>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Országgyűlés

Elkészült a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, amelyet – az IM-et megelőzően – már június 5-én az EJKVB eljuttatott az országos kisebbségi önkormányzatokhoz. A választási törvénytervezethez hasonlóan, e javaslat több részletkérdése is komoly vitát és ellenállást váltott ki az érdekelt kisebbségi képviselők körében. A kisebbségi törvény módosításának főbb tézisei júniusban készültek el. Ez utóbbi dokumentum úgy foglalt állást, hogy nincs szükség új törvény kidolgozására, csupán a meglévő jogszabály egyes részeit szükséges módosítani. A sok vitát kiváltó választásokkal kapcsolatban – amelynek részletes anyagi és eljárási jogi szabályait külön javaslat tartalmazta – részleges regisztrációt irányzott elő, amely szerint a jelölteket az adott kisebbséghez való tartozásról szóló nyilatkozat megtételére kötelezte. Beépítette a kisebbségi önkormányzati rendszerbe a hiányzó megyei szintet, míg a helyi szintű, közvetett típust megszüntette. A kisebbségek igénye nyomán és az egyértelmű alkalmazás érdekében átvette a kisebbségi törvénybe az önkormányzati törvénynek a kisebbségi testületekre vonatkozó rendelkezéseit. Hangsúlyos részét képezte a tervezetnek a települési és a kisebbségi önkormányzatok viszonya bizonyos aspektusainak szabályozása, ideértve a költségvetéssel kapcsolatos döntéshozatalt, valamint a kisebbségi egyetértési és véleményezési jogok funkcionálását. A kulturális autonómia kiteljesítése érdekében lehetőséget biztosított feladat- és hatáskör, vagy éppen intézmény átadása esetén a települési, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok közötti háromoldalú megállapodás megkötésére, kialakítva annak pénzügyi feltételeit is. Ez utóbbi vonatkozásában a tervezet a kisebbségi önkormányzatokat az egyházakkal azonos jogállásra helyezte. Részletesebben szabályozta a különböző szintű kisebbségi önkormányzatok jogállását, feladat- és hatáskörét, a megszűnő testület vagyonának kezelését. Az elgondolt módosítás nem hagyta érintetlenül az országos érdekképviseletet sem: az országos önkormányzat ezek szerint hivatalt hozhatott létre, a korábban használatba kapott ingatlant tulajdonba kapta, illetve szabályozta a javaslat a gazdálkodás kérdéseit, és megteremtette a törvényességi ellenőrzést is.

Kaltenbach Jenő megküldte Hargitai Jánosnak és Pálffy Ilonának, az IM helyettes államtitkárának a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezettel kapcsolatos véleményét. A kisebbségi ombudsman indokoltnak tartotta azt leszögezni, hogy a kisebbségi önkormányzatban való szerepvállalás egy közösséghez való kötődést jelent, azaz a passzív választójog a törvény erejénél fogva korlátozott. Észrevételeket fogalmazott meg a tervezett értelmező rendelkezésekkel kapcsolatban, illetve szükségesnek ítélte a kisebbségi testület működési feltételeinek rögzítését – ez utóbbit akár alacsonyabb jogszabályi szinten. Hiányolta a jogkövetkezmények kialakítását abban az esetben, ha figyelmen kívül hagyják a kisebbségi testületek egyetértési és véleményezési jogait.

Pálffy Ilona megküldte Hargitai Jánosnak a módosítási javaslathoz készült indoklást, jelezve egyúttal, hogy a javaslatban történtek kisebb pontosítások és módosítások.

Doncsev Toso megküldte Hargitai Jánosnak a Lásztity Péró, az Országos Szerb Önkormányzat elnöke által, a NEKH-hez eljuttatott „A módosított kisebbségi törvény javasolt szerkezete” c. anyagot, amely jelentősen megerősített kisebbségi önkormányzati struktúrát és egyéb szereplőkkel (egyesületek, egyházak, alapítványok) kibővített autonómia-modellt vázolt fel. A választásokkal kapcsolatban viszont egyedül a jelöltállítás szigorítását tartotta kivitelezhetőnek.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. Egyetértését fejezte ki a választások eltérő időpontban való megrendezésével, a megyei szint megteremtésével és az országos közgyűlés létszámának differenciálásával kapcsolatban. Javasolta a kisebbségi intézmények állami támogatásának erősebb garanciákkal való ellátását, valamint a megyei szintű kedvezményes kisebbségi mandátum kialakítását.

