>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

A Minisztertanács ülését követő sajtótájékoztatón Bányász Rezső kormányszóvivő a nemzetiségi törvény kezdeményezésével kapcsolatban elmondta, hogy „jelenleg jogalkotási terveinkben nem szerepel egy új, átfogó törvényjavaslat kidolgozása. Ez persze nem lehet akadálya annak, hogy amennyiben a körülmények megkívánják, ne tűzzék napirendre. Feltehetően a nemzetiségek jogállásának az érvényes nemzetközi megállapodásokon és deklarációkon is alapuló, korszerű jogi szabályozása nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy új nemzetiségi törvény megalkotása rendkívüli előkészítést, a nemzetiségi szövetségek és egész közvéleményünk cselekvő részvételét is igényli.”

Egy, a Radics Katalinnál lefolytatott korábbi beszélgetést követően, Stark Ferenc levélben arra kérte a nemzetiségi szövetségek vezetőit, hogy a nemzetiségek helyzetéről szóló, készülő PB-előterjesztéshez, a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság számára készítsenek egy-egy összefoglalót az adott kisebbség(ek) helyzetéről, és a politikai döntést igénylő kérdésekről.

Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) főtitkára aznap megküldte Stark Ferencnek a Bizottság részére szóló német szövetségi előterjesztést, amely a Szövetség VII. kongresszusa előtti, politikai döntést igénylő kérdéseket tartalmazta, nem ejtve viszont még szót a nemzetiségi törvény ügyéről.

A Berecz János által elkészített újabb változat, a „Javaslat a Politikai Bizottságnak az MSZMP 1988. évi pártértekezletének állásfoglalás-tervezetére” c. dokumentum említette a kisebbségek jogait, de még mindig nem szólt explicite a nemzetiségi törvényről.

Radics Katalin felkérő levelet intézett számos szakértőhöz, amelyben tudatta, hogy a TKKO megkezdte a nemzetiségi törvény politikai irányelveinek kidolgozását, és megküldte egyúttal Samu Mihály feljegyzését a nemzetiségi törvény megalkotásáról.

A Magyar Demokrata Fórum (MDF) nyilvános fórumot rendezett a határon túli magyar kisebbségek helyzetének megvitatására, amelyet március 21-én újabb összejövetel követett.

Az MSZMP PB ülése elfogadta az elkészült tervezetet a pártértekezlet állásfoglalásáról, amelyet majd további átdolgozás után a Titkárság 14-én, a KB pedig 23-án tárgyalhatott meg.

A Berecz János által elkészített újabb változat, a „Javaslat a Titkárságnak az MSZMP 1988. évi pártértekezletének állásfoglalás-tervezetére” c. dokumentum továbbra sem szólt kifejezetten a nemzetiségi törvényről.

Az MSZMP Titkársága elfogadta a pártértekezlet állásfoglalásáról szóló tervezetet, amely átdolgozás után mehetett a KB ülése elé.

A TKKO szervezésében lezajlott a nemzetiségi törvény politikai irányelveinek kidolgozásával kapcsolatos első megbeszélés.

Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének (MSZDSZ) főtitkára megküldte Stark Ferencnek a Szövetség Elnökségének állásfoglalását a szlovák kisebbség helyzetéről és a politikai döntést igénylő kérdésekről. Ezek szerint: „szükség van egy – végrehajtási utasítást is magában foglaló – nemzetiségi törvényre. A törvénynek tartalmaznia kell az egyes népcsoportok, ill. az őket alkotó egyének jogait és kötelességeit. (Ideértve a képviseleti jogot is.)” A dokumentum szabályozandónak tartotta továbbá az anyanyelvhasználat, a közművelődés és az oktatás területeit is.

Mándity Marin, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének (MDDSZ) főtitkára szintén megküldte Stark Ferencnek a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság részére szóló délszláv előterjesztést, amely kül- és belpolitikai szempontból egyaránt hasznosnak ítélte egy nemzetiségi törvény kidolgozását.

Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének (MRDSZ) főtitkára megküldte Stark Ferencnek a hazai román nemzetiséget érintő kérdésekről szóló feljegyzését, amely – a délszláv és szlovák előterjesztéssel szemben – nem fogalmazta meg a kisebbségi törvény szükségességét, hanem csupán oktatási és kulturális teendőket vett számba.

Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára, a főváros 56-os választókörzetének képviselője – a Bizottság február közepén elfogadott állásfoglalása nyomán – az Országgyűlés ülésén javaslatot tett egy, társadalompolitikai és nemzetközi szempontból is szükségesnek ítélt nemzetiségi törvény megalkotására. Az indítványt a nemzetiségi kérdés iránt megnőtt érdeklődéssel, a nemzetközi közvélemény részéről elvárható demokratizmussal, az emberi és kisebbségi jogok biztosításának szükségességével indokolta. Utalt a jogtörténeti előzményekre, rámutatva így a magas szintű, átfogó jogszabály hiányára. Bírálta az akkor hatályos széttagolt és eltérő jogelveket megfogalmazó jogi szabályozást, amely szerinte akadályozhatja a helyes politikai irányvonal egységes és következetes végrehajtását, a jogok propagálását, ismertségük növelését, valamint a demokratikus gondolkodás fejlesztését. A felszólalás második felében a képviselő részletesebben ki is fejtette, hogy milyen nemzetiségi viszonyokat tart indokoltnak a leendő törvényben rögzíteni. A kormány nevében nyilatkozó Markója Imre igazságügy-miniszter támogatásáról biztosította a javaslatot. Az Országgyűlés ezt követően egyhangúlag, tartózkodás nélkül elfogadta Peják Emil indítványát azzal együtt, hogy felkérte a kormányt, tegye meg az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedéseket.