>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kormány

Sutarski Konrád megküldte Daróczy Istvánnak, a BM Jogi Főosztálya főosztályvezetőjének a kisebbségi választásról szóló törvénytervezet kormány-előterjesztésének véleményezését. Hangsúlyozta, hogy bár a lengyel kisebbség továbbra sem értett egyet a kisebbségi választói névjegyzék bevezetésével, de ez ellen nem fognak tiltakozni. E helyett inkább a jelölés szigorítása, a szervezetek szerepének megerősítése mellett állt ki. Elvetette ugyanakkor a választójog magyar állampolgársághoz kötését, és a választásokon jelölő szervezetként szorgalmazta az országos önkormányzat beiktatását is.

Sutarski Konrád megküldte Somogyvári Istvánnak a kisebbségi törvény módosításáról szóló törvénytervezet kormány-előterjesztésének véleményezését. A lengyel elnök megismételte azon álláspontját, hogy a személyi hatályt nem kellene a magyar állampolgárokra korlátozni. Továbbá nem tartotta szükségesnek a társult országos önkormányzat intézményének bevezetését. Az elnök utóbbi két levelét az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat ülése január 24-én, utólag hagyta jóvá.

Heizer Antal a Népszabadságnak elmondta, hogy folynak az egyeztetések, és reményei szerint a törvénytervezetet február közepén elfogadhatja a kormány, így az előterjesztésről az Országgyűlés már a tavaszi ülésszakban tárgyalhat. A NEKH elnöke bízott abban, hogy a kormány nem a „felpuhult” változatot fogadja el, azaz a névjegyzékekre ne iratkozhasson fel bárki.

Megjelent a Magyar Közlönyben a kormánynak az Országgyűlés 2004. évi tavaszi ülésszakához kapcsolódó törvényalkotási programja, amely márciusra irányozta elő a két törvényjavaslat tervezett elfogadását.

Négypárti egyeztetést tartottak a kisebbségi törvény és a választójogi szabályok módosításáról, amelyen Szászfalvi László, Kósáné Kovács Magda, Hargitai János és Fodor Gábor vettek részt. A megbeszélésen a képviselők egyetértettek a változtatások szükségességével, a módosítások irányával, valamint a kisebbségi választói névjegyzékek bevezetésével kapcsolatban. Az EJKVB elnökének tájékoztatása szerint még lesz egy utolsó egyeztetés az országos önkormányzatok vezetőivel, majd a kormánydöntést követően, február végén - március elején a parlament elé kerülhetnek a törvényjavaslatok.

A NEKH-ben tanácskozást tartottak a törvénytervezetről, amely az utolsó alkalom volt az országos kisebbségi önkormányzati képviselők számára, hogy kifejezzék a véleményüket a tervezett szövegről. A megbeszélésen jelen volt Szabó Vilmos, Papp Imre, az IM helyettes államtitkára, valamint Luczay Zsuzsanna, a BM főosztályvezetője. Az Etnonet megállapítása szerint, amíg egyes kisebbségek összességében elégedettek voltak a tervezettel, addig az elutasító közösségeknél a „korábban tapasztalt éles elutasítás csendes morgássá szelídült.” Hartyányi Jaroszlava szerint „tudomásul vesszük, hogy ránk erőltetik a választói névjegyzéket.” Heinek Ottó ezzel szemben az elégedettségét hangsúlyozta, és szerinte elhárult annak a veszélye, hogy a kormány esetleg felpuhítja a szabályozást.

A kormányülés második olvasatban megtárgyalta és elfogadta a kisebbségi joganyag módosítására kidolgozott törvénytervezetet. Heizer Antal tájékoztatása szerint a hosszas előkészítés után jó pár kérdés eldöntése a parlamenti szakaszra maradt.

A Külügyminisztériumban a hazai kisebbségek „anyaországainak” Budapestre akkreditált diplomatái kaptak tájékoztatást az elkészült és benyújtásra váró törvénytervezetről.

A kormány benyújtotta az utóbb T/9126-os számú, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A dokumentum áttekintésére március 8-án öt országgyűlési bizottság (Önkormányzati, Oktatási, Alkotmány- és igazságügyi, Külügyi, valamint Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi) lett felkérve

A törvényjavaslat a korábbiakhoz képest kiterjesztette a kisebbségi törvény személyi hatályát, amely magában foglalná az ország területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokat, az EU más tagállamainak állampolgárait, valamint a letelepedettként, bevándoroltként, vagy menekültként elismert személyeket (és közösségeiket), akik valamely elismert kisebbséghez tartozónak vallják magukat. A visszaélések kiküszöbölése érdekében megszigorította a választójogot: kizárólag az lehet választó és választható a kisebbségi választásokon, aki előzőleg regisztráltatta magát a névjegyzék-bizottságnál. E testületeket az országos önkormányzat hívta életre és meghatározott szempontok alapján mérlegelési jogkörrel is bírtak a kisebbségi hovatartozás megítélésének kérdésében, amelyet lehetséges további, bírói jogorvoslati út egészített ki. Helyi szinten leegyszerűsítette a kisebbségi önkormányzati rendszert úgy, hogy csak a településiből átalakult és a közvetlenül választott típusokat hagyta meg. Bevezette viszont a területi szintet, amelyet az országos szinthez hasonlóan közvetlenül, és arányos-listás rendszerben helyeztek pozícióba. Meghatározta továbbá a kisebbségi önkormányzatok feladatait, áttekinthetőbbé tette az országos testület gazdálkodását, és megteremtette annak törvényességi ellenőrzését is. Beillesztette a kisebbségi törvénybe a kulturális intézmény alapításával, fenntartásával és átvételével kapcsolatos rendelkezéseket.

Az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter (ICSSZEM) feladat- és hatásköréről szóló 289/2004. sz. kormányrendelet szerint a miniszter látta el a kormányzati kisebbségpolitikai teendőket, és irányította a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt.

Az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága elfogadta a második véleményét Magyarországról – a kormány által korábban benyújtott jelentés alapján. A dokumentum ajánlásként fogalmazta meg a parlamenti képviselet megteremtését, a kisebbségi törvény hiányosságainak kiküszöbölését, különösen a választási szabályok módosítását, az intézményi autonómia megerősítését, valamint a kisebbségi önkormányzatok támogatására vonatkozó szabályok egyértelműbbé tételét.