>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Belügyminisztérium

Az Országgyűlés plenáris ülésén Pozsgay Imre számolt be a politikai intézményrendszer tervezett reformjáról. A felszólalásban többek között elhangzott az, hogy a feladatok szervezésére, koordinálására, az előkészítő anyagok kidolgozására az IM-ben létrejött az Alkotmányelőkészítő Kodifikációs Titkárság.

Horváth István belügyminiszter megküldte a „cigánykérdés” kormányzati szintű kezelésére vonatkozó javaslatát Pozsgay Imrének, amely az üggyel addig foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság rendezetlen helyzetére és vezetésére keresett megoldást. „Az ügy megítélése szempontjából lényeges új vonást jelent, hogy a politika támogatja a cigányság egyes csoportjainak nemzetiségi törekvését. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, célszerű lenne, ha a kérdés politikai kezelését az államminiszter vállalná fel. Ez esetben a Belügyminisztérium mellett működő Tárcaközi Bizottságra nem lenne szükség.”

Szirtesi Zoltán megküldte a cigányság helyzetéről szóló összesített anyaggal kapcsolatos észrevételeit Kozák Istvánnénak, a BM Tanácsi Szervezési Főosztálya munkatársának. Álláspontja szerint az egész kisebbség nemzetiséggé nyilvánítását alaposan át kell gondolni, mert bár az oláh cigányok évek óta igényelték ezt, a kárpáti cigányok részéről szerinte nem mutatkozott ilyen törekvés, ezért széleskörű közvélemény-kutatást javasolt a különböző cigány csoportok körében. Megküldte egyúttal a szegedi Aetas folyóiratnak leadott kéziratát is, amelyben egy, minden kisebbség számára elfogadható, a kettős identitás vállalását lehetővé tevő nemzeti kisebbségvédelmi törvény mellett érvelt.

Tabajdi Csaba megküldte Rátkai Ferencnek a NEKT nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekről szóló törvénytervezetének legújabb változatát (Kisebbségi kódex a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekről). Március elején a NEKT az anyagot más államigazgatási szereplőkhöz (Pénzügyminisztérium, BM, IM, KÜM, Szociális és Egészségügyi Minisztérium, Magyar Televízió, Magyar Rádió, Magyar Távirati Iroda) is eljuttatta, kérve tőlük a mihamarabbi véleményezést annak érdekében, hogy a tervezet a parlamenti választásokat követően társadalmi vitára kerülhessen. (Győri Szabó 1998.)

A Magyarországi Szlovákok Szövetsége országos tanácskozást szervezett Budapesten, a MEH és a BM szakértőinek vezetésével a szlovákok által is lakott települések polgármesterei számára. A résztvevő polgármesterek sürgették a kisebbségi törvény megalkotását és mielőbbi hatályba lépését.

Márkus István, a BM Menekültügyi Hivatalának vezetője levélben tájékoztatta Báthory Jánost, a NEKH elnökhelyettesét a Hivatalnak a kisebbségi törvény személyi hatályával kapcsolatos álláspontjáról. E szerint a kisebbségi jogok a tartózkodási engedéllyel rendelkező területi menedékjogot élvezőkre, a bevándorlási engedéllyel az országban élőkre, valamint a menekültként elismert személyekre is vonatkoznak, hacsak a készülő törvény nem fogja szűkre szabni a kisebbség fogalmát.

Lakatos Menyhért, az MCKSZ elnöke kialakította véleményét az IM tervezetével kapcsolatban: alapvetően azt hiányolta, hogy a kisebbségeket nem vonták be az előkészítésbe. Magát a dokumentumot diktatórikusnak, következetlennek és a demokratikus jogi formákat nélkülözőnek minősítette. Ezért „feltétlenül szükséges, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek és a parlament illetékes bizottsága, valamint a Kormány által összeállított bizottság egy kerekasztal tárgyaláson vitassa meg és készítse elő a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénytervezetét.”

Wolfart János megküldte Papácsy Editnek, az IM helyettes államtitkárának a BM Menekültügyi Hivatalának a törvénytervezet személyi hatályával kapcsolatos álláspontját, valamint a Szerb Demokratikus Szövetségnek és Hargitai Jánosnak a törvénytervezetről alkotott véleményeit.

A február 20-án célul kitűzött konszenzusos tervezet kidolgozása érdekében, a Kisebbségi Kerekasztal, az IM, a BM képviselői, az EJKVB elnöke, a NEKH munkatársai, valamint kisebbségi főszerkesztők részvételével politikai egyeztető megbeszélést tartottak a NEKH-ben a Hivatal kezdeményezésére. A törvény előkészítésének megvitatása kapcsán a kisebbségi szervezetek megismételték az IM tervezetét elutasító álláspontjukat, majd a NEKH és az IM képviselői további szakértői munkálatokat javasoltak, és végül megállapodás született az IM-tervezet végleges elvetéséről, a párhuzamos készülő tