>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Névmutató: Szili Katalin

Semjén Zsolt, az EJKVB alelnöke Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének írott levelében bizottsági önálló indítványként kezdeményezte egy, a kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről szóló határozati javaslat (H/1549.) elfogadását. A javaslat lényege az volt, hogy a kormány 2003. december 31-ig terjessze be az Országgyűlés elé a kisebbségek jogait érintő törvényjavaslatot vagy törvényjavaslatokat. Az indoklás szerint az EJKVB 2002 nyarán már tett egy újabb kísérletet az előző ciklusbeli indítványok benyújtására, de akkor ez azért nem történt meg, mert a kormány maga kívánta benyújtani a törvényjavaslatokat. A bizottság akkor azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügy rendezése szerepel a kormányprogramban, a NEKH szervezésében megkezdődtek az egyeztetések, és meg is indult a törvény-előkészítés. Mindezek előzmények nyomán a határozati javaslatot azért nyújtották be, hogy az előző ciklushoz hasonlóan nehogy kudarcot valljon a szükségesnek ítélt törvénymódosítás.

A bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a román, a szerb és az ukrán országos önkormányzatok közös állásfoglalást adtak ki Szászfalvi László és a bizottsági tagok számára, amely elvetette a két előterjesztést és további egyeztetéseket kezdeményezett. Megítélésük szerint a névjegyzék bevezetése nem akadályozza meg a további visszaéléseket, és e helyett inkább a jelöltállítást szigorították volna. Állást foglaltak a meglévő, kétlépcsős elektori rendszer fenntartása, és a nem magyar állampolgárok választójoga mellett is. A tervezetek elfogadása szerintük rendkívüli nehézségek elé állítanák az országos önkormányzatokat és a helyi közösségeket egyaránt. A továbbiakban szoros együttműködést kilátásba helyező önkormányzatok elfogadhatatlannak tartották az országos érdekképviseletnek „az államosítását” a kisebbségi törvény módosítása révén. Az állásfoglalást eljuttatták a köztársasági elnöknek, Heizer Antalnak, Kiss Péternek, Szabó Vilmosnak, Szili Katalinnak, Kaltenbach Jenőnek, Somogyvári Istvánnak, Daróczy Istvánnak, a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, valamint a sajtónak is.

Az Önkormányzati bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta a T/9126. sz. törvényjavaslatot.

Várnai Márton, az Etnikai Fórum Pécsi Szervezetének elnöke megküldte Szili Katalinnak a törvénymódosítással kapcsolatos javaslatait, amelyeket április 13-án továbbítottak Szászfalvi Lászlónak. A kisebbségi vezető vitatta a kisebbségi választói névjegyzék bevezetését, és nem értett egyet a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum megszüntetésével sem.

A Magyarországi Német Önkormányzatok Napján tartott budapesti ünnepségen Szili Katalin azon reményének adott hangot, hogy a kisebbségi törvénymódosítás vitáját sikerülni fog a tavaszi ülésszakban befejezni. Hangsúlyozta azt is, hogy a politikusoknak szintén meg kell oldaniuk a kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét.

Novák Imre Josua, az Univerzum Egyházának Hírnöke, a hunok szentegyházának papja a Szili Katalinnak írott levelében előzetes egyeztetést kért a hunok kisebbséggé nyilvánítása kapcsán. A megkeresésre a házelnök február 2-án válaszolt.

Göncz Kinga az egységes törvényjavaslat mellett zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtott be a koherencia-zavar megszüntetése érdekében.

Az Országgyűlés elfogadta a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/9126. sz. törvényjavaslatot, amelyet Szili Katalin másnap írt alá, és június 16-án küldött meg a köztársasági elnöknek kihirdetésre.

