Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

Keresés    á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş    
   Szűkítés         -       
Tételek száma: 131       Lapozás: 1-10 ... 31-40 | 41-50 | 51-60 ... 131-131

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII


1988. június 6.

Radics Katalin elkészítette a „Jelentés a Politikai Bizottság részére a nemzetiségi szövetségek helyzetéről, javaslat a további feladatokra” c. dokumentumot, amelyet másnap láttamozott Pál Lénárd, a KB kulturális titkára.

1988. június 7.

A Berecz János által kidolgozott újabb változat, a „Feladatterv az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásához (a Politikai Bizottság javaslata)” c. dokumentum változatlanul a Minisztertanács számára ajánlotta a nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozását.

A HNF Országos Titkársága elfogadta a Propaganda és Művelődési Osztály május 25-ei beszámolóját a nemzetiségi kongresszusok előkészítő munkálatairól. A jelentés megállapította, hogy „társadalmi igényt fogalmazott meg és terjesztett az Országgyűlés elé a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága vezető titkára nemzetiségi törvény megalkotását javasolva. A törvény politikai előkészítésének munkálatai folynak, ebben részt veszünk.”

1988. június 10.

Hoóz István, a Pécsi Tudományegyetem tanára megküldte Radics Katalinnak „A nemzetiségi törvény előkészítését és megvalósítását szolgáló számbavétel általános elveiről” c. feljegyzését, amely elsősorban a nemzetiségi hovatartozás meghatározásának nehézségeire koncentrált, és a nemzetiségek létszámáról becslésszerű felmérést javasolt a helyi tanácsok bevonásával.

Ülésezett az MNDSZ elnöksége, amelynek napirendjén szerepelt a tervezett nemzetiségi törvényhez kapcsolódó javaslatok megfogalmazása.

1988. június 14.

Az MSZMP PB ülése Radics Katalin előterjesztésében megtárgyalta a „Jelentés a hazai nemzetiségek helyzetéről; javaslat a további feladatokra” c. napirendi pontot, amely dokumentumból párthatározat született (H/182/1988.). A feladatok között hangsúlyosan kezelte a nemzetiségi lét jogi kereteinek és feltételrendszerének, továbbá az állami irányítás és koordinálás rendezését, illetve a szövetségek működésének továbbfejlesztését. Az előterjesztésnek megfelelően kimondta, hogy „nemzetiségi politikánk és nemzetiségpolitikai gyakorlatunk szükséges megújulása érdekében olyan aktív kisebbségvédelmi, tehát támogató jellegű nemzetiségpolitikára van szükség, amely képes biztosítani a nemzetiségi lakosság azonosságtudatának erősödéséhez, anyanyelvhasználatának, sajátos kultúrájának fejlődéséhez nélkülözhetetlen feltételeket. Mindenekelőtt rendezni kell a nemzetiségi lét jogi kereteit és feltételrendszerét. A nemzetiségi kérdés jogi szabályozása jelenleg nem kellően következetes és rendezett: az Alkotmány az állampolgárok alapvető egyéni jogai körében rendelkezik a nemzetiségi jogokról, és a nemzetiségek számára kollektív jogokat is megállapít, azonban az Alkotmány e rendelkezéseinek lebontása a törvényekben következetlen. Nemzetiségi politikánk elveinek egységes jogi keretbe és következetes rendszerbe foglalása érdekében született meg ebben az évben az Országgyűlés által is elfogadott javaslat nemzetiségi törvény megalkotására.” A PB megbízott két osztályt (TKKO és KAO) azzal, hogy az év őszén terjessze be a nemzetiségi törvény irányelveit. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a KB Külügyi Osztálya tájékoztassa a szomszéd országok testvérpártjait a nemzetiségi törvény előkészületeiről. Az 1988. év második felére szóló, szintén elfogadott munkaterv szerint a beterjesztés határideje október 18-a lett. Az irányítás átszervezésének feladata pedig a kormányé lett.

Márk György megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak, amely az oktatás, a névhasználat, a kétnyelvű feliratok, valamint a szövetségek helyzetének és az állam és egyház viszonyának a rendezését szorgalmazta.

1988. június 15.

