>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Kormány

A FIDESZ sajtótájékoztató keretében üdvözölte, hogy hosszú késés után megkezdődött a kisebbségi törvény parlamenti vitája. Fodor Gábor ugyanakkor elmondta, hogy a kisebbségek a tervezet több pontjával nem értenek egyet (taxáció, kisebbségi önkormányzatok létrehozása), és a dokumentum egészét nem is állt módjukban megismerni. Hangsúlyozta, hogy a párt a kisebbségek véleményét is figyelembe véve kívánja kialakítani a törvénytervezettel kapcsolatos álláspontját. Németh Zsolt pedig kiemelte, hogy fontosnak tartja a határon túli kisebbségi szervezetek véleményét, de mindenekelőtt inkább a kormány és az ellenzék közötti kompromisszumkeresést.

Három magyarországi szlovák szervezet (Szlovákok Szabad Szervezete, Magyarországi Szlovák Írók Csoportja, Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete) – egy, a kisebbség helyzetéről rendezett pozsonyi konferencián – közös nyilatkozat adott ki, amely szerint „Magyarországon a genocídium jegyeit hordozó céltudatos asszimiláció folyik”, míg a „Szlovákia területén élő nemzetiségek helyzete példaadó, jogaik magasan fölötte vannak az európai mércének.” Az aláírók szükségesnek tartották azt, hogy Magyarország sürgősen alkosson új alkotmányt és a kisebbségek jogait biztosító törvényt. A tanácskozást már befejezése előtt elhagyta Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének ügyvezető elnöke.

Kaltenbach Jenő „Kisebbségi magna charta” címmel cikket jelentetett meg a Magyar Hírlapban, amely a Bolzanoi Európa Akadémia által kidolgozott „Az európai népcsoportok alapvető jogainak egyezményére” támaszkodva ismertette és elemezte a hazai kisebbségi törvényjavaslat megoldásait. Fő hiányosságaiként azt rótta fel, hogy nem elég differenciált az alkalmazott kisebbségi önkormányzati mechanizmus, nincs kiépítve az ellenőrzés, illetve nem eléggé egyértelmű a kulturális autonómia és annak pénzügyi garanciái sem.

Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke, SZDSZ-es országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóján kisebbségellenesnek minősítette a kisebbségi törvényjavaslatot, mivel szerinte csupán néhány településen lehet majd kisebbségi önkormányzatot létrehozni, és a javaslat a kisebbségi jogokat nem természetesnek, hanem a többség kegyeként értelmezte. Célszerűnek tartotta háromoldalú tárgyalások megkezdését a Kisebbségi Kerekasztal, a kormány és pártok részvételével.

Megbeszélésre került sor Budapesten a kormány és az RMDSZ vezetői között. A találkozó záróközleménye sürgette a magyarországi kisebbségi törvény és a romániai nemzetiségi statútum mielőbbi elfogadását. (Bárdi – Éger 2000.)

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a szakértői normaszöveg-javaslatról, amelynek keretében az eredetileg tervezettel ellentétben csak az első 29 paragrafusra vonatkozó szöveget tudták megtárgyalni. A FIDESZ képviselője – tekintettel a kisebbségi szervezetek igényeire – fenntartásokat fogalmazott meg a dokumentummal kapcsolatban, amely mellett azonban az MDF határozottan kiállt.

Horváth Aladár a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, hogy szükséges tágítani a javaslat nyújtotta lehetőségeket, hogy azokkal a magyarországi cigányság egésze élhessen, és ne csupán néhány, csekély számú településen lehessen kisebbségi önkormányzatokat létrehozni. Érvelt továbbá amellett is, hogy az országos önkormányzatban arányos képviseletre van szükség a kisebb és a nagyobb települések tekintetében. Végül egy olyan normatív támogatási rendszer kialakítását sürgette, amelyről nem a kormány, hanem a parlament dönthetne. Petrusán György szerint kétségtelen, hogy a törvényi lehetőségekkel nem minden kisebbség tud majd egyformán élni az eltérő feltételrendszer következtében. Úgy vélte, hogy a hazai kisebbségeknek tudomásul kell venniük: akkor jó törvényt nem lehet létrehozni.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Dénes János független képviselő szerint kisebbségi törvényt Magyarországon kizárólag csak a térség népeivel közösen lehet alkotni. Kijelentette, hogy „térségünkben letapinthatóan kannibalizmus folyik.” Kérte, hogy ne zárják le az általános vitát, mert több módosító indítványt kíván benyújtani. Az ellenzéki véleményekkel szembeszállva Csapody Miklós (MDF) kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet nem volt azonos a kormány álláspontjával, és azóta a szöveg szakmai szempontból csak javult, több kérdésben lényeges egyezést is sikerült elérni. Ezekkel a megállapításokkal viszont Horváth Aladár (SZDSZ) nem tudott egyetérteni. Csapody hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megoldásait az Európai Népcsoportok Föderális Uniója és az ET is méltatta. Jánosi György (MSZP) felszólalásában a kisebbségi önkormányzatiságnál bizonyos szempontból fontosabb ítélt kulturális kérdésekre tért ki. Tabajdi Csaba (MSZP) számos kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg, köztük a jogalanyiság és a kisebbségi önkormányzatiság problémáival kapcsolatban.

