>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Névmutató: Wolfart János

A kormány a 34/1990. sz. rendeletében hozta létre különböző, döntés-előkészítési, kapcsolattartási, elemzési-értékelési, illetve koordinálási feladatok ellátására a szakosított intézményét, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, amelynek első elnöke Wolfart János lett. A jogszabály szerint a NEKH feladatai között szerepelt a kisebbségi törvény előkészítésében, illetve a jogszabály végrehajtására irányuló kormányzati program kidolgozásában való közreműködés is. Az újonnan megalapított államigazgatási szerv kezdetben csak csekély létszámú munkatárssal működött, és 1990 őszén, a kisebbségi törvény előkészítésében csupán a leendő jogszabály politikai elveinek kidolgozását vállalta magára. A tényleges normaszöveg-tervezet kidolgozása az év második felében az IM-hez volt köthető.

Wolfart János a Miniszterelnöki Hivatalban tartott sajtótájékoztatón jelezte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák a kormány aktív kisebbségvédelemre építő kisebbségpolitikai koncepcióját. A kisebbségi törvényről szólva, elmondta, hogy a tervezet az IM-ben készül, és előre láthatóan még ez évben az Országgyűlés elé terjesztik.

Szilágyi Péter, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense megküldte Wolfart Jánosnak a törvény politikai elveiről (11. 7.) és a 11. 14-i törvénytervezetről szóló részletes feljegyzését. Az előbbiekkel kapcsolatban szükségesnek tartotta a kétnyelvűség igényének, az államalkotó szerepnek, a megfelelő részvételnek, illetve a nemzetközi egyezményeknek a megfogalmazását.

Az IM elkészítette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet, amely az előkészítés során az egyik legvitatottabb anyagnak bizonyult mind a funkcióját, mind pedig a tartalmát illetően. Vita alakult ki ugyanis a későbbiekben arról, hogy a releváns kisebbségi részvétel nélkül megfogalmazott dokumentum vajon már a kormány elfogadására, a kormányzati álláspont megjelenítésére szolgált-e, azaz mennyiben tükrözte a kormány kisebbségi jogokkal kapcsolatos felfogását, illetve vajon hivatalos törvénytervezetről vagy csupán egy, szakmai és társadalmi vitára szánt, kiinduló jellegű munkaanyagról volt-e szó. A tartalmát tekintve a dokumentum a kisebbségi önkormányzatokra nézve az egyesülési jogot tartotta irányadónak, és elgondolása alapján az Országgyűlés a népszámlálási adatok alapján döntött volna arról, hogy mely kisebbségek „minősülnek” nemzeti, illetve etnikai kisebbségnek. A kisebbségi szervezetek által a későbbiekben élesen kritizált tervezet a többihez képest kétségtelenül meglehetősen csekély terjedelmű volt, az egyes részterületeket nem különösebb részletességgel kívánta szabályozni, számos ponton fogalmazott meg deklaratív vagy feltételes jellegű rendelkezéseket, vagy éppen az Alkotmány vonatkozó szövegét ismételte meg. A politikai jogokat tárgyaló fejezetnél csupán a kisebbségi szervezetek létrehozásának lehetőségéről, valamint az egyesületi alapon elgondolt, és csak csekély – javaslattevő, véleményező jellegű – jogosítványokkal bíró kisebbségi önkormányzati rendszerről szólt. A kisebbségek hiányolták továbbá a tervezetből a kollektív jogokat, a végrehajtás garanciáit, anyagi forrásait, illetve a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályozást. Az anyagi támogatás egyetlen csatornáját például kizárólag csak az 1990 tavaszán megalapított Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány jelentette volna.

A tervezetet az IM aznap véleményezés céljából a NEKH rendelkezésére bocsátotta. Wolfart János aznap továbbította is azt a kisebbségi szervezeteknek, kérve őket arra, hogy január 10.-éig juttassák el az azzal kapcsolatos véleményüket, esetleges javításaikat vagy alternatív javaslataikat, mert a kormány első olvasatban már 1991 januárjában meg kívánja tárgyalni a dokumentumot. A tervezet mellett megküldte az érdekképviseletek számára a NEKH által novemberre elkészített, és a Hivatal álláspontját tükröző „A nemzeti és etnikai kisebbségi törvény politikai elvei” c. írásos anyagot is.

Wolfart János elkészítette a törvénytervezet december 21-i változatával kapcsolatos részletes feljegyzését, amely jelentős részben átdolgozta volna a tervezet szövegét, erősítendő a kisebbségek jogait, és növelve a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeket.

