>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

Ülésezett a Rekoordinációs Bizottság, amelynek ülésére meghívták azt a kilenc minisztériumot, amely a véleményezés során nem, vagy csak átdolgozásokkal együtt tudott egyetérteni a törvénytervezettel. A megbeszélésen átadásra került az államigazgatási egyeztetésről készült NEKH-tájékoztató, illetve Báthory János 14-i feljegyzése. A minisztériumok képviselői közül az MKM képviselője egyetértését hangsúlyozta, míg az IM szakértője fenntartotta a törvénytervezettel kapcsolatos különvéleményét, és annak későbbi, megfelelő előterjesztését.

A Kisebbségi Kerekasztal szakértői kialakították a Kerekasztal véleményét és módosító javaslatait a törvénytervezet legutolsó változatával kapcsolatban a Kodifikációs Bizottság számára. Az 54 pontból álló feljegyzés többek között felhívta arra a figyelmet, hogy a kisebbségi választások tervezett szisztémája álláspontjuk szerint súlyosan sérti a korábbi konszenzust, mivel az előzetes regisztrációs kötelezettséget fogalmaz meg.

A kisebbségi törvény tervezetének szakértői egyeztetésére került sor a NEKH képviselői és a Kerekasztal szakértői között. A Hivatal képviselői szerint egy ponton sem sérült a korábbi konszenzus, míg az utóbbiak szerint igen, és lediktálták a módosító javaslataikat, valamint utóbb, 28-án átadták az írásos észrevételeiket és javaslataikat a NEKH főtanácsosának.

A kisebbségi törvény tervezetének újabb szakértői egyeztetése zajlott le a NEKH képviselői és a Kisebbségi Kerekasztal szakértői között. Az utóbbiak számos kérdésben az egyet nem értésüket hangsúlyozzák a törvénytervezet államigazgatási egyeztetést követő szövegével kapcsolatban.

Budapesti székhellyel megalakult a Magyarországi Olasz Szövetség, amelyet a Fővárosi Bíróság 1992 márciusában jegyzett be. A Szövetség elsődleges céljainak az olasz kultúra hazai megismertetésén túl a Magyarországon élő olaszok, valamint az olasz származású magyar állampolgárok összefogását és érdekvédelmét tekintette. A tevékenysége során együtt kívánt működni a különböző állami, gazdasági és társadalmi szervekkel. A Magyarországi Olasz Szövetség a kisebbségi törvény 1993-as elfogadásáig intenzív lobbizást folytatott elsősorban az EJKVB-nál és a NEKH-nél a magyarországi olaszok nemzeti kisebbségként való hivatalos elismertetése érdekében.

A kormányülésre beterjesztésre került a Kodifikációs Bizottság által módosított, és a BM Választási Irodája által kiegészített törvénytervezet. Az október-november folyamán kialakítotthoz képest kisebb módosításokat tartalmazó tervezetet a kormány első olvasatban meg is tárgyalta. A kormány javasolta a nemzeti kisebbségek körének és az etnikai kisebbség fogalmának meghatározását. Az elhangzottak alapján a törvénytervezet átdolgozására lett szükség, amelyet a BM, az IM és a NEKH végeztek el. Ez utóbbinak lett az eredménye egy további, december 31-ei változat, amelyet egy későbbi feljegyzés szerint a NEKH érdemben már nem tudott befolyásolni.

Wolfart János több miniszter és államtitkár számára készítette el és küldte meg a NEKH állásfoglalását a törvénytervezet január 24-i változataival kapcsolatban: a hivatalvezető a BM és az IM tervezeteit egyaránt elfogadhatatlannak tartotta. Az előbbit azért, mert diszkriminatív, az utóbbit pedig azért, mert hiányzik belőle a következetesség az önkormányzatiság vonatkozásában (egyesületi jogalap erőltetése). Ugyanakkor a kisebbségi önkormányzatoknak a települési önkormányzati rendszerbe való beépítését jobb megoldásnak tartotta, mint a Kisebbségi Kerekasztallal egyetértésben beterjesztett egykori javaslatot. Aggályosnak tartotta viszont néhány kisebbség esetében az országos testület megalapítását, a nemzeti és etnikai kisebbségek külön-külön való meghatározását, az ehhez kapcsolódó és súlyos következményekkel járó diszkriminatív megoldást, valamint a taxációt.