Megjelent a kormány nyilatkozata, amely kiemelkedő eseményként értékelte és üdvözölte a kisebbségi törvény elfogadását. „A Kormány meggyőződése szerint jelentős mértékben hozzájárult a törvényalkotás sikeréhez, hogy a kisebbségek mint államalkotó tényezők képviselőiken keresztül egyenrangú tárgyalópartnerként részt vettek a törvény előkészítési folyamatában.” A törvény kulcselemeiként a kisebbségi önkormányzatiságot, a kulturális autonómiát, a közösségi jogokat, illetve az identitásválasztás szabadságát emelte ki a dokumentum. Leszögezte végül, hogy „Magyarország kisebbségi politikája semmilyen tekintetben nem függvénye más országok magyar kisebbségekkel szemben folytatott politikájának.”

Jeszenszky Géza sajtótájékoztató keretében elmondta, hogy tartozunk ezzel a Magyarországon élő kisebbségeknek, hogy otthon érezhessék magukat. Wolfart János arra a kérdésre, hogy a hazai kisebbségek képviselői miért nem voltak jelen a végszavazáson, azt válaszolta, hogy az Országgyűlés túlterheltsége miatt nem tudták előre megmondani, melyik nap, hány órakor kerül sor a szavazásra.

Paulik Antal a Pesti Hírlapnak adott interjújában úgy ítélte meg, hogy lehet bár jó az elfogadott kisebbségi törvény, de a magyarországi kisebbségek már belefásultak az elmúlt négy évbe, passzívvá váltak az előkészítés során, ezért kérdéses, hogy ki fogja tartalommal megtölteni a jogszabályt. Kifogásolta végül azt is, hogy a végszavazásra a Kisebbségi Kerekasztal vezetői nem kaptak meghívót.

Az Országgyűlés elfogadta a Boross Péter által vezetett kormány programját, amely a hazai kisebbségekkel kapcsolatban rögzítette, hogy „folyamatban van a kisebbségi törvény más jogszabályokkal való összhangjának megteremtésével kapcsolatos jogharmonizációs tevékenység. A kormány megalkotja a törvény végrehajtásának pénzügyi vonatkozásait szabályozó rendeletet és előkészíti a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alap létrehozására vonatkozó javaslatot.”

A magyarországi németek közművelődési helyzetéről és könyvtári ellátottságáról rendezett szekszárdi konferencián Hambuch Géza, az MNSZ ügyvezető elnöke kijelentette, hogy bár az előző év őszén hatályba lépett a kulturális autonómiáról szóló törvény, de késik annak megvalósítása. Hangsúlyozta, hogy a Szövetség a választások után az új kormánytól, és ha szükséges, az új Országgyűléstől is kérni fogja a kisebbségi törvény megvalósításának támogatását.

A választásokon győztes MSZP és SZDSZ megkötötte a koalíciós megállapodást, amelynek XI. fejezete a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek ügyeit is érintette. A dokumentum szerint a koalíciós kormány támogatni kívánja a kisebbségek önszerveződésének folyamatát, a kisebbségi önkormányzatok megalakulását, a kulturális autonómia megvalósulását és kiteljesedését, valamint a parlamenti képviselet rendezését. A dokumentum szakmai-politikai egyeztető fórumként Kisebbségi Koordinációs Tanács életre hívását szorgalmazta, amely a kormány, a parlamenti pártok, a kisebbségek képviselőit, illetőleg szakértőket tömörített volna. Úgy foglalt végül állást, hogy szakértői szinten át kell tekinteni a kisebbségi törvénynek a kisebbségi önkormányzati választások lebonyolítására, valamint az önkormányzatok megalakítására vonatkozó részeit, és el kell végezni a szükséges korrekciót.