>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Országgyűlés

A hatpárti munkacsoport ülése, amelynek témái a PM által beterjesztett anyag, valamint Varga János (MDF) módosító indítványának megtárgyalása voltak. Ez utóbbi a törvény jogalanyainak körét kívánta pontosítani.

A hatpárti munkacsoport ülése, amelynek napirendjén a törvény kulturális autonómiával kapcsolatos részeinek megvitatása szerepelt.

Doncsev Toso a Fodor Gábornak küldött válaszlevelében megnevezte azt a hét személyt (Doncsev Toso, Sipiczki Mátyás, Lásztity Péró, Schneider Ágnes, Zsigó Jenő, Rózsa T. Endre, Dzindzisz Jorgosz), akik közül a három delegált alkalmanként kikerülhet.

Lásztity Péró, a Kisebbségi Kerekasztal titkára levélben arra kérte Lukács Tamást, hogy vitassák meg újból a kulturális autonómia témakörét, mivel a kisebbségi szakértők a meghívók elmaradása vagy késői kézbesítése miatt nem tudtak az albizottság legutóbbi ülésén részt venni. Fodor Gábornak címzett levelében pedig a titkár azt kifogásolta, hogy a kisebbségi részvétel a munkacsoportban technikai okokból bizonytalanná vált, és kérte egyúttal az ilyen jellegű akadályok elhárítását. Lukács Tamás december 17-i válaszlevelében adott magyarázatot ezen kifogásokra. Fodor Gábor pedig szintén december 17-i válaszlevelében közölte, hogy a meghívókat a Kerekasztal elnökének fogják címezni, aki lehetőleg gondoskodjon a kisebbségi politikai megfigyelők részvételéről. Az EJKVB elnöke jelezte azt is a Kerekasztalnak, hogy a törvényjavaslat általános vitája hamarosan lezárul, és felgyorsul annak bizottsági tárgyalása.

Az MNSZ Országos Választmánya megvitatta a kisebbségi törvényjavaslatot, és a Választmány kapcsolódó javaslatait Hambuch Géza ügyvezető elnök foglalta össze és küldte meg Szabad Györgynek és Fodor Gábornak. A dokumentum a többes szervezeti formák, illetve az intézményi és anyagi garanciák mellett érvelt. Valószínűsíthető szerinte az is, hogy számos okból kifolyólag a németek által (is) lakott települések jelentős részében a települési önkormányzatot nem kisebbségiként fogják megválasztani. A házelnök az anyagot 24-én továbbította Fodor Gábornak. A bizottsági elnök pedig december 16-án küldte meg a képviselőknek a Szövetség módosító javaslatait, valamint Czettler Antal november végi véleményét a törvényjavaslatról.

Radó Péter elkészítette szakértői jelentését a NEKH számára „Asszimiláció és integrációs deficit” címmel, amely többek között egy állandó kisebbségi kodifikációs bizottság létrehozására tett javaslatot. A testület vagy az Országgyűlés bizottságaként, vagy a törvény-előkészítési mechanizmusba integrálva véleményezne, és fogalmazna meg javaslatokat a hatályos és a készülő joganyaggal kapcsolatban.

Az EJKVB ülésén bejelentették, hogy a kisebbségi törvénytervezet előkészítésével foglalkozó albizottság befejezte a munkáját, és a szakértői anyagról hamarosan megkezdődnek a hatpárti egyeztető tárgyalások.

Találkozóra került sor a Kisebbségi Kerekasztal és az MDF képviselői között, amelynek keretében a felek megvitatták a kisebbségi törvény alapkérdéseit és egyetértés mutatkozott annak alapvető hibáiban is (helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, kulturális autonómia). Abban is egyetértettek, hogy gyors törvényalkotásra lenne szükség, de ez nem mehet a megalapozottság rovására.

Lukács Tamás Lásztity Pérónak írott levélben jelezte, hogy bár az Alkotmánybíróság által szabott határidő bizonyosan nem tartható, az előkészítés felgyorsítása érdekében hatpárti egyeztető tárgyalásokat kívánnak tartani. Tudatta azt is, hogy ennek keretében az elfogadott módosító csomagról a frakciók többségének igénye esetén a konzultációs lehetőség is rendelkezésre fog állni.

Tabajdi Csaba az általános vita, a bizottsági munkacsoport és előzetes véleménycserék alapján, a hatpárti tárgyalásokhoz elkészítette „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezet módosításának néhány kulcskérdése” c. vázlatát, amely hat megoldandó kulcskérdést – jogalanyiság meghatározása, helyi kisebbségi önkormányzati formák, helyi kisebbségi önkormányzat jogosítványai, az országos kisebbségi önkormányzat létrehozása, a kulturális autonómia, valamint az anyagi finanszírozás kérdései – és a megállapodás lehetséges menetrendjét tartalmazta.

Az EJKVB kezdeményezésére a hat parlamenti párt politikai egyeztető tárgyalásokat kezdett a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szól törvényjavaslatról. A tárgyaló felek kifejezték azon szándékukat, hogy 1993. január folyamán tisztázzák a még függőben lévő kérdéseket. Az első hatpárti egyeztetésen a résztvevők eljárási-technikai kérdéseket vitattak meg.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülése, amelynek napirendjén a törvényjavaslat személyi hatálya, illetve az egyéni és kollektív jogok szerepeltek. Az ügyrend elfogadása mellett ezekben a kérdésekben politikai megállapodás is született. Elfogadták tehát a honos kisebbségek definícióját, a közösségek taxációjának átkerülését a zárórendelkezések közé, valamint a felsorolás bővítésének lehetőségét. Tisztázatlan maradt azonban a héber nyelv esetleges felvétele, illetve az, hogy mely szerv döntsön az esetlegesen jelentkező új kisebbségekről. Néhány kérdés kivételével így az első három fejezet tárgyalása lezárult. Megállapodtak abban is, hogy a tárgyalássorozat lezárulta után tartanak egy konzultatív-tájékoztató fórumot a Kisebbségi Kerekasztal és a kisebbségi vezetők részére. A FIDESZ az ülés végén benyújtotta a párt javaslatát az országos önkormányzatok létrehozásáról, amelyet elektorok delegálása, illetve választása útján képzelt el.

Kováts László és Tóth Imre, az FKGP képviselői elkészítették a törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének második fordulójához kapcsolódó javaslatukat. A dokumentum tartalmazta a kisebbségi önkormányzatok megalakításával, működésével és hatáskörével kapcsolatban a párt álláspontját és a számára elfogadható megoldásokat. Helyi szinten mindhárom tervezett kisebbségi önkormányzati formát el tudták fogadni, és az országos testület létrehozására kigondolt három lehetséges megoldást mindegyikét elképzelhetőnek tartották, bár az elektori modellt meglehetősen nehézkesnek, és a hatályos választási rendszerbe nehezen beépíthetőnek minősítették.