>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kormány

Pálos Miklós, a MEH államtitkára arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a kisebbségi törvény tervezetét várhatóan az év második felében terjesztik az Országgyűlés elé - ennek előkészítése a kormány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának egyik legfontosabb tennivalója. Elmondása szerint az új változat nem csupán az egyéni és kollektív jogokat, hanem azok gyakorlásának feltételeit is szavatolni fogja. A törvénytervezetet meg fogják vitatni majd a kisebbségek közösségeivel és szervezeteivel.

Az előző napi kormányülést követően, Kiss Gyula és Pálos Miklós vázolták fel a kormányrendelettel életre hívott, a politikai államtitkár és egy tárca nélküli miniszter által felügyelt Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) feladatkörét, amely csupán formáját tekintve volt új, mert titkárságként már ezt megelőzően is működött. Jelezték, hogy hamarosan szeretnék elkészíteni az európai formátumúnak szánt kisebbségi törvény tervezetét, amelyet társadalmi vita helyett a kisebbségek kiemelkedő szaktekintélyeinek bevonásával dolgoznának ki – különös figyelemmel az európai jogalkotási tapasztalatokra.

A kormány a 34/1990. sz. rendeletében hozta létre különböző, döntés-előkészítési, kapcsolattartási, elemzési-értékelési, illetve koordinálási feladatok ellátására a szakosított intézményét, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, amelynek első elnöke Wolfart János lett. A jogszabály szerint a NEKH feladatai között szerepelt a kisebbségi törvény előkészítésében, illetve a jogszabály végrehajtására irányuló kormányzati program kidolgozásában való közreműködés is. Az újonnan megalapított államigazgatási szerv kezdetben csak csekély létszámú munkatárssal működött, és 1990 őszén, a kisebbségi törvény előkészítésében csupán a leendő jogszabály politikai elveinek kidolgozását vállalta magára. A tényleges normaszöveg-tervezet kidolgozása az év második felében az IM-hez volt köthető.

Wolfart János a Miniszterelnöki Hivatalban tartott sajtótájékoztatón jelezte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák a kormány aktív kisebbségvédelemre építő kisebbségpolitikai koncepcióját. A kisebbségi törvényről szólva, elmondta, hogy a tervezet az IM-ben készül, és előre láthatóan még ez évben az Országgyűlés elé terjesztik.

A tárca nélküli miniszterek feladatairól szóló 51/1990. sz. kormányrendelet Kiss Gyulát bízta meg a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásával, illetve – együttműködve a MEH kijelölt politikai államtitkárával – a NEKH felügyeletének ellátásával.

A koalíciós egyeztetések után közzétették „A nemzeti megújhodás programja” c. kormányprogramot, amely szükségesnek tartotta a kisebbségi jogok alkotmányos védelmének kialakítását. Az előkészület alatt álló kisebbségi törvény alapelvei közé sorolta az aktív kisebbségvédelmet, az esélyegyenlőséget szolgáló pozitív megkülönböztetést, illetve az önkormányzatokban megnyilvánuló kulturális autonómiát. A kormány kifejezte azon szándékát, hogy – bátorítva egyúttal a közösségek szabad szerveződését – a kisebbségek demokratikusan megválasztott, hiteles képviselői minden szinten szerephez jussanak az őket érintő döntések meghozatalában. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a kormány nem vállalhatja a kisebbségek minden törekvésének teljes anyagi támogatását.

Az MNSZ megtartotta a rendkívüli kongresszusát Budapesten. A felszólalók javasolták, hogy a kongresszus kérje a kormányt és az Országgyűlést a kisebbségi törvény mielőbbi megalkotására, amely megteremti a kisebbség fennmaradásának feltételeit és a közösség kulturális autonómiáját.