Az ad hoc bizottság ülése a kisebbségi ombudsman, a NEKH elnökének, az IM helyettes államtitkárának, minisztériumi és kisebbségi szakértőknek a részvételével tárgyalta meg a BM átdolgozott anyagát. A szakértők észrevételei alapján a BM-nek június 13-ig kell véglegesítenie a tervezetet, valamint összefoglaló anyagot készítenie, amelyet a bizottság az EJKVB elé terjeszthet.

Lásztity Péró a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy az ad hoc bizottság nagy munkát végzett, de a végeredményt még szerinte át kell fésülni. Közölte azt is, hogy a tizenhárom kisebbség egy húszpontos egységes állásfoglalást nyújtott át a bizottságnak, amely szerint a kisebbségi önkormányzati választások külön törvényben való kezelését csak akkor tudják elfogadni, ha a jogszabály kétharmados lesz, és együtt kezelik a kisebbségi törvény módosításával.

Az EJKVB levélben fordult a frakcióvezetőkhöz azzal a kéréssel, hogy augusztus 30-ig alakítsák ki álláspontjaikat a törvénytervezetekről, illetve az előterjesztéseket és azok rövid összefoglaló téziseit véleményezésre megküldte a BM-nek és az IM-nek.

Kósáné Kovács Magda megköszönte a korábbi tájékoztatást a közigazgatási egyeztetés lefolytatásáról, és levélben arra kérte Dávid Ibolyát, hogy tájékoztassa az EJKVB-ot a két törvénytervezettel kapcsolatos kormányzati álláspontról, illetve tájékozódjanak a kisebbségi önkormányzatok és szervezetek véleményéről. A Bizottság elnöke az igazságügyi miniszterhez írott levelének másolatát eljuttatta Pintér Sándornak is.

Az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Szakértői Bizottsága – a kormány 2023/1999. (II. 12.) határozatával akceptált jelentése alapján – elfogadta a Magyarországról szóló véleményét, amelyben számos ajánlást fogalmazott meg az ország számára, köztük az országos kisebbségi önkormányzatok hatékonyabb bevonását a döntéshozatali folyamatokba, a parlamenti képviselet megteremtését, a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörének, valamint a pénzügyi támogatás és a két önkormányzat együttműködésének pontosítását. A dokumentum kitért a regionális vagy megyei szintű kisebbségi önkormányzatok létrehozásának, illetve a „kakukktojás-probléma” kezelésének kérdésére is. A Miniszteri Bizottság a vonatkozó határozatát utóbb, 2001 novemberében fogadta el.

Tabajdi Csaba, az MSZP Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportjának vezetője megküldte Kósáné Kovács Magdának a párt véleményét a törvénytervezetekről: mindkét dokumentumot alkalmasnak találta tárgyalási alapnak. Szükségesnek tartotta viszont a tervezett, kisebbségi önkormányzati feladatokhoz költségvetési támogatás hozzárendelését, és a kisebbségek parlamenti képviseletének rendezését. Nem értett egyet a választások időbeli elkülönítésével: e helyett inkább az azonos napon, de külön választóhelyiségben való megrendezését javasolta. Elengedhetetlennek ítélte a kormány vonatkozó álláspontjának a megismerését, és szorgalmazta, hogy a jövőben a kisebbségekkel való egyeztetést a kormány szervei végezzék el.

A kisebbségi vezetőknek az MTI-hez eljuttatott állásfoglalása szerint az országos önkormányzatok megelégedéssel nyugtázták, hogy az IM kikérte a véleményüket a NEKH leendő elnökének személyével kapcsolatban, és bíztak benne, hogy javaslataikat figyelembe veszik. Nyomatékosan kérték, hogy a kisebbségek iránt elkötelezett, azokat partnerként kezelő, problémáikkal azonosulni tudó vezető kerüljön a Hivatal élére, aki mindent megtesz a kulturális autonómia és az országgyűlési képviselet megteremtéséért, és kezdeményezi a szükséges jogszabályok módosítását.

Közös közleményt adtak ki az országos kisebbségi önkormányzatok elnökei, amely szerint a kisebbségi vezetők növekvő elégedetlenséggel viselték azt, hogy nem volt előrelépés a régóta szorgalmazott kisebbségpolitikai ügyekben, így a parlamenti képviselet és a kulturális autonómia megteremtésében, illetve sérelmezték azt is, hogy hónapok óta állt a kisebbségi törvény módosításával kapcsolatos előkészítés.

Tabajdi Csaba írásbeli kérdést intézett az igazságügy-miniszterhez „Tervezi-e a kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítására irányuló javaslat benyújtását ebben a parlamenti ciklusban?” címmel. A kérdést Dávid Ibolya március 27-én írásban megválaszolta.