>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Országgyűlés

Az EJKVB botrányos módon véget ért ülése a készülő kisebbségi törvénytervezet ügyével foglalkozott a NEKH, a PM, és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek részvételével. A meghívás ellenére azonban nem képviseltették magukat a BM és az IM szakértői, akárcsak Nagy Ferenc József. A résztvevők összefoglalóiból kiderült, hogy az álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a kormány a saját, míg a Kerekasztal a konszenzusos tervezethez ragaszkodott. Vita a miniszternek írandó levél pontjairól bontakozott ki, nevezetesen arról, hogy a kormány tisztázza a tárgyalódelegációjának a kompetenciáját, azaz a Kerekasztallal való tárgyalásokra aláírásra is felhatalmazott személyeket küldjön.

A Bizottság döntése értelmében Fodor Gábor levélben fordult Nagy Ferenc Józsefhez, kérve az erőfeszítéseit a mielőbbi parlamenti beterjesztés érdekében. A törvénytervezetnek ugyanakkor szerintük bírnia kell a Kerekasztal támogatását, és meg kell felelnie a modern szakmai és jogi követelményeknek is. A levelet másolatban megkapta Szabad György, Boross Péter belügy-, és Balsai István igazságügyi miniszter is.

Az EJKVB SZDSZ-es tagjai és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélésükön üdvözölték a kormány azon szándékát, amely a kisebbségek egyetértését tükröző törvénytervezet benyújtását irányozta elő. A felek tiszteletben kívánták tartani az 1991-es konszenzusos tervezetet, és fontosnak tartották pontos határidők megszabását is a nyitott kérdések lezárására és megállapodások megkötésére.

Fodor Gábor a Népszavának nyilatkozva elmondta, hogy politikai tévedést az hinni, hogy a kisebbségek aktív részvétele nélkül meg lehet oldani a kisebbségi törvénytervezet kérdését: az akkori dokumentumra ugyanis a Kisebbségi Kerekasztal egyértelműen nemet mondott. Fodor szerint a NEKH-nek nem volt világos felhatalmazása a Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon, a kialakított megállapodás később változott, ami szerinte arra mutatott rá, hogy a kormánynak nem volt egyértelmű koncepciója. Az EJKVB elnöke tartott tőle, hogy az addigi huzavona már nemzetközi presztízsveszteséget is okozhat Magyarországnak. „Sajnos, a törvénytervezet előkészítését tisztázatlanságok, kompetenciahiányok és rossz politikai helyzetfelmérések jellemezték.”

Nagy Ferenc József benyújtotta a kormánynak a Miniszteri Bizottság határozata alapján módosított, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslatot tartalmazó előterjesztést és határozati javaslatot, amellyel a KÜM, MKM, PM, HTMT és NEKH képviselői egyet értettek, míg a BM továbbra is részben fenntartotta különvéleményét. A miniszter úgy ítélte meg, hogy az átfogalmazásokkal együtt a törvénytervezet már alkalmas az Országgyűlés elé történő beterjesztésre, de a kétharmados voltára tekintettel indokoltnak tartotta annak megismertetését a parlamenti pártokkal, valamint a módosításokról – a kapcsolódó kormányzati szervek képviselőinek részvételével – tájékoztatni a Kisebbségi Kerekasztalt.

Jeszenszky Géza külügyminiszter feljegyzést készített Antall Józsefnek a kisebbségi törvénytervezetről, amely azt indítványozta, hogy a javasolt módosításokkal a dokumentum – a BM különvéleményével együtt – kerüljön a kormány elé.

A Magyar Nemzet körkérdésére adott válaszokból kitűnt, hogy a megkérdezett kisebbségi vezetők a készülő törvénytől leginkább a kulturális autonómiát várják. Osztojkán Béla szerint a rendkívüli módon várt jogszabállyal lehetőség nyílhat a saját kulturális intézmények kialakítására. A megfelelő garanciákkal ellátott kulturális infrastruktúra fontosságát Petrusán György is kiemelte, míg Karagics Mihály szerint az európai normáknak a gyakorlatban is megfelelő jogokra van szükség. A megvalósíthatóság kérdése kulcseleme volt Jakab Róbertné válaszának is, aki szerint a rendszerváltás óta a helyzet romlott, és a kormány kisebbségvédelmi programja igencsak megkérdőjelezhető. Hambuch Géza azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi igények a valódi önkormányzat, a széleskörű érdekképviselet és kulturális autonómia irányába mutatnak.

