… a jó körülmények ellenére sem mellőzhető kisebbségi önvédelmi harcunkban a jövőben hivatkozhatunk a pozitív magyarországi gyakorlatra.” A levél kiemelte a kisebbségi önkormányzatiság hangsúlyos szerepét a leendő törvényben. 1992. január 24.Az 1991. decemberi kormányülést követően elkészült a BM törvénytervezet-változata, amely a későbbiekben rendkívül komoly vitákat és ellenállást generált államigazgatási és társadalmi szereplők körében egyaránt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a korábbi tervezetekkel ellentétben megkülönböztette egymástól a nemzeti és az etnikai kisebbségeket, és ez a distinkció jogkövetkezményekkel is párosult. A preambuluma szerint „e törvény szerint a nemzeti kisebbségek azok a saját nyelvvel és kultúrával rendelkező népcsoportok, amelyek a magyarsággal történelmileg együtt élnek és van anyanemzetük. Etnikai kisebbségek azok, amelyeket a lakosság többi részétől saját nyelvük vagy kultúrájuk, hagyományaik különböztetnek meg, de nincs anyanemzetük, illetve a magyarsággal való történeti együttélés során nemzeti kisebbségként nem artikulálódtak.” Az előbbiek körében immár felsorolást is alkalmazott: ide sorolta a bolgár, horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén és az „ukrán (ruszin)” népcsoportokat. A tervezet egyik lehetséges megoldásként a korábbiakhoz képest teljességgel új alapokra helyezte a kisebbségi önkormányzati rendszert azzal, hogy integrálta a települési önkormányzati szisztémába. Kiiktatta a közvetlen választással létrehozott helyi testületet, és helyette két közvetett típust javasolt: a kisebbségi települési önkormányzatot, ha a települési önkormányzat tagjainak több mint felét, illetve az ún. önkormányzati képviselőcsoportot, ha a tagok legalább egyharmadát kisebbségi jelöltként választották meg. A tervezet nem hagyta változatlanul az országos testületet sem. 1992. január 27.Wolfart János több miniszter és államtitkár számára készítette el és küldte meg a NEKH állásfoglalását a törvénytervezet január 24-i változataival kapcsolatban: a hivatalvezető a BM és az IM tervezeteit egyaránt elfogadhatatlannak tartotta. Az előbbit azért, mert diszkriminatív, az utóbbit pedig azért, mert hiányzik belőle a következetesség az önkormányzatiság vonatkozásában (egyesületi jogalap erőltetése). Ugyanakkor a kisebbségi önkormányzatoknak a települési önkormányzati rendszerbe való beépítését jobb megoldásnak tartotta, mint a Kisebbségi Kerekasztallal egyetértésben beterjesztett egykori javaslatot. Aggályosnak tartotta viszont néhány kisebbség esetében az országos testület megalapítását, a nemzeti és etnikai kisebbségek külön-külön való meghatározását, az ehhez kapcsolódó és súlyos következményekkel járó diszkriminatív megoldást, valamint a taxációt. |
kapcsolódók
további kronológiák
|