Az elfogadott törvényjavaslat a pártok kompromisszuma nyomán számos lényeges változtatást tartalmazott a 2004. márciusi szöveghez képest. Ezek szerint a kisebbségi törvény személyi hatályát továbbra is a magyar állampolgárok jelentik, kizárólag ők gyakorolhatják a kisebbségi önkormányzati választásokon az aktív és passzív választójogukat. A kisebbségi választói névjegyzék intézménye megmaradt, de annak kezelése kikerült a kisebbségek kezéből a helyi választási iroda vezetője (többnyire tehát a jegyző) hatáskörébe, aki viszont a kisebbségi kötődés megítélésében nem rendelkezik döntési jogosítvánnyal. Lefektették ugyanakkor, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon jelöltet a továbbiakban kizárólag csak szervezetek állíthatnak. Szintén megmaradhatott a területi kisebbségi önkormányzat, amelyet viszont megszigorított előfeltételekkel, és közvetett úton lehet létrehozni, akárcsak az országos testületet. A módosítás során eredetileg elgondolt, listás-arányos választás megmaradt területi és országos szinten egyaránt. A megfogalmazódó kisebbségi igény hatására visszakerült a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum intézménye, amelyet eredetileg megszüntetni terveztek.

Heinek Ottó a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának szekszárdi kihelyezett elnökségi ülését követően sajnálatosnak nevezte, hogy módosító javaslatcsomag utolsó változatáról nem egyeztettek a kisebbségekkel: „amikor bennünket arról tájékoztatott a két nagy párt képviselője, hogy ők egymással megállapodtak, akkor utána nem kérdezték meg, de előtte sem, hogy mit szólunk hozzá, támogatjuk, vagy nem.”

Mádl Ferenc az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényt megküldte az Alkotmánybíróságnak, hogy az alkotmányossági szempontokat megvizsgálja. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye szerint az államfő aggályosnak tartotta a népszuverenitás elvének és a választójog egyenlőségének sérelmét a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum tervezett, új megoldásával kapcsolatban. A lépéséről a köztársasági elnök aznap levélben tájékoztatta Szili Katalint. Soltész István, az Országgyűlés főtitkára június 22-i levelében továbbította a köztársasági elnök átiratát Szászfalvi Lászlónak.

Sólyom László köztársasági elnök az AB határozata nyomán visszaküldte Szili Katalinnak a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényt.

Mandur László, az Országgyűlés alelnöke megküldte Szászfalvi Lászlónak a ki nem hirdetett törvényt és a kapcsolódó AB határozatot, és felkérte egyúttal az Alkotmány- és igazságügyi bizottság által benyújtandó módosító javaslat megtárgyalására.

Kaltenbach Jenő megküldte Szili Katalinnak a törvénnyel kapcsolatos megoldási javaslatát, mivel alkotmányossági szempontból indokoltnak tartotta a kedvezményes mandátumszerzés lehetőségét fenntartani a már elfogadott kisebbségi választói névjegyzék alkalmazásával. Javaslatának másik lényeges eleme az volt, hogy az Országgyűlés ne helyezze hatályon kívül az erre vonatkozó, még hatályos szabályokat. Megfontolandónak tartotta továbbá azt is, hogy a jogalkotó a névjegyzékkel kapcsolatban térjen vissza a korábbi elképzeléshez. A levelet Mandur László október 11-én továbbította Szászfalvi Lászlónak.

Heizer Antal sajtótájékoztatót tartott a NEKH-ben az AB döntése nyomán kialakult helyzetről. Álláspontja szerint a lehetséges egyéb megoldások kialakításáról, a további teendőkről a pártoknak egyeztetéseket kell lefolytatniuk. Sürgető feladatnak tartotta ugyanakkor, hogy mielőbb megszülessen a kisebbségi törvénycsomag, amely egyéb kulcsfontosságú elemeket is tartalmazott. (nekh.gov.hu)

A budapesti szlovák szervezetek kezdeményezésére csendes demonstrációt tartottak a budapesti Kossuth téren, tiltakozva a 2006. évi költségvetés kisebbségeket érintő, negatívnak tartott rendelkezései ellen. A szervezők – Hollósy Tiborné, az Ozvena – Budapesti Szlovák Kórus és Petró László, a Szlovák Nyugdíjasok Klubjának elnökei – tizenhárom pontos petíciót juttattak el Szili Katalinnak. A kezdeményezést támogatásukról biztosították szlovákiai szereplők is Stanislav Bajaníknak, a Matica Slovenská Honfitársi Múzeumának igazgatójának nevében. A demonstrációval kapcsolatban a NEKH közleményt adott ki.