Mészáros István, az EJKVB SZDSZ-es alelnöke a Magyar Nemzetben megjelent „Törvénytelenül” c. írásában bírálta a kormányt a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Úgy ítélte meg, hogy a kormány „azért táncolt vissza a konszenzustól, mert belső egyetértés hiányában nincs határozott álláspontja. A tárcák, főként az IM, BM (és a Kisebbségi Hivatal), valamint a kormányszakértők különböző koncepciókkal rendelkeznek, és ezek közül hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül. A következmény: az álláspontok állandó átértékelése. Ehhez járul, hogy a PM csak elviekben támogatja a törvény megalkotását, amikor a költségekről esik szó, kibúvót keres. Mindezek arra utalnak: a kisebbségi ügyeknek a kormányon belül nincsen igazi, tekintéllyel bíró gazdája. Így fordulhatott elő, hogy a Kisebbségi Hivatalról utólag kiderült, nem rendelkezett megfelelő felhatalmazással a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon.” A képviselő olyan törvény megalkotását sürgette, amely intézményesen garantált beleszólási lehetőséget és valamiféle mellérendelt szerepet biztosít a kisebbségeknek kisebbségspecifikus ügyekben, valamint objektív finanszírozási rendszert épít ki.

Szabad György fogadta Olof Janssont, a finnországi Ålandi Parlament elnökét és kíséretét. A házelnök a vendégekkel ismertette többek között a kisebbségi törvény előkészületeit is.

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalása zajlott le a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek az alapvető rendelkezések még függőben lévő pontjait egyeztették, valamint rátértek az egyéni és közösségi jogok témakörére.

Fodor Gábor javaslatot dolgozott ki a kisebbségi törvénytervezettel foglalkozó előkészítő munkacsoport létrehozásáról, amely az elképzelés szerint Lukács Tamás bizottsági alelnök (KDNP) koordinálásával, hat vagy nyolc képviselő bevonásával működne.

Antall József a Parlamentben fogadta az országos kisebbségi szervezetek vezetőit, illetve egyes, Budapestre akkreditált nagyköveteket és követségi munkatársakat. A kisebbségi törvénytervezetről szóló megbeszélésen, amelyen jelen volt Boross Péter, Nagy Ferenc József és más kormányzati tisztségviselők is, ismertették a kormánynak a tervezet tartalmi kérdéseiben való elvi álláspontját. A kisebbségi vezetők az anyagi garanciák fontosságát hangsúlyozták, de a további tárgyalások kérdésében már megoszlottak a véleményeik.

1992 májusában a Kisebbségi Kerekasztal ismételten elővette a pénzügyi jellegű „Létrehozási kötelezettségek” c. törvénytervezet-kiegészítését. Ghyczy Tamás levelében ezeket, a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó javaslatokat a PM részéről teljes terjedelmükben elfogadhatatlannak tartotta, mivel álláspontja szerint az autonómia nem a fedezetek feletti rendelkezésről szól, a költségvetési támogatáshoz való jog nem kisebbségi jog, a kötelező finanszírozás pedig az Országgyűlés döntési szabadságát korlátozná.

A Schwäbische Zeitung interjút közölt Hambuch Gézával, az MNSZ ügyvezető elnökével, aki a magyarországi kisebbségpolitikával kapcsolatban komoly bírálatokat megfogalmazva egy nyugat-európai (Olaszország, dániai és belgiumi németek, németországi szorbok és dánok) színvonalú kisebbségi törvényt tartott szükségesnek. A cikk komoly belpolitikai visszhangot váltott ki, mire a budapesti németek érdekképviseleti szervezete június 4-én egyetértését fejezte ki a megállapításokkal kapcsolatban.

Sebestyén Béla, a Herman Ottó Társaság ügyvezető alelnöke és Szíj Rezső, a Társaság elnöke megküldték Szabad Györgynek a szervezet kisebbségi törvénytervezetét, amelyet a házelnök június 1-én továbbított Fodor Gábornak, aki június 24-i válaszában köszönte meg a dokumentum megküldését.

A kormányülés döntött a májusi tárgyalások alapján beterjesztett tervezet alternatív javaslatainak ügyében, és határozatot hozott a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek az Országgyűlés elé terjesztéséről.

Először ülésezett az EJKVB kisebbségi törvény előkészítésével foglalkozó hatpárti munkacsoportja, amelynek témája a további munkarend megbeszélése volt. A csoport létrejöttéről és céljairól Lukács Tamás június 4-én, levélben tájékoztatta Doncsev Tosot, kérve egyúttal legfeljebb két kisebbségi szakértő kijelölését és bejelentését. Június 5-i levelében pedig Szabad Györgytől kérte a bizottsági alelnök a törvénytervezet angol nyelvre történő fordításának engedélyezését annak érdekében, hogy a javaslatot a felkérni szándékozott külföldi szakértők is véleményezhessék.