>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kormány

A kormány nyilatkozatot tett közzé, amelyben tájékoztatott a kisebbségi törvény előkészítésével kapcsolatban a május 16-i kormányülésen történtekről. A dokumentum hangot adott a kormány azon törekvésének is, hogy a törvényjavaslat még 1991 második félévében benyújtható legyen az Országgyűlés elé.

Doncsev Toso, a Kisebbségi Kerekasztal soros elnöke és Bársony János szakértő-szóvivő a Wolfart Jánoshoz írott válaszlevelükben közölték, hogy elkészült a Kerekasztal törvénytervezete, amely a belső, konszenzusos elfogadásra vár. Fontosnak tartották a szakértői egyeztetés folytatását, és kérték egyúttal a NEKH tervezete egy példányának megküldését. „Legnagyobb sajnálattal észrevételeztük, hogy a Kisebbségi Hivatal kétségbe vonja a Kerekasztal legitimitását, reményeink szerint ezt a félreértést a munkamódszerből adódó időeltolódás okozta csupán.”

A Roma Parlament petíciót intézett az Országgyűléshez és a kormányhoz „a cigány és nem cigány állampolgárok lelkiismeretén és akaratán keresztül”, amelynek 4. pontja azt követelte, hogy a kisebbségi törvénytervezet az év szeptember 30-áig kerüljön az Országgyűlés elé, és az 1992-es költségvetés már annak figyelembevételével készüljön el.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megválasztotta a képviselőit (Rózsa T. Endre, Kaltenbach Jenő, és „a cigányszervezetek egyeztetett képviselője”), szakértőit (Bársony János, Bányai László, Gyurok János) és lehetséges helyetteseiket (Lásztity Péró, Doncsev Toso, „a szlovák szervezetek egyeztetett képviselője”, Karagics Mihály, Fátyol Mihály, Daróczi Ágnes) azzal a megbízatással, hogy a törvény előkészítéséről egyeztető tárgyalásokat folytassanak a kormány és a parlamenti pártok képviselőivel. A Kerekasztal fenntartotta azt a jogot, hogy szükség esetén további szakértőket vonjon be a tárgyalásokba. A döntésről Doncsev Toso soros elnök tájékoztatta Wolfart Jánost – megküldve egyúttal a Kerekasztal törvénytervezetének egy munkapéldányát.

Doncsev Toso, a Kisebbségi Kerekasztal elnöke kiállította a Kerekasztal képviselőinek és szakértőinek a kormány képviselőivel folytatandó tárgyalásokra szóló megbízólevelét, részletesen szabályozva a képviselők mandátumát. A Kerekasztal szervezetei rögzítették továbbá azt is, hogy nem kötnek külön megállapodásokat, és tárgyalásokat a Kerekasztal útján folytatnak.

Wolfart János írásban tájékoztatta a Kodifikációs Bizottságot a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, és külön tájékoztatót készített a törvénytervezet előkészítéséről.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelynek keretében Wolfart bejelentette a közös tervezet kidolgozásának szándékát, illetve döntés született arról, hogy egy kisebbségi képviselő állandó meghívottként bekapcsolódhat a Bizottság munkájába a szövegtervezet elkészülte után. A résztvevők ismételten bevonandónak ítélték a PM szakemberét.

Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, és a Közgyűlés Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága vonatkozó ülésének jegyzőkönyvét. A vélemény a kisebbségi önkormányzatok intézményét alapvetően a társadalmi szervezetekre alapozta volna.

Herbai István politológus megküldte Wolfart Jánosnak a NEKH törvénytervezetével kapcsolatos megjegyzéseit, amely politikatudományi szempontokat megfogalmazva hiányolta a megyei szintű kisebbségi önkormányzat intézményét, illetve a kormányzat szakosított intézményének szerepeltetését. A kisebbségek létszámával összefüggésben javasolta egy, valamely választáshoz kapcsolódó anonim, önkéntes és titkos felmérést, a cigánysággal kapcsolatban pedig a kultúra szerepét hangsúlyozta.

A NEKH munkatársainak részvételével zajlott le a törvénytervezet egyeztetése a Zala megyei Szepetneken.

