>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Igazságügyi Minisztérium

A kormányülés felfüggesztette a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslat Országgyűlés elé történő beterjesztését. Úgy rendelkezett, hogy a kormány által létrehozott Miniszteri Bizottság (tagjai: BM, IM, KÜM, MKM, PM, MEH-HTMT, NEKH) döntsön abban a kérdésben, hogy Nagy Ferenc József szövegkorrekciós javaslatai vajon beilleszthetők-e és milyen módon a tervezetbe.

Fodor Gábor, az EJKVB elnöke és a FIDESZ országos választmányának tagja egy nagykállói politikai fórumon elfogadhatatlannak minősítette a kisebbségi törvénytervezetet.

Az EJKVB botrányos módon véget ért ülése a készülő kisebbségi törvénytervezet ügyével foglalkozott a NEKH, a PM, és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek részvételével. A meghívás ellenére azonban nem képviseltették magukat a BM és az IM szakértői, akárcsak Nagy Ferenc József. A résztvevők összefoglalóiból kiderült, hogy az álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a kormány a saját, míg a Kerekasztal a konszenzusos tervezethez ragaszkodott. Vita a miniszternek írandó levél pontjairól bontakozott ki, nevezetesen arról, hogy a kormány tisztázza a tárgyalódelegációjának a kompetenciáját, azaz a Kerekasztallal való tárgyalásokra aláírásra is felhatalmazott személyeket küldjön.

A Bizottság döntése értelmében Fodor Gábor levélben fordult Nagy Ferenc Józsefhez, kérve az erőfeszítéseit a mielőbbi parlamenti beterjesztés érdekében. A törvénytervezetnek ugyanakkor szerintük bírnia kell a Kerekasztal támogatását, és meg kell felelnie a modern szakmai és jogi követelményeknek is. A levelet másolatban megkapta Szabad György, Boross Péter belügy-, és Balsai István igazságügyi miniszter is.

Az EJKVB SZDSZ-es tagjai és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélésükön üdvözölték a kormány azon szándékát, amely a kisebbségek egyetértését tükröző törvénytervezet benyújtását irányozta elő. A felek tiszteletben kívánták tartani az 1991-es konszenzusos tervezetet, és fontosnak tartották pontos határidők megszabását is a nyitott kérdések lezárására és megállapodások megkötésére.

Szabad György válaszlevelében jelezte részvételi szándékát Fodor Gábornak a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos bizottsági tárgyalások esetében.

Fluckné Papácsy Edit, az IM helyettes államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeit, amely lényegében azt a tervezett megoldást ellenezte, amely szerint a köztársasági elnök döntene arról, mely kisebbségek tartoznak a törvény hatálya alá.

A Magyar Nemzet körkérdésére adott válaszokból kitűnt, hogy a megkérdezett kisebbségi vezetők a készülő törvénytől leginkább a kulturális autonómiát várják. Osztojkán Béla szerint a rendkívüli módon várt jogszabállyal lehetőség nyílhat a saját kulturális intézmények kialakítására. A megfelelő garanciákkal ellátott kulturális infrastruktúra fontosságát Petrusán György is kiemelte, míg Karagics Mihály szerint az európai normáknak a gyakorlatban is megfelelő jogokra van szükség. A megvalósíthatóság kérdése kulcseleme volt Jakab Róbertné válaszának is, aki szerint a rendszerváltás óta a helyzet romlott, és a kormány kisebbségvédelmi programja igencsak megkérdőjelezhető. Hambuch Géza azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi igények a valódi önkormányzat, a széleskörű érdekképviselet és kulturális autonómia irányába mutatnak.

Mészáros István, az EJKVB SZDSZ-es alelnöke a Magyar Nemzetben megjelent „Törvénytelenül” c. írásában bírálta a kormányt a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Úgy ítélte meg, hogy a kormány „azért táncolt vissza a konszenzustól, mert belső egyetértés hiányában nincs határozott álláspontja. A tárcák, főként az IM, BM (és a Kisebbségi Hivatal), valamint a kormányszakértők különböző koncepciókkal rendelkeznek, és ezek közül hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül. A következmény: az álláspontok állandó átértékelése. Ehhez járul, hogy a PM csak elviekben támogatja a törvény megalkotását, amikor a költségekről esik szó, kibúvót keres. Mindezek arra utalnak: a kisebbségi ügyeknek a kormányon belül nincsen igazi, tekintéllyel bíró gazdája. Így fordulhatott elő, hogy a Kisebbségi Hivatalról utólag kiderült, nem rendelkezett megfelelő felhatalmazással a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon.” A képviselő olyan törvény megalkotását sürgette, amely intézményesen garantált beleszólási lehetőséget és valamiféle mellérendelt szerepet biztosít a kisebbségeknek kisebbségspecifikus ügyekben, valamint objektív finanszírozási rendszert épít ki.