Kosztics István, a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke elkészítette feljegyzését a kisebbségi törvénytervezetről, amely elsőként a kisebbségi jogok gyakorlásának tervezett korlátait, valamint a kisebbségi könyvtárügy arányszámhoz való kötését kifogásolta, és javasolta a feladatarányos anyagi támogatás kialakítását.

Petrusán György, a Magyarországi Románok Szövetségének elnöke megküldte Wolfart Jánosnak a Szövetség elnökségének véleményét a politikai elvekről és a törvénytervezetről – ez utóbbival nem értettek egyet. Hiányolták a kisebbségi intézmények kötelezettségeinek meghatározását, a kulturális hálózat kialakítását, a költségvetési garanciákat, illetve bírálták a népszámlálási adatok támpontként való kezelését, az önkormányzatok rendszerének kidolgozatlanságát, és a kisebbségi biztos intézményét. Összességében a tervezetet ellentmondónak, felszínesnek, a kisebbségi érzékenységet és az európai normákat figyelmen kívül hagyónak minősítették. „Elnökségünk értékeli egy korszerű nemzetiségi törvény megalkotásával kapcsolatos erőfeszítéseket, meggyőződése azonban, hogy ez csak a nemzetiségi közösségek képviselőinek bevonásával érhető el.”

Hambuch Géza, az MNSZ ügyvezető elnöke a Wolfart Jánoshoz írott levelében elvetette a törvénytervezetet, és kerekasztal formájában közös tanácskozást javasolt annak beterjesztése előtt. Megítélése szerint a tervezet figyelmen kívül hagyta a hazai viszonyokat, deklaratív-megengedő jellegű volt, nélkülözte a kulturális autonómiát, illetve nem vállalta az anyagi biztosítékok megteremtését sem.

Szabad György megküldte Fodor Gábornak Wolfart János áttekintését a hazai cigány szervezetekről és pártokról, jelezve egyúttal, hogy várja az EJKVB elnökének jelentkezését a kisebbségi törvény ügyében.

Pavlics Irén, a Magyarországi Szlovének Szövetségének titkára a Wolfart Jánoshoz írott levelében a kormány elé történő terjesztésre alkalmatlannak minősítette a törvénytervezetet, és megfogalmazta az ezzel kapcsolatos, elsősorban szankciókat és feltételeket tartalmazó javaslatokat. A tervezetet a hazai helyzetet figyelmen kívül hagyónak minősítette, amely nem tartalmaz garanciákat az anyagi feltételekre, a kisebbségi jogok érvényesülésére, illetve a parlamenti képviseletre.

Kilenc alapító szervezet (Amalipe Cigány Kultúra- és Hagyományőrző Egyesület, Magyarországi Horvátok Szövetsége, Magyarországi Németek Szövetsége, Magyarországi Roma Parlament, Magyarországi Románok Szövetsége, Magyarországi Szlovákok Szövetsége, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Phralipe Független Cigány Szervezet, Szerb Demokratikus Szövetség) részvételével – konzultatív, érdekegyeztető fórumként – megalakult a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztala. Az alapítók Szabad Györgynek, Antall Józsefnek, és Wolfart Jánosnak írott levelükben tudatták a címzettekkel a Kerekasztal létrejöttét, és annak okait. Ez utóbbiak terén a szervezők nem láttak ugyanis garanciát arra nézve, hogy a kisebbségek alapvető igényei megfelelő kielégítést nyerjenek: „szeretnénk megtörni azt a gyakorlatot, hogy rólunk – nélkülünk döntsenek.” Megítélésük szerint az eddigi törvénytervezetek elemi kisebbségi érdekeket hagytak figyelmen kívül, fontos garanciákat és anyagi biztosítékokat nélkülöztek, nem rögzítették a legitim képviseletet, a kisebbségi önkormányzatiság, a kulturális autonómia jogait és részleteit, és esetenként diszkriminatív szabályozást terveztek. Egyúttal tájékoztattak arról is, hogy közös tervezet kidolgozásába kezdenek egy számukra kielégítő törvény megalkotása érdekében.

Franci Zwitter, a Szomszédos Országok Nemzetiségeinek Munkaközössége (Klagenfurt) koordinátora levelet írt a MEH-nek a kisebbségi törvénytervezet előkészítéséről, amely némi késéssel, márciusban érkezett a NEKH-hez. Ezek szerint a tervezettel a szervezet Koordinációs Bizottsága január 22-én foglalkozott: üdvözölte a törvénytervezet elkészítését, de ugyanakkor sajnálattal vette tudomásul, hogy az figyelmen kívül hagyta a kisebbségek szempontjait és álláspontját.