Mátyás Pál kormányfőtanácsos, a tárca nélküli miniszter irodájának vezetője megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezetek véleményezését, amely a kritikai megjegyzései mellett a NEKH tervezetét tartotta támogathatónak. Álláspontja szerint a tervezetek nem voltak összhangban az időközben bekövetkezett, a tulajdonviszonyokat és a gazdasági szerkezetet érintő változásokkal, így problematikussá válhat a kisebbségi önkormányzatok ingatlannal való ellátása. Szerinte nem tisztázott az, hogyha ezen testületek közjogi jogosítványokkal lesznek felruházva, akkor vajon milyen jellegű szervezetekről lesz szó.

Heinek Ottó, a NEKH főtanácsosa elkészítette jelentését a Hivatal egy évéről, amelynek középpontjában a kormányzati struktúra bizonytalanságai álltak, illetőleg az egyes tárcákkal és az Országgyűléssel való munkakapcsolatok értékelése. Ez utóbbiak terén számos relációt javítandónak és fejlesztendőnek ítélt, például a készülő kisebbségi törvény ügyében is.

Pusztai Gyula, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Nagy Ferenc Józsefnek a törvénytervezet véleményezését, amely alapvetően egyetértett az IM ajánlásával.

Paál Huba, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Nagy Ferenc Józsefnek a törvénytervezet véleményezését, amely többek között felhívta a figyelmet a megyei önkormányzat hiányára.

Egerszegi Gyula, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője arról tájékoztatta Nagy Ferenc Józsefet, hogy a tervezet nem tartalmazott a Főfelügyelőséget érintő szabályozást.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen elfogadták a tárcaközi egyeztetésről készült tájékoztatót és annak határozati javaslatait. Szerkesztőbizottságot hívtak életre a szükséges átszerkesztés elvégzésére, amely után, de még a kormány elé terjesztés előtt újabb tárcaegyeztetést tartanak. A beterjesztés időpontját november 30-ára módosították.

Mátyás Pál kormányfőtanácsos megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amelyben már csupán néhány bekezdéssel kapcsolatban tett észrevételt és döntött az alternatívák ügyében.

A Kodifikációs Bizottság ülése, amelyen ismertették a módosító indítványoknak a szerkesztőbizottság által feldolgozását, és megvitatták annak előterjesztését. Ennek keretében markánsan felmerültek a törvénytervezetet övező, egymással szembenálló nézetek, különösen pedig az IM és a PM oppozíciós álláspontjai. Az IM képviselője hangsúlyozta, hogy nem ellenzi a kormány elé történő terjesztést, de csak a saját véleményükkel együtt, mert a tervezetet végrehajthatatlannak és a jogrendbe nem illeszthetőnek ítélte. A PM szakértője szerint fékeket kell beépíteni, és megnyugtatónak azt nevezte, hogy a pénzügyi hatásokról inkább a költségvetési törvény rendelkezik. Doncsev Toso felhívta a figyelmet arra, hogy megítélése szerint néhány helyen már sérült az augusztus végi konszenzus.

Bogdán Tibor (IM Közjogi Főosztály) megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet részletes véleményezését, amely jórészt megismételte és fenntartotta az IM korábban már többször kifejtett álláspontját. Az IM egy fejezet keretében foglalta volna össze az egyéni és kollektív jogokat. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban ismételten, konkrét módosító szöveggel együtt javasolta az 1990. decemberi tervezeten alapuló, egyesületi jellegű megoldást, ami mellett a minisztérium már az 1991. szeptemberi véleményezésében is kiállt. Újból indítványozta továbbá a kisebbségi ombudsmanra vonatkozó, saját szabályozás megvalósítását is. Összességében úgy ítélte meg, hogy a törvénytervezet sok felesleges szabályt tartalmaz, áttekinthetetlen, és nem felel meg a minimális kodifikációs követelményeknek. Ezért a dokumentumot a kormányülésen való megvitatásra teljesen alkalmatlannak találta, de „a kialakult politikai helyzetre tekintettel” nem ellenezte annak beterjesztését.