Sor került a kisebbségi törvénytervezetnek a Kisebbségi Kerekasztallal történő miniszteri ismertetésére Nagy Ferenc József, illetve a BM és a NEKH képviselőinek részvételével. A törvénytervezet Országgyűlés elé terjesztéséről szóló kormánydöntés ismertetését széleskörű eszmecsere követte, végül a résztvevők megállapodtak abban, hogy a Kerekasztal ésszerű időn belül megteszi a dokumentummal kapcsolatos észrevételeit.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megállapította, hogy a kormány által február 6-án megtárgyalt és elfogadott törvénytervezet a kisebbségek számára elfogadhatatlan, mert hátrányosan megkülönböztet egyes kisebbségeket, eltér a korábbi konszenzustól, a kisebbségi lakosság többségét kizárja az önkormányzatok alakításának lehetőségéből, nem oldja meg a parlamenti képviseletet, nem tartalmaz anyagi garanciákat, a korábbiakhoz képest szűkíti a kulturális autonómiát, illetve magában hordozza esetleges későbbi érdekellentétek kiéleződését. Az elfogadható megoldás érdekében így a Kerekasztal szereplői a közvéleményhez, az Országgyűléshez és a politikai pártokhoz kívántak fordulni. A döntésükről nyilatkozatot tettek közzé, amelyet másnap eljuttattak Szabad Györgynek is, aki továbbította azt Fodor Gábor és Salamon László bizottsági elnököknek.

A NEKH munkatársai belső megbeszélést tartottak a december 18-i kormányülésre beterjesztett, és a kormány által elfogadott törvénytervezetekről, főleg a kezdeti részekről (kisebbség-fogalom, taxáció, helyi szintű kisebbségi önkormányzatok).

A kormányülés felfüggesztette a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslat Országgyűlés elé történő beterjesztését. Úgy rendelkezett, hogy a kormány által létrehozott Miniszteri Bizottság (tagjai: BM, IM, KÜM, MKM, PM, MEH-HTMT, NEKH) döntsön abban a kérdésben, hogy Nagy Ferenc József szövegkorrekciós javaslatai vajon beilleszthetők-e és milyen módon a tervezetbe.

Fodor Gábor, az EJKVB elnöke és a FIDESZ országos választmányának tagja egy nagykállói politikai fórumon elfogadhatatlannak minősítette a kisebbségi törvénytervezetet.

Az EJKVB botrányos módon véget ért ülése a készülő kisebbségi törvénytervezet ügyével foglalkozott a NEKH, a PM, és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek részvételével. A meghívás ellenére azonban nem képviseltették magukat a BM és az IM szakértői, akárcsak Nagy Ferenc József. A résztvevők összefoglalóiból kiderült, hogy az álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a kormány a saját, míg a Kerekasztal a konszenzusos tervezethez ragaszkodott. Vita a miniszternek írandó levél pontjairól bontakozott ki, nevezetesen arról, hogy a kormány tisztázza a tárgyalódelegációjának a kompetenciáját, azaz a Kerekasztallal való tárgyalásokra aláírásra is felhatalmazott személyeket küldjön.

A Bizottság döntése értelmében Fodor Gábor levélben fordult Nagy Ferenc Józsefhez, kérve az erőfeszítéseit a mielőbbi parlamenti beterjesztés érdekében. A törvénytervezetnek ugyanakkor szerintük bírnia kell a Kerekasztal támogatását, és meg kell felelnie a modern szakmai és jogi követelményeknek is. A levelet másolatban megkapta Szabad György, Boross Péter belügy-, és Balsai István igazságügyi miniszter is.

Az EJKVB SZDSZ-es tagjai és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélésükön üdvözölték a kormány azon szándékát, amely a kisebbségek egyetértését tükröző törvénytervezet benyújtását irányozta elő. A felek tiszteletben kívánták tartani az 1991-es konszenzusos tervezetet, és fontosnak tartották pontos határidők megszabását is a nyitott kérdések lezárására és megállapodások megkötésére.