>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII IX X XI XII

A Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) közgyűlése két fordulóban, március 19-én és április 16-án elfogadta „A rendszerváltás programja” c. liberális programot és forgatókönyvet. A nyomatott formában is megjelenő Kék Könyv tartalmazta a Tamás Gáspár Miklós által, Fényi Tibor közreműködésével készített, kisebbségi kérdésről szóló programtéziseket. A pontok lényege a kulturális autonómia követelése volt, azaz a kisebbségi állampolgárok által választott, oktatási és művelődési kérdésekben döntő, intézmény-fenntartó, és az anyanemzettel kapcsolatot tartó nem területi alapú önkormányzatok életre hívásának szorgalmazása. A program szerint kisebbség az a csoport, amely magát annak nyilvánítja. Ezen túlmenően a tézisek oktatási, kulturális, nyelvhasználati és politikai szerveződési jogok szükségességét is megfogalmazták.

Az IM április 24-ei értekezlete előtt a KÜM kritikus feljegyzést készített az IM-től kapott koncepcióról: a véleményező hiányolta felvetette a nemzetiség fogalmának meghatározhatóságát, az identitásválasztás szabadságának érvényesülését, valamint a kisebbségi jogok gyakorlásának számszerűséghez kötésének és a törvényi előtti egyenlőség kérdéseit.

A Minisztertanács a 1048/1989. sz. határozatával létrehozta az MT Nemzetiségi Kollégiumát, amelynek egyik feladatává vált a nemzetiségi törvény előkészítésében való véleménynyilvánítás, illetve a végrehajtás és érvényesülés figyelemmel kísérése.

Az IM-ben értekezletet tartottak a nemzetiségi törvény előzetes elképzeléseiről, amelynek keretében Baka András tanulmánya került megvitatásra. Szót leginkább a nemzetiségi szövetségek képviselői kaptak.

Tekintettel arra, hogy az MSZMP PB 1989. évi munkatervében szerepelt a cigányság helyzetének áttekintése, valamint a kisebbség helyzetének rendezéséről szóló határozat meghozatala, ezért kikérték a cigány szervezetek vezetőinek, cigányügyi titkároknak, cigánycsalád-segítőknek, illetékes főhatóságoknak, tanácsi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek a szóbeli és írásos véleményét, amelyeket a párt Társadalompolitikai Osztályának felkérésére Erdődi Gyula összegzett. A feljegyzés megállapította, hogy azok a vélemények, amelyek érintették a kisebbségi kérdést, egyértelműen és határozottan a nemzetiséggé nyilvánítás mellett foglaltak állást. A szakértői anyag azt javasolta, hogy ennek lehetőségéről és módozatáról az új Alkotmány rendelkezzen, de a készülő nemzetiségi törvény is vegye figyelembe a cigány kisebbséget. Az előirányzottakkal ellentétben az MSZMP PB a későbbiekben már nem vitatta meg a cigányság helyzetét és nem hozott ez ügyben újabb határozatot sem – a kérdés eldöntése immár az Országgyűlés elé került.

Az 1989 februárjában létrejött Magyar Kisebbségvédelmi Egyesület ülésének napirendjén Baka András koncepciójának megvitatása szerepelt.

Kovács Péter, a Miskolci Egyetem jogász-oktatója elkészítette a „Vázlatok a nemzetiségi nyilvántartás kidolgozásához (Észrevételek a nemzetiségi törvény koncepciójához)” c. feljegyzését, amely azt javasolta, hogy az országgyűlési és helyi tanácsi választásokon külön urna keretében nyíljon lehetőség egyrészt a nemzetiségi hovatartozás anonim, másrészt pedig személyi szám szerinti bevallására. Ez utóbbi adatok tárolása nemzetközi szervezeteknél történne (ENSZ, Európa Tanács), és csak korlátozottan lehetne felhasználható (pl. kisebbségi érdekképviselet megválasztásakor).

Megtartotta alakuló ülését az MT Nemzetiségi Kollégiuma.

Szirtesi Zoltán megküldte a cigányság helyzetéről szóló összesített anyaggal kapcsolatos észrevételeit Kozák Istvánnénak, a BM Tanácsi Szervezési Főosztálya munkatársának. Álláspontja szerint az egész kisebbség nemzetiséggé nyilvánítását alaposan át kell gondolni, mert bár az oláh cigányok évek óta igényelték ezt, a kárpáti cigányok részéről szerinte nem mutatkozott ilyen törekvés, ezért széleskörű közvélemény-kutatást javasolt a különböző cigány csoportok körében. Megküldte egyúttal a szegedi Aetas folyóiratnak leadott kéziratát is, amelyben egy, minden kisebbség számára elfogadható, a kettős identitás vállalását lehetővé tevő nemzeti kisebbségvédelmi törvény mellett érvelt.

Lakatos Menyhért megküldte az összesített anyaggal kapcsolatos észrevételeit Kozák Istvánnénak, amelyben tudatta, hogy az MCKSZ a nemzetiségi státus mellett foglalt állást, azaz „az emberi jogoknak félreérthetetlenül is minden előfeltétel nélkül meg kell hagyni a cigányságnak azt a jogát, hogy nemzetiséggé deklaráltassék.”

Kozák Istvánné megküldte Stark Ferencnek véleményezésre a cigányság helyzetével, és a feladatokkal összefüggő vélemények áprilisban készült összegzését, valamint Lakatos Menyhért és Szirtesi Zoltán észrevételeit.

Az MSZMP PB ülése Andics Jenő előterjesztésében megvitatta, és közbeeső jelentésként elfogadta „A nemzet és nemzeti kisebbségek néhány kérdése” című, a KB Társadalompolitikai Osztálya által kidolgozott anyagot. A PB helyeselte azt, hogy a témával átfogóan kell foglalkozni, a munkát hasznosítani kell a készülő programnyilatkozat kidolgozása során, valamint az ülés kinyilvánította azt is, hogy a tervezett pártkongresszus után a párt valamelyik szerve egy átfogó tanulmány keretében foglaljon állást a nemzeti-nemzetiségi ügyekben. A megtárgyalt javaslat kimondta, hogy „a mai Magyarország egyenjogúságot, diszkrimináció-mentességet és az önálló fejlődés lehetőségét kívánja biztosítani az ország területén élő valamennyi nemzeti kisebbségnek. Előmozdítja a társadalomba való integrálódásukat, de asszimilációjukhoz nem fűződik érdeke. Arra törekszik, hogy a demokratizálódó intézményrendszerünk működését hassa át kisebbségek védelme. A nemzeti kisebbségek szövetségeinek megnövekedett érdekvédelmi szerepe mellett, megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatására. (…) Az MSZMP kifejezi meggyőződését, hogy bel- és külpolitikánknak egyaránt törekednie kell a kollektív kisebbségi jogok biztosítása, a kulturális autonómia és az önrendelkezés elveiből következő nemzetiségi lét feltételeinek megteremtésére.”