>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Pozsgay Imre válaszlevelet küldött a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének, amelyben fenntartotta a zsidóság státusával kapcsolatos korábbi véleményét, de jelezte egyúttal, hogy tudomása szerint más zsidó csoportosulások viszont élni kívánnak a nemzetiséghez tartozás lehetőségével, a kormány pedig semmilyen értelemben nem gyakorolhat nyomást ez ügyben.

Az év november 20-án, az első alternatív zsidó szervezetként létrejött Magyar Zsidó Kulturális Egyesület egyetértett a készülő nemzetiségi törvény megalkotásával. Hangsúlyozta azonban, hogy a szervezet nem kizárólagos igénnyel kívánja képviselni a zsidóságot, amire álláspontja szerint egy szerveződés sem jogosult. Kiemelte továbbá a hazai zsidó azonosságtudatban tetten érhető többféle vonulat és hagyomány meglétét. A törvény elfogadása esetén több jogalkotó véleménye szerint a zsidóság is élhetne a nemzeti kisebbségek számára biztosított jogokkal.

Az MCDSZ ideiglenes vezetése felhívást tett közzé a Magyar Nemzetben, amely tudatta, hogy a Szövetség „gyakorlati mozgalmat” indít a cigány népcsoport felemelkedéséért. A dokumentum kiemelte, hogy a szervezet céljai között szerepel „a nemzetiségi jogok tisztázásában való részvétel”, mert úgy ítélték meg, hogy a korabeli nyitottabb politikai környezetben az addigiaknál sokkal kedvezőbbnek látszik a nemzetiséggé történő megszerveződés.

Az MRDSZ VII. kongresszusa Gyulán. Az Országos Választmány beszámolója kifogásolta a nemzetiségpolitikával foglalkozó szerveknek a megváltozott körülményekhez egyre nehezebben alkalmazkodó struktúráit, csekély jogosítványait, és ezért szorgalmazta, hogy „szabályozni szükséges a nemzetiségi politikával foglalkozó testületek helyét, szerepét, jogosítványait a megújuló politikai intézményrendszerben. Ehhez alkalmas keretet biztosít a készülő nemzetiségi törvény.”

Az MSZDSZ VIII. kongresszusa Budapesten. A KÜM jelenlévő munkatársának feljegyzése szerint „az előkészületben lévő nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban a hozzászólók szorgalmazták, hogy a törvény-tervezetet az MSZDSZ is vitassa meg kibővített választmányi ülésén, illetve a szövetség hetilapjának hasábjain.” A kongresszuson résztvevő Pozsgay Imre válaszában kiemelte, hogy a készülő nemzetiségi törvény emancipációs szándékot tükröz, és előírásainak olyannak kell lenniük, amelyet számon is lehet kérni az államon.

Az MSZMP PB ülésének napirendjén szerepelt a Magyarország és a külföldi, elsősorban a nyugati magyarság kapcsolatáról, valamint az emigráció irányában folytatott tevékenységről szóló tájékoztató. A PB „célszerűnek ítéli, hogy a magyar állampolgárok, a hazánkban élő nemzetiségek, a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek és más államokban magukat magyarnak valló emberek egymáshoz és az anyanemzethez való viszonyát azonos alapelvek szerint értelmezzük.”

Az MSZDSZ Elnöksége megküldte a VIII. kongresszuson egyhangúlag elfogadott, és az Elnökség által aláírt petíciót Pozsgay Imrének, Villányi Miklós pénzügyminiszternek, Czibere Tibornak, és Hoós Jánosnak, a Tervhivatal elnökének. A kormányhoz intézett irat elsősorban oktatási-nyelvhasználati követeléseket fogalmazott meg, illetve sürgette a Szövetség helyzetének javítását is, nem ejtve viszont szót a nemzetiségi törvény ügyéről.

Czibere Tibor Árvay Árpádnak írott válaszában egyetértését fejezte ki a Bács-Kiskun megyei tervezett tanácsrendelettel kapcsolatban, amely figyelembe vehetőnek minősített a készülő nemzetiségi törvény munkálatai során is, de megjegyezte, hogy az utóbbi jogszabály hatálybalépése kisebb-nagyobb módosításokat tehet majd szükségessé a rendelet szövegében.

Sánta Áron elkészítette Pozsgay Imre számára az MSZDSZ petíciójával kapcsolatos feljegyzését, amelyben megfogalmazta a tízpontos dokumentumhoz fűződő észrevételeit és megoldási javaslatait.