>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Névmutató: Heinek Ottó

Heinek Ottó, a NEKH főtanácsosa elkészítette jelentését a Hivatal egy évéről, amelynek középpontjában a kormányzati struktúra bizonytalanságai álltak, illetőleg az egyes tárcákkal és az Országgyűléssel való munkakapcsolatok értékelése. Ez utóbbiak terén számos relációt javítandónak és fejlesztendőnek ítélt, például a készülő kisebbségi törvény ügyében is.

Heinek Ottó, a NEKH elnökhelyettese a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat fórumán kifejezte azon reményét, hogy még novemberben megkezdődhet a tárcaközi egyeztetés a kisebbségi törvény módosításáról szóló, a NEKH által kidolgozott tervezetről.

Heinek Ottó arról adott tájékoztatást, hogy egyetlen kisebbség sem értett egyet a kisebbségi törvény tervezett módosításával, amelyet eredetileg februárban tárgyalt volna a kormány. Elmondása szerint a tervezetet a kormány még e kormányzati ciklusban meg kívánja vitatni, bár az Országgyűlés menetrendjében már nem szerepelt. A kisebbségek aggályai elsősorban a kisebbségek létszámának tervezett felmérésére, az elektori rendszer eltörlésére, az országos önkormányzatok ellenőrzésére, illetve a pénzügyi garanciák hiányára vonatkoztak.

Heinek Ottó arról tájékoztatott, hogy a napokban a kisebbségekkel való egyeztetést követően, a megszületett egyezségek nyomán a cigány, a horvát, a német, a román, a szlovák és a szlovén országos önkormányzatok már támogatni tudták a tervezetnek a kormány elé kerülését, bár továbbra sem értettek egyet az előterjesztés minden pontjával. Józan-Jilling Mihály, az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat alelnöke szerint ugyanis az el nem fogadás nagyobb hátrányt okozna a kisebbségeknek, mintha a tökéletes kidolgozáshoz ragaszkodnának.

Országos Önkormányzatok Kerekasztala néven egyeztető fórumot alakított a 12 országos kisebbségi önkormányzat és a Magyarországi Román Önkormányzatok Szövetsége. A testület titkára Dzindzisz Jorgosz lett, az ügyvivő vezetésben pedig Farkas Flórián, Heinek Ottó és Lásztity Péró is helyet kaptak. A Kerekasztal céljai között szerepelt, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a kisebbségi és a választójogi törvények módosításáról, amelyekről már részben ki is dolgozták a javaslataikat.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának Közgyűlése megtárgyalta a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezetet, és állást foglalt a választásokkal kapcsolatos néhány kérdésben. A német érdekképviselet egyetértett a megyei szint kialakításával, a kulturális és oktatási intézmények fenntartásához azonban kézzelfogható állami támogatást tartott szükségesnek. Nem ítélte elfogadhatónak a nem teljes jogú parlamenti képviseletet, a választások időbeli elkülönítését, az országos testület létrehozási módjának megváltoztatását. Javasolta egyúttal a MNEKK kuratóriumi összetételének egyszerűsítését, az országos önkormányzatok székházainak tulajdonba adását, valamint a megyei szintű kedvezményes mandátum kialakítását. A Közgyűlés megállapításairól – amely nem tartotta így a tervezetet benyújtásra alkalmasnak – Heinek Ottó elnök május 31-én levélben tájékoztatta Hargitai Jánost.

Karagics Mihály horvát, Heinek Ottó német, és Fuzik János szlovák országos kisebbségi önkormányzati elnökök a Dávid Ibolyához írott levelükben kifejtették, hogy a kisebbségi törvény módosításának javaslatát tárgyalási alapnak tekintik, és kérték a törvénytervezet véglegesítésének folytatását. Hangsúlyozták, hogy minden olyan módosító elképzelést támogatni tudnak, amely erősíti a kisebbségek kulturális autonómiáját, és a kisebbségi önkormányzatok legitimitását. Úgy ítélték meg, hogy tovább kell gondolni az országos intézmények finanszírozását, a megyei szint létrehozásának lehetőségét, az országos testület törvényességi ellenőrzésének megteremtését, valamint hivatala jogállásának tisztázását. A levél másolatát május 8-án megküldték Kósáné Kovács Magdának is.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) Andreov Kosztának, az Égei Makedónok Magyarországi Egyesületének elnökének április 10-i levele nyomán, az 1/2001. sz. határozatával hitelesítette a hivatalos kisebbségi elismerést célzó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát.

Rasim Ljajić jugoszláv kisebbségügyi miniszter budapesti látogatásának keretében magyar-szerb kerekasztal-konferenciát rendezett az amerikai Project on Ethnic Relations annak érdekében, hogy a résztvevő politikusok, szakértők és kisebbségi vezetők összehasonlítsák a két ország hatályos, illetve kidolgozás alatt álló kisebbségi jogi normáit. A tanácskozáson Tabajdi Csaba a hazai kisebbségi törvényt alapvetően jónak tartotta annak ellenére, hogy nem tudta megállítani a kisebbségek nyelvi asszimilációját, illetve csak jogokat, és nem kötelezettségeket és finanszírozási automatizmusokat állapított meg. Hasonló problémákra világított rá Lásztity Péró is a felszólalásában.

Heinek Ottó tájékoztatása szerint a német választási kezdeményezések mintegy tizede volt kétséges. Sajnálatosnak nevezte egyúttal azt, hogy az etnobiznisz rossz fényt vet a teljes kisebbségi önkormányzati rendszerre. Kaltenbach Jenő szerint a vitatott kezdeményezések száma a korábbihoz képest ugrásszerűen megnőtt, és szinte valamennyi kisebbséget érintette. A szükséges módosítások kudarcával kapcsolatban elmondta, hogy azon kisebbségi vezetők felelősségét sem szabad elhallgatni, akik igyekeztek „blokkolni” a változtatási törekvéseket, a választások előtt pedig a visszaélésekről panaszkodtak. A települési önkormányzatban való kedvezményes mandátum intézménye miatt a kisebbségi biztos szerint arra is fel kell készülni, hogy pártjelöltek kisebbségi színekben fognak indulni a helyhatósági választásokon. Az alföldi szlovákok választási etikai kódex elfogadását kezdeményezték, amely szerint a szlovák jelölteknek identitásukat szűkebb és tágabb környezetükben felvállaló, szlovák származásúaknak kell lenniük, akik a szlovák nyelvet legalább társalgási szinten ismerik.

Papp László Tamás újságíró „Etnobiznisz és zsákutca” című, a Népszabadságban megjelent írásában, a szabad identitásválasztás megkérdőjelezése okán elvetette a kisebbségi állampolgárok regisztrációját, és hangsúlyozta, hogy a kisebbségi önkormányzatokat teljesen diszfunkcionálisnak, látszatmegoldásnak és zsákutcának tartja, ezért leghelyesebb lenne szerinte azokat megszüntetni. Heinek Ottó október 7-i válaszlevelében ezzel szemben leszögezte, hogy a kisebbségi önkormányzatok túlnyomó többsége tisztességesen végzi a dolgát, és a jogintézményt a kisebbségek igénylik, és egyre jobban élnek is vele.

Kiss Péter kancelláriaminiszter a Parlamentben találkozott az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, amire a 2002 júniusában, Medgyessy Péter miniszterelnökkel kötött megállapodás alapján került sor. A tanácskozást követően a miniszter úgy nyilatkozott, hogy a kisebbségi vezetők egyetértettek a kisebbségi jogszabályok módosításának szükségességével és menetrendjével, és elfogadták azt, hogy a kormány – bár konszenzusra fog törekedni – december 31-ig mindenképpen benyújtja a szükséges törvénymódosításokat. Megállapodtak abban is, hogy a koncepcióról, amelyet a kormány júniusban kíván megtárgyalni, még nyár előtt lefolytatják az egyeztetést. Heinek Ottó német elnök szerint a választójogi törvény módosításáról nem hangzottak el részletek, amelynek terén a németek nem sokkal korábban a kisebbségi biztos javaslatainak (külön kisebbségi választói névjegyzék létrehozása) támogatása mellett döntöttek. Szerinte akkor van értelme a választójogi szabályok módosításának, ha a kisebbségi törvényt is érdemben módosítják. Hozzátette, hogy állítólag az IM készített már egy koncepcionális anyagot, de ezt a kisebbségek még nem látták. Horváth Aladár, az OCÖ elnöke azt ismertette, hogy a kisebb közösségek vezetői a találkozón óvtak attól, hogy túl szigorú választási szabályokat vezessenek be, de egységes álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a kisebbségek válasszák meg a képviselőiket.