>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Seereiner Imre, az IM helyettes államtitkára megküldte Kósáné Kovács Magdának a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezet indoklását.

Az EJKVB ülésén Hende Csaba úgy foglalt állást, hogy a kormány csak a törvényjavaslatok bizottsági benyújtása után tudja kialakítani az azokkal kapcsolatos álláspontját. A kormány támogatásával a Bizottság végül egyhangúlag úgy döntött, hogy a két törvénytervezet kerüljön benyújtásra.

A Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának Elnöksége kialakította a kisebbségi törvény módosításával kapcsolatos állásfoglalását, amely Kreszta Traján elnök december 21-én juttatott el Kósáné Kovács Magdának. A dokumentum szerint a kisebbségi törvény és tervezett módosítása két kérdést továbbra sem tisztázott: egyrészt azt, hogy kik választanak kiket a kisebbségi önkormányzatokba, másrészt pedig a jelöltek nyilatkozattételét a román érdekképviselet nem tartotta eléggé visszatartó erejűnek. Sajnálattal állapította meg végül, hogy a jogszabály számos ígérete beváltatlan maradt, köztük a kisebbségek kulturális autonómiája, parlamenti képviselete, illetve a fennmaradást szolgáló finanszírozási rendszer kialakítása.

Az EJKVB bizottsági önálló indítványaiként mindkét törvényjavaslat benyújtásra került, azaz a kisebbségi törvény módosításáról szóló T/5498-as, és a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló T/5499-es törvényjavaslat.

Farkas Flórián elkészítette az OCÖ közleményét a törvénytervezetekkel kapcsolatos álláspontról, amelyet Báthory János december 13-án juttatott el Kósáné Kovács Magdának. Az elnökségi közlemény szerint az OCÖ nem támogatta a két törvényjavaslat egy csomagban való benyújtását, a választási javaslat beterjesztését pedig kifejezetten indokolatlannak tartotta. Elvetette továbbá a köztes szintek (fővárosi, megyei) választási elemeit, a választások térbeli elkülönítését, a kedvezményes mandátum megszüntetését. Nem tartotta alkalmasnak a dokumentumot a visszaélések megakadályozása szempontjából sem. A 2002-es országgyűlési választások kiírása előtt, az utolsó ülésszakokon károsnak tartotta a beváltnak minősített megoldások megváltoztatását, a módosítások úgymond elsietését.