A kormány határozatban bízta meg a NEKH-et, hogy az előterjesztő BM és IM szakértőinek bevonásával folytasson konzultációt az országos kisebbségi szervezetek vezetőivel a parlamenti képviseletről szóló törvénytervezetről.

A BM és az IM szakemberei öt országos kisebbségi szervezet vezetőjével folytattak konzultációt a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló törvénytervezetről. A megbeszélésre meghívás nélkül érkezett a Kisebbségi Kerekasztal képviselője, aki a tiltakozó levelük felolvasása után távozott az ülésről. A résztvevő öt országos kisebbségi szervezet vezetői azonban alapjaiban elfogadhatónak minősítették a tervezetet, amely szerint a választhatók vagy a pártlistára vagy a kisebbségek országos listáira adhatták volna le voksaikat. A kisebbségi mandátumot pedig már egy kedvezményesen alacsony szavazatszám elérése esetén biztosították volna.

A kormány első olvasatban tárgyalta a három törvényt érintő, rövid távú módosítás tervezetét.

Az ad hoc bizottság ülésén szintén megtárgyalta a kisebbségi törvény rövid távú módosítását (a kisebbségi törvény és a kapcsolódó választójogi szabályok módosításáról szóló tervezetet), az OBH újabb, a regisztrációval összefüggő vitaanyagához fűzött BM észrevételeket, illetve a parlamenti képviseletről készített IM vitaanyagot. Ez utóbbi terén további anyagok kidolgozását tartották szükségesnek. A választásokkal kapcsolatban a képviselők és a felkért szakértők állást foglaltak a két legfontosabb kérdésben, az eltérő időpontban történő választás és a jelölés módjának ügyében. Röviden tárgyaltak az Erdélyi Magyarok Egyesületének kisebbségi kezdeményezéséről is.

Az ad hoc bizottság ülése megtárgyalta az IM szakértőjének a parlamenti képviselettel kapcsolatos vitaanyagát, a NEKH ezzel kapcsolatos észrevételeit, valamint áttekintette az e téren született korábbi javaslatokat. Az 1997. decemberi törvényjavaslattal kapcsolatban a bizottság szakértői vélemények kialakítását kérte. Szintén megtárgyalta a BM helyettes államtitkárának vitaanyagát a kisebbségi jelölőgyűlésekről, és a NEKH ezzel kapcsolatos észrevételeit. A bizottság ismét felkérte a Hivatalt a legfontosabb kérdések és problémák összefoglalására.

Doncsev Toso megküldte Hargitai Jánosnak a NEKH összefoglalóját a kisebbségi törvény Preambulumára, I. és II. fejezetére vonatkozóan a Hivatal – az összefoglaló készítésének időpontjában – rendelkezésre álló vélemények javaslatok alapján. A dokumentum bevezetője kiemelte, hogy a NEKH nem látta kivitelezhetőnek a módosítás kapcsán az alkotmány módosítását, a regisztrációval összefüggésben pedig a választási alapelvek lehetséges sérülését vetítette előre. Nem értett egyet az IM azon álláspontjával, amely szerint az alkotmánnyal összeegyeztethető a nyilvántartásba vétel. Nem tartotta célszerűnek a jogszabályok külön-külön történő korrekcióját sem, hanem a kódexszerű szabályozás mellett állt ki.

Az Országgyűlés plenáris ülésén lezajlott a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, és a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Kaltenbach Jenő felszólalásában megismételte azt a megállapítását, hogy a kisebbségi joganyag átdolgozásra szorul, amelynek keretében el kell dönteni, hogy mit jelent az autonómia és a kisebbségi önkormányzatiság. A kisebbségi ombudsman örömét fejezte ki amiatt, hogy ez a munka megkezdődött a NEKH és az IM, valamint az ad hoc bizottság közreműködésével. Hargitai János felszólalásában elmondta, hogy a módosítás kapcsán nagyobb vitás kérdésként a választójogi szabályozás ügye került a felszínre.