Az IM elkészítette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet, amely az előkészítés során az egyik legvitatottabb anyagnak bizonyult mind a funkcióját, mind pedig a tartalmát illetően. Vita alakult ki ugyanis a későbbiekben arról, hogy a releváns kisebbségi részvétel nélkül megfogalmazott dokumentum vajon már a kormány elfogadására, a kormányzati álláspont megjelenítésére szolgált-e, azaz mennyiben tükrözte a kormány kisebbségi jogokkal kapcsolatos felfogását, illetve vajon hivatalos törvénytervezetről vagy csupán egy, szakmai és társadalmi vitára szánt, kiinduló jellegű munkaanyagról volt-e szó. A tartalmát tekintve a dokumentum a kisebbségi önkormányzatokra nézve az egyesülési jogot tartotta irányadónak, és elgondolása alapján az Országgyűlés a népszámlálási adatok alapján döntött volna arról, hogy mely kisebbségek „minősülnek” nemzeti, illetve etnikai kisebbségnek. A kisebbségi szervezetek által a későbbiekben élesen kritizált tervezet a többihez képest kétségtelenül meglehetősen csekély terjedelmű volt, az egyes részterületeket nem különösebb részletességgel kívánta szabályozni, számos ponton fogalmazott meg deklaratív vagy feltételes jellegű rendelkezéseket, vagy éppen az Alkotmány vonatkozó szövegét ismételte meg. A politikai jogokat tárgyaló fejezetnél csupán a kisebbségi szervezetek létrehozásának lehetőségéről, valamint az egyesületi alapon elgondolt, és csak csekély – javaslattevő, véleményező jellegű – jogosítványokkal bíró kisebbségi önkormányzati rendszerről szólt. A kisebbségek hiányolták továbbá a tervezetből a kollektív jogokat, a végrehajtás garanciáit, anyagi forrásait, illetve a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályozást. Az anyagi támogatás egyetlen csatornáját például kizárólag csak az 1990 tavaszán megalapított Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány jelentette volna.

A tervezetet az IM aznap véleményezés céljából a NEKH rendelkezésére bocsátotta. Wolfart János aznap továbbította is azt a kisebbségi szervezeteknek, kérve őket arra, hogy január 10.-éig juttassák el az azzal kapcsolatos véleményüket, esetleges javításaikat vagy alternatív javaslataikat, mert a kormány első olvasatban már 1991 januárjában meg kívánja tárgyalni a dokumentumot. A tervezet mellett megküldte az érdekképviseletek számára a NEKH által novemberre elkészített, és a Hivatal álláspontját tükröző „A nemzeti és etnikai kisebbségi törvény politikai elvei” c. írásos anyagot is.

Márkus István, a BM Menekültügyi Hivatalának vezetője levélben tájékoztatta Báthory Jánost, a NEKH elnökhelyettesét a Hivatalnak a kisebbségi törvény személyi hatályával kapcsolatos álláspontjáról. E szerint a kisebbségi jogok a tartózkodási engedéllyel rendelkező területi menedékjogot élvezőkre, a bevándorlási engedéllyel az országban élőkre, valamint a menekültként elismert személyekre is vonatkoznak, hacsak a készülő törvény nem fogja szűkre szabni a kisebbség fogalmát.

Lakatos Menyhért, az MCKSZ elnöke kialakította véleményét az IM tervezetével kapcsolatban: alapvetően azt hiányolta, hogy a kisebbségeket nem vonták be az előkészítésbe. Magát a dokumentumot diktatórikusnak, következetlennek és a demokratikus jogi formákat nélkülözőnek minősítette. Ezért „feltétlenül szükséges, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek és a parlament illetékes bizottsága, valamint a Kormány által összeállított bizottság egy kerekasztal tárgyaláson vitassa meg és készítse elő a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénytervezetét.”

Pavlics Irén, a Magyarországi Szlovének Szövetségének titkára a Wolfart Jánoshoz írott levelében a kormány elé történő terjesztésre alkalmatlannak minősítette a törvénytervezetet, és megfogalmazta az ezzel kapcsolatos, elsősorban szankciókat és feltételeket tartalmazó javaslatokat. A tervezetet a hazai helyzetet figyelmen kívül hagyónak minősítette, amely nem tartalmaz garanciákat az anyagi feltételekre, a kisebbségi jogok érvényesülésére, illetve a parlamenti képviseletre.