>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kodifikációs Bizottság

Manherz Károly a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés kimondására irányuló, Tabajdi Csaba képviselő által az Alkotmánybírósághoz intézett beadvány kapcsán megküldte Antall Józsefnek az ügy hátterét megvilágító tájékoztatót. Javasolta továbbá egy kormánynyilatkozat elfogadását, és javaslatot tett az előkészítés érdekében szükségesnek tartott Kodifikációs Bizottság személyi összetételére is.

Külső szakértők – köztük Samu Mihály – bevonásával elkészült a NEKH kisebbségi törvénytervezete. A jogszabály személyi hatályának pontos megállapítását az IM 1990 végi elgondolásaihoz hasonlóan ez esetben is országgyűlési határozat tartalmazta volna – az Országgyűlés azonban nem a népszámlálási adatok, hanem úgymond az „eddigi önkifejeződések alapján” döntött volna a nemzeti és etnikai kisebbségek köréről. A kisebbségi önkormányzati rendszer vonatkozásában két lehetséges változatot tartott elképzelhetőnek. Egyrészt az egyesületi és önkéntes alapon létrejövő, de közjogi jogosítványokkal felruházott társadalmi szervezetek megoldását, amelyek önminősítéssel deklarálják a kisebbségi önkormányzati jellegüket és valamely kisebbség képviseletét. Másrészt pedig ugyanezt a módozatot, csak az önkéntességnek bizonyos fokú korlátozásával: egy személy csak egy kisebbségi önkormányzatnak lehet tagja, a hovatartozásának kinyilvánításával, amelyről a kisebbségi testület nyilvántartást is vezet. Ez utóbbi esetben az országos kisebbségi önkormányzat delegálás útján történő létrehozása kötelező. Az úgynevezett országos tanácsban minden helyi szintű testület képviselteti magát a tagsággal azonos szavazati arányban. A tervezet a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek megállapításánál azonban nem igen ment túl az 1990 végi, IM-féle tervezetben foglaltakon. Releváns elmozdulás egyfelől a jogérvényesítés garanciáinak (kisebbségi ombudsmanhoz fordulás) rögzítésében, másfelől az anyagi támogatás és gazdálkodás részletesebb szabályozásában volt kimutatható. A kisebbségi önkormányzatokat a központi és az önkormányzati költségvetések, illetve a kisebbségi alapítvány részesítik támogatásban, ingatlanjaikkal és ingóságaikkal önállóan gazdálkodtak, és saját oktatási, kulturális és szociális intézményeket is fenntarthattak.

A kormányülés elfogadta a 3187/1991. sz. kormányhatározatot, amely az előkészítés érdekében Kodifikációs Bizottságot hozott létre az érdekelt tárcák részvételével. Az utóbb kiadott nyilatkozat szerint a Bizottság feladatai a „jogalkotó munka felgyorsítása, a szükséges konzultációk szervezése és a törvénnyel érintett nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetekkel való egyeztetés lefolytatása” lettek. „Ennek során arra kell törekedni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek koncepciójának, javaslatainak megismerését követően az alapvető és elvi jelentőségű kérdésekben megszűnjenek a nézetkülönbségek.”

Wolfart János elkészítette a Kodifikációs Bizottság részére a törvénytervezet egyeztetési üteméről szóló előterjesztést, amely szerint az egyeztetések július közepén zárultak volna le, és ezeket már csak a Bizottság ülései követték volna július folyamán. A NEKH elnökének javaslata szerint a Hivatalon belüli június 12-éig, a Kisebbségi Szakértői Tanácson belüli egyeztetés 18-áig, míg a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott konzultáció 20-áig tartott volna. Június közepéig kívánta lebonyolítani a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel való véleményezést, míg a társadalmi (kisebbségi szervezeti) és területi szereplőknek (megyei és fővárosi önkormányzati közgyűlések, köztársasági megbízottak) a hónap végéig lett volna idejük álláspontjaik kialakítására és továbbítására.

A Kodifikációs Bizottság alakuló ülésén döntés született mindkét törvénytervezet véleményezésre való kiküldéséről, illetve a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal közötti szakértői egyeztetésről. Az állami szervek számára ugyanakkor a NEKH tervezete volt a kiindulási alap, bár szükségesnek tartották a „reális” és „elfogadható” kisebbségi indítványok beépítését is. Felmerült továbbá a Pénzügyminisztérium (PM) szakértőjének bevonása is a Bizottság munkájába.

A Bizottság döntéséről Wolfart János levélben tájékoztatta Doncsev Tosot, a Kerekasztal soros elnökét – jelezve egyúttal, hogy a törvénytervezeteket egyeztetés és véleményezés céljából megküldték valamennyi érdekeltnek. Javaslatot tett továbbá a kétoldalú egyeztetések június 13-án való megkezdésére is, mellékelve egyúttal a NEKH tervezetének munkapéldányát.