Mándity Marin megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak. A dokumentum szerint a törvénynek meg kell határoznia a nemzetiség fogalmát, a jogokat és kötelességeket, a nemzetiségi szövetségek helyét, illetve ki kell fejeznie a többségi nemzet felelősségét. Kiterjedt nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogok biztosítását, valamint egy, a részleteket tartalmazó végrehajtási utasítás kimunkálását szorgalmazta.

Hambuch Géza megküldte a június 8-ai keltezésű, a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit (Javaslatok nemzetiségi törvény megalkotásához) Radics Katalinnak, amely a június közepei, szövetségi anyagok közül a legbővebbnek és leginkább kidolgozottnak bizonyult. A dokumentum átfogóan foglalkozott a törvény céljaival, személyi hatályával, az egyéni és kollektív jogokkal, ezek érvényesítésével, a megreformált struktúrával és vétójoggal bíró szövetségekre épülő érdekképviselettel, valamint hangsúlyosan a kulturális és oktatási ügyekkel.

Stark Ferenc (Javaslat a nemzetiségi törvény elveire) elkészítette a feljegyzését a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok forrása a „néphatalom elve”, az állam támogató politikát folytat, amelynek alanya maga a nemzetiségi lakosság és autonóm szervezeteik, illetve az állam síkra száll a határon túli nemzetiségi kapcsolatok kialakításáért. Elengedhetetlennek tartotta a jogosultságnál a nemzetiség és a nemzetiséghez tartozás fogalmi meghatározását, illetve a kettős kötődés elismerését. Egyes intézkedéseknek pedig a nehezen meghatározható területi érvényt emelte ki.

Samu Mihály egyetemi tanár is elkészítette a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzését (Előterjesztés a nemzetiségi törvény koncepciójáról), amely leszögezte a javasolt alapelveket, majd a hangsúlyt a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokra helyezte. Végül pedig új szervezeti-intézményi megoldásokat szorgalmazott a kérdés kezelésében (országgyűlési bizottság, államtitkárság, nemzetiségi bizottságok stb.). Álláspontja szerint a törvény más kisebbségekre csak akkor vonatkozzon, ha azok kellő szervezettségi szintet értek el.

Garamvölgyi József, a HNF OT titkára arról értesítette Radics Katalint, hogy a HNF vállalja a nemzetiségi törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátását.

1988. Június közepe

Jakab Róbertné megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit (Gondolatok a nemzetiségi törvény elveiről, céljairól) Radics Katalinnak. Megítélése szerint a leendő törvény kizárólag a már elismert nemzetiségekkel foglalkozzon, nemzetiségi pedig az a személy, aki magát önként annak tartja. A javaslat az egyéni jogok mellett egyaránt kifejtett kollektív jogokat leginkább az érdekképviseletben ragadta meg.

1988. június 16.

A Minisztertanács ülése tájékoztatást kapott a PB legutóbbi ülésén elhangzottakról, köztük a hazai nemzetiségek helyzetéről, és a további feladatokat összegző javaslatról készült jelentésről.

1988. június 21.

Az NKB ülése, amelynek napirendjén szerepelt Knopp András tájékoztatója a hazai nemzetiségekről szóló június 14-ei PB-állásfoglalásról.

1988. június 23.

Az MSZMP KB ülése megvitatta és elfogadta Berecz János előterjesztésében az országos értekezlet állásfoglalásának megvalósítását célzó feladattervet.

Király Zoltán és még tizennégy országgyűlési képviselő „Demokrácia-csomagterv” néven 1988 végéig egy sor törvénytervezet – köztük nemzetiségi törvény – kidolgozását szorgalmazta az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi bizottságtól, amely viszont nem fogadta el az előterjesztést, és nem javasolta a csomagtervnek az Országgyűlés elé terjesztését. A Bizottság azt a javaslatot pártolta, hogy felkéri a kormányt: az őszi ülésszakon adjon tájékoztatást a politikai intézményrendszer reformjának sorrendjeiről és tervezett határidejéről.

1988. június 29.

Az Országgyűlés plenáris ülésén Pozsgay Imrét nagy többséggel államminiszternek választották.

kapcsolódók


további kronológiák


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2008
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék