>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

A Kisebbségi Kerekasztal és a NEKH képviselőinek, a NEKH-ben tartott egyeztető tárgyalásán zárójegyzőkönyv készült a június 13. óta tartó egyeztetésekről, amelyben a felek kinyilvánították, hogy a megszületett dokumentumot közös törvénytervezetként terjesztik a Kodifikációs Bizottság elé, míg a stiláris vagy koncepcionális különbségek esetében jelzik az alternatív megoldási javaslatokat. Rögzítették továbbá, hogy szeptember 10.-éig dolgoznak a parlamenti képviseletről szóló közös javaslaton, illetve addig folytatják a még be nem fejezett záró rendelkezések egyeztetését is.

Az 1991-es nyári tárgyalások eredményeként kimunkált közös tervezet a személyi hatály meghatározásánál a kisebbség definícióján és a magyar állampolgárokon túlmenően, immár – némileg szűkítően – azokat az életvitelszerűen az országban élő, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgárokat vonta be, akiknek közösségei legalább harminc éve állandó jelleggel élnek Magyarországon. Jóval kidolgozottabb lett a helyi kisebbségi önkormányzati választás kezdeményezése, amely szavazás általánosan, minden választópolgár által történt, és a testület mandátuma a következő helyhatósági választásokig szólt. Ezt követően, a helyi kisebbségi önkormányzatokat a településiekkel együtt választották. A területi kisebbségi önkormányzatok választása és jogállása tulajdonképpen megegyezett a helyi szintjével. Szintén jóval kimunkáltabbá vált az országos kisebbségi önkormányzat létrehozása: négy évre történő megalakítását kisebbségi önkormányzatok, vagy azok hiányában bizonyos számú egyesületi tag is kezdeményezhette. Az országos szerv közgyűlésébe az egyesületi tagsággal, valamint a kisebbségi önkormányzatra leadott szavazatokkal arányosan delegálhattak volna tagokat a civil és az önkormányzati formációk. Összességében a kisebbségi önkormányzati rendszer a települési önkormányzati struktúrától független, önálló, hatékony struktúra lett volna, a kulturális autonómia érdekében szükséges döntési, véleményezési, egyetértési, delegálási és intézményalapítói, –fenntartói jogokkal. A tervezet tartalmazta továbbá a jogorvoslati és az anyagi források biztosításának mechanizmusait is.

Nagy András, Mezőkovácsháza alpolgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely elsősorban a települési önkormányzatok által ellátandó feladatok fedezeti oldalát hiányolta.

A NEKH a Kodifikációs Bizottság ülése elé terjesztette a törvénytervezetet, amellyel kapcsolatban – immár a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek jelenlétében – az ülésen számos kritikai észrevétel hangzott el.

Ambrus Attiláné, Almáskamarás polgármestere megküldte Békés Megye Képviselőtestülete Nemzetiségi és Etnikai Bizottságának a törvénytervezet véleményezését, amely a „kisebbségi” jelző és az „etnikum” szó elhagyását, és a parlamenti képviselet megteremtését javasolta, míg a kulturális autonómia esetében az állam feladatát csak az általános keretek kijelölésében látta, a tartalommal való megtöltés a szövetségek reszortja lenne a területi és helyi önkormányzatok útján.

Egyed Albert elkészítette összefoglalóját a NEKH egyéves tevékenységéről, amely kiemelten fontosnak értékelte a kisebbségi törvény előkészítésében való közreműködést, miközben fejlesztendőnek, javítandónak tartotta a Hivatal több kialakult munkakapcsolatát.

Tárgyalásra került sor a Cigány Ifjúsági Szövetség és a NEKH képviselői között a szervezet és a Hivatal közötti kapcsolatról, a kisebbségi törvény, a későbbi végrehajtási programjában való közreműködésről, valamint a cigány lakosság problémáiról. Elhangzott az a vélemény, hogy a törvény végrehajtása, a kisebbségi önkormányzatok kialakítása jelentős feszültségeket fog generálni, komoly konfliktusokhoz fog vezetni a kisebbségi és a többségi társadalmakban egyaránt.

Németh Zsolt, a FIDESZ választmányi tagja sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkészült a párt alternatív koncepciója a kisebbségi törvényről. Németh aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a NEKH időközben „visszavonta” az augusztus végi konszenzusos tervezetet, és így úgy tűnt, hogy 1991-ben sem lesz elfogadott jogszabály. Kiemelte, hogy a párt koncepciója az alábbi alapelvekre épít: elveti a nemzetállami eszmét, a korlátozott szuverenitás és önrendelkezés talaján áll, azaz közjogi jogosítványokat biztosít a kisebbségi önkormányzatoknak, és lehetőséget az anyaországgal való kapcsolattartásra. Fontosnak tartotta a közösségi jogok, az országos és helyi szintű érdekképviseleti-önkormányzati testületek rögzítését, amelyek mellett az egyes kisebbségek létrehozhatják az államfő mellett működő, közös koordinációs tanácsukat. A félreértések tisztázása érdekében néhány napon belül megbeszélésre került sor a FIDESZ képviselői és a NEKH munkatársai között.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen döntés született arról, hogy az átszerkesztett törvénytervezet tárcaegyeztetésre kerülhet az országgyűlési képviseletről szóló melléklettel és az IM különvéleményével együtt. A kidolgozott, de még pontosítandó finanszírozási program pedig a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal alternatívájával szintén kiküldésre került.

Vágvölgyi Péter, az IM Közjogi Főosztályának főosztályvezetője megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet véleményezését, amelynek hangsúlyos elemei az egyesületi jog alapján szerveződő kisebbségi önkormányzatiság, illetve a kisebbségi biztos intézményének kifejtése voltak. Felhívta a figyelmet a kisebbségi önmeghatározás alkalmazhatatlanságára, illetve javasolta a személyi hatályt kiterjeszteni az országban állandó jelleggel tartózkodó külföldi személyekre is. A kisebbségi önkormányzatisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az egyesülési jog alapja ugyanis a társadalom különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződésének, az önkormányzati alapon létrejövő szervezett társadalmi közösségek működésének.” De mindemellett indokoltnak tartotta a kisebbségi testületeket bizonyos közjogi többletjogokkal felruházni, és ezzel kapcsolatban szövegjavaslatként lényegében megismételte az IM 1990. decemberi tervezetében foglaltakat, akárcsak a kisebbségi biztossal összefüggésben.

A FIDESZ és a NEKH képviselői megbeszélést tartottak a kisebbségi törvény előkészítéséről, tisztázandó a párt szeptember 13-ai sajtótájékoztatójával kapcsolatos félreértéseket. A tárgyaláson egyetértés mutatkozott a törvény mielőbbi megalkotásának szándékában, a közhatalmi jogokkal felruházott kisebbségi önkormányzatok létrehozásában, a többcsatornás finanszírozási rendszer szükségességében az alapvető intézmények garantált állami támogatása mellett, az egyéni és közösségi jogok optimális egyensúlyában, míg az álláspontok a parlamenti képviselet kivitelezése terén tértek el egymástól. A képviselők hangsúlyozták azt is, hogy a kisebbségi önkormányzás csak lehetőség, nem pedig kötelező forma, és az érdekvédelemnek más szervezeti keretei is szükségesek.

Az EJKVB ülése meghallgatta a NEKH első éves működéséről szóló beszámolót.

A NEKH a kisebbségi törvény előkészítésével kapcsolatban sajtókonferenciát hívott össze, amely a törvénytervezet tartalmi kérdéseit ismertette. Ennek keretében Doncsev Toso hangot adott azon álláspontjának, hogy még nem lehet kész tervezetről beszélni, mert nem készült el az ideiglenes parlamenti képviseletről szóló rész, valamint a jogszabály zárórendelkezései sem. Ezért a megkezdett tárgyalások folytatását emelte ki.

Wolfart János az Európai Parlament jogi és kisebbségi bizottságában ismertette a magyarországi kisebbségi törvénytervezetet, valamint a kisebbségpolitika alapelveit és gyakorlatát. Az eseményre, amelyen részt vettek az ET szakértői és francia egyetemi tanárok is, annak keretében került sor, hogy a bizottság egy kisebbségi charta tervezetén dolgozott. A NEKH elnöke kiemelte a charta és a törvénytervezet számos hasonló megoldását (népcsoport fogalmának meghatározása, diszkrimináció tilalma, állami kötelezettségek).

A Békéscsabai Román Klub elkészítette a kisebbségekről szóló törvénytervezet véleményezését, amely az egyetértő megjegyzések mellett hiányolta a kisebbségi parlamenti képviselő jogainak meghatározását, a települési önkormányzatokban való kisebbségi képviselet intézményét, valamint javasolta a kisebbségi oktatási intézmények finanszírozásának újragondolását.

A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.

Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.