Bogdán Tibor, az IM közigazgatási államtitkára megküldte Manherz Károlynak a NEKH törvénytervezetének részletes véleményezését. Leszögezte, hogy a kisebbségi lét hátrányainak felszámolásához az államnak és a társadalomnak erejéhez mérten kell hozzájárulnia, illetve hiányolta a kisebbségi jogok gyakorlásával kapcsolatos korlátok rögzítését. Az államtitkár következetesen kiállt a kisebbségi önkormányzatok egyesületi jogalapja mellett, ami szerinte megfelelőbb lenne a kettős identitás megélése szempontjából is. Tételesen javasolta felsorolni továbbá, hogy az állami költségvetés mely jogok és szükségletek kielégítését biztosítja.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megválasztotta azon képviselőit, akiket tárgyalási joggal ruházott fel, nevezetesen Zsigó Jenőt, Kaltenbach Jenőt és Rózsa T. Endrét.

A BM és a NEKH közösen megszervezett értekezletet tartott a kisebbségi törvény tervezetének megvitatására, amelyen valamennyi megyei önkormányzat és köztársasági megbízotti hivatal képviseltette magát – kialakítva ezzel a NEKH és területi szereplők közötti intézményes kapcsolatot.

Manherz Károly levélben arra kérte Király Pétert, a PM közigazgatási államtitkárát, hogy gondoskodjon a minisztérium szakértőjének bevonásáról a Kodifikációs Bizottság munkájába.

Wolfart János írásban tájékoztatta a Kodifikációs Bizottságot a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, és külön tájékoztatót készített a törvénytervezet előkészítéséről.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelynek keretében Wolfart bejelentette a közös tervezet kidolgozásának szándékát, illetve döntés született arról, hogy egy kisebbségi képviselő állandó meghívottként bekapcsolódhat a Bizottság munkájába a szövegtervezet elkészülte után. A résztvevők ismételten bevonandónak ítélték a PM szakemberét.

Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, és a Közgyűlés Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága vonatkozó ülésének jegyzőkönyvét. A vélemény a kisebbségi önkormányzatok intézményét alapvetően a társadalmi szervezetekre alapozta volna.

Herbai István politológus megküldte Wolfart Jánosnak a NEKH törvénytervezetével kapcsolatos megjegyzéseit, amely politikatudományi szempontokat megfogalmazva hiányolta a megyei szintű kisebbségi önkormányzat intézményét, illetve a kormányzat szakosított intézményének szerepeltetését. A kisebbségek létszámával összefüggésben javasolta egy, valamely választáshoz kapcsolódó anonim, önkéntes és titkos felmérést, a cigánysággal kapcsolatban pedig a kultúra szerepét hangsúlyozta.

A NEKH munkatársainak részvételével zajlott le a törvénytervezet egyeztetése a Zala megyei Szepetneken.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság immár a PM szakértőjének részvételével. Vita a PM bekapcsolódásának módjáról, valamint a kisebbségi önkormányzatisággal kapcsolatos kérdésekről alakult ki.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság. A Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról adott szokásos tájékoztatót követően a résztvevők oktatási kérdéseket vitattak meg, illetve a PM szakértője a finanszírozással kapcsolatos kétségeinek adott hangot.

Wolfart János a Kodifikációs Bizottság számára, jóváhagyásra és a továbbiak meghatározására tájékoztatót készített a törvénytervezet véleményezéséről, amely összefoglalta a törvénytervezet egyes témáihoz érkezett megjegyzéseket. Rámutatott arra, hogy a beérkezett észrevételek többsége a kisebbségi önkormányzás kérdéskörét érintette. Az észrevételezők szerint ezen testületeknek rugalmas struktúrával kell rendelkezniük (túlszabályozott jelleg, helyi szint védelme az országossal szemben, egyesületi alap stb.). A Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokat követően szükségesnek tartotta végül az egyeztetett szöveg szakszerű újraszerkesztését és stilizálását.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek egyeztető tárgyalása a kisebbségi törvény tervezetéről az MBKE székházában. Wolfart János egyrészt arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az elmúlt nyári szünetben a szakértők elkészítették a törvénytervezetnek az önkormányzatról, a finanszírozásról és a vagyonról szóló részeit, másrészt pedig a munkát augusztus végéig be kell fejezniük, a tervezetet át kell adniuk a Kodifikációs Bizottságnak. A Bizottság szeptember eleji üléseire meghívták a Kerekasztal képviselőit is.

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek egyeztető tárgyalása a kisebbségi törvény tervezetéről a NEKH-ben. A megbeszélésen a kisebbségi önkormányzatokra, a nyelvhasználatra vonatkozó részek, valamint a záró rendelkezések kerültek megvitatásra. Wolfart János megismételte, hogy a Kodifikációs Bizottságnak szeptember elejéig meg kell kapnia a törvénytervezetet, és egy ünnepélyes zárójegyzőkönyv megfogalmazását javasolta. Doncsev Toso viszont még a finanszírozási-gazdálkodási kérdéseket, illetve a Kerekasztal újonnan elkészített, a parlamenti képviseletről szóló anyagának megtárgyalását vetette fel. Wolfart szerint a további tárgyalásokat már a törvény leendő végrehajtási részeivel, a parlamenti bizottsági szakasszal párhuzamosan lehetne lefolytatni.