>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyarországi Roma Parlament

Megtartotta első kongresszusát a Roma Parlament Budapesten, amely különböző cigány szervezetek ernyőszervezeteként jött létre 1990 decemberében. A küldöttek által elfogadott alapító nyilatkozat szükségesnek tartotta a cigányság kisebbségi jogainak, kulturális és politikai autonómiája feltételeinek alkotmányos rögzítését, valamint az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok felállításához szükséges anyagi garanciák megteremtését.

Kilenc alapító szervezet (Amalipe Cigány Kultúra- és Hagyományőrző Egyesület, Magyarországi Horvátok Szövetsége, Magyarországi Németek Szövetsége, Magyarországi Roma Parlament, Magyarországi Románok Szövetsége, Magyarországi Szlovákok Szövetsége, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Phralipe Független Cigány Szervezet, Szerb Demokratikus Szövetség) részvételével – konzultatív, érdekegyeztető fórumként – megalakult a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztala. Az alapítók Szabad Györgynek, Antall Józsefnek, és Wolfart Jánosnak írott levelükben tudatták a címzettekkel a Kerekasztal létrejöttét, és annak okait. Ez utóbbiak terén a szervezők nem láttak ugyanis garanciát arra nézve, hogy a kisebbségek alapvető igényei megfelelő kielégítést nyerjenek: „szeretnénk megtörni azt a gyakorlatot, hogy rólunk – nélkülünk döntsenek.” Megítélésük szerint az eddigi törvénytervezetek elemi kisebbségi érdekeket hagytak figyelmen kívül, fontos garanciákat és anyagi biztosítékokat nélkülöztek, nem rögzítették a legitim képviseletet, a kisebbségi önkormányzatiság, a kulturális autonómia jogait és részleteit, és esetenként diszkriminatív szabályozást terveztek. Egyúttal tájékoztattak arról is, hogy közös tervezet kidolgozásába kezdenek egy számukra kielégítő törvény megalkotása érdekében.

Franci Zwitter, a Szomszédos Országok Nemzetiségeinek Munkaközössége (Klagenfurt) koordinátora levelet írt a MEH-nek a kisebbségi törvénytervezet előkészítéséről, amely némi késéssel, márciusban érkezett a NEKH-hez. Ezek szerint a tervezettel a szervezet Koordinációs Bizottsága január 22-én foglalkozott: üdvözölte a törvénytervezet elkészítését, de ugyanakkor sajnálattal vette tudomásul, hogy az figyelmen kívül hagyta a kisebbségek szempontjait és álláspontját.

A Roma Parlament képviselői látogatást tettek az SZDSZ székházában. A tárgyaláson a felek egyetértettek abban, hogy a cigány kisebbséget a valós súlyának megfelelően kell kezelni a törvényalkotás folyamatában, különös tekintettel például a kisebbségi törvényre.

Báthory János megírta a NEKH részére készülő törvénytervezet kidolgozásában külső szakértőként részt vevő Samu Mihály számára a dokumentumról szóló feljegyzését, amely szerint a tervezet nem tudta meghaladni az IM-nek a kisebbségek által már elutasított anyagát. A hiányosságai az érdekképviselet tervezett kialakításában, az állami anyagi felelősségvállalás mértékében, valamint az érdekképviseleti és állami funkciók viszonyában (az országos önkormányzat támogatásában) voltak szerinte tetten érhetők. Hangsúlyozta, hogy a NEKH koncepciója az elkülönülő civil és önkormányzati szervezeti formákról, és az alulról felfelé épülő, kisebbségenként egy országos önkormányzatot magában foglaló rendszerről szól.

A kormány nyilatkozatot tett közzé, amelyben tájékoztatott a kisebbségi törvény előkészítésével kapcsolatban a május 16-i kormányülésen történtekről. A dokumentum hangot adott a kormány azon törekvésének is, hogy a törvényjavaslat még 1991 második félévében benyújtható legyen az Országgyűlés elé.

Doncsev Toso, a Kisebbségi Kerekasztal soros elnöke és Bársony János szakértő-szóvivő a Wolfart Jánoshoz írott válaszlevelükben közölték, hogy elkészült a Kerekasztal törvénytervezete, amely a belső, konszenzusos elfogadásra vár. Fontosnak tartották a szakértői egyeztetés folytatását, és kérték egyúttal a NEKH tervezete egy példányának megküldését. „Legnagyobb sajnálattal észrevételeztük, hogy a Kisebbségi Hivatal kétségbe vonja a Kerekasztal legitimitását, reményeink szerint ezt a félreértést a munkamódszerből adódó időeltolódás okozta csupán.”

A Roma Parlament petíciót intézett az Országgyűléshez és a kormányhoz „a cigány és nem cigány állampolgárok lelkiismeretén és akaratán keresztül”, amelynek 4. pontja azt követelte, hogy a kisebbségi törvénytervezet az év szeptember 30-áig kerüljön az Országgyűlés elé, és az 1992-es költségvetés már annak figyelembevételével készüljön el.

A második nemzetközi cigánykarnevál adott alkalmat a Roma Parlamentnek az első nemzetközi cigánykerekasztal megrendezésére Budapesten. A kerekasztal a cigányság kisebbségi jogai alapelveinek lefektetése érdekében, nyilatkozatban fordult az Európa Tanácshoz. A Roma Parlament képviselői hangsúlyozták, hogy egyik legfontosabb feladatuk a hazai kisebbségi törvény kialakításában való részvétel.

A Roma Parlament megismételt, második kongresszusa szakértői csoportot hozott létre, amelynek feladata a kisebbségi törvénytervezet módosítására irányuló csomagterv kidolgozása lett, mivel a kormány kisebbségi törvénytervezete a küldöttek szerint fokozottan hátrányosan érinti a cigányságot.

A Magyarországi Roma Parlament kiadott közleménye szerint az ernyőszervezet egyeztető tárgyalásra hívta össze a hazai roma szervezeteket, amelyek megtárgyalták a kisebbségi törvénytervezet 1992. áprilisi változatát, és kialakították az ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat. Úgy határoztak, hogy a számukra sértő és elfogadhatatlan tervezet ügyében a Kisebbségi Kerekasztal álláspontját támogatják, azaz a kormánnyal az 1991. szeptemberi megállapodás alapján kell lefolytatni a tárgyalásokat. Üdvözölték egyúttal a kormány tárgyalási szándékát, de e téren érdemi párbeszédet sürgettek, annál is inkább, mert a törvény elfogadását rendkívül sürgősnek ítélték. Leszögezték, hogy tényleges és gyakorolható jogokra, a települési önkormányzatokkal partneri viszonyban álló saját, önálló kisebbségi önkormányzatokra van szükség, a kulturális autonómia és többszintű érdekvédelem megoldása mellett.

A Roma Parlament rendezésében, Salgótarjánban megtartott romatalálkozón elhangzott, hogy miközben a kormány szerintük egyoldalúan felfüggesztette a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokat, 22-ére váratlanul meghívták a Kerekasztalt azzal, hogy mondjon véleményt az új kisebbségi törvénytervezetről, amely az összes kisebbség véleménye szerint is kisebbségellenes, de kiváltképp hátrányos a cigányság számára.

Báthory János levélben fordult a Magyarországi Roma Parlamenthez, amelyben felajánlotta a tagszervezeteknek, hogy szívesen tájékoztatja őket a kisebbségi törvény előkészítéséről, illetve a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, akár a Roma Parlament ügyvivő testületének soros ülésén. Osztojkán Béla főtitkár május 26-ai válaszában a tájékoztató iránti készségét fejezte ki azzal együtt, hogy a találkozó napirendjét kiegészítendőnek tartotta a NEKH és a Roma Parlament viszonyának megtárgyalásával is.

A Magyarországi Roma Parlament Ügyvezető Testületének ülése kialakította Báthory János május 21-ei megkeresésével kapcsolatos állásfoglalását, amelyről Horváth Aladár és Osztojkán Béla aznap levélben tájékoztatták a NEKH elnökhelyettesét. A levél leszögezte, hogy a szervezet mind a kisebbségi törvény előkészítéséről, mind pedig a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról megfelelő információkkal rendelkezik, és kifejezte azon reményét, hogy ezek az egyeztetések folytatódnak. Érthetetlennek nevezte azt, hogy a kisebbségekkel való szakmai és politikai konzultációt a kormány megszakította. Kérte, hogy amennyiben a kormány már rendelkezik általa befejezettnek minősített, beterjesztésre szánt törvénytervezettel, akkor azt haladéktalanul juttassa el hozzájuk, különben arról érdemi vitát nem áll módunkban folytatni. A Roma Parlament vezetői végül kiemelték, hogy álláspontjukat a Kisebbségi Kerekasztal döntésein keresztül kívánják képviselni. Báthory János június 2-ai válaszában sajnálatát fejezte ki a tájékoztató elmaradása ügyében, és rámutatott arra, hogy a legutóbbi levél mondandója ellentétben áll Osztojkán május 26-ai visszajelzésével. Jelezte egyúttal azt is, hogy a Roma Parlament szervezetei közül többen igényelték a kisebbségi törvényről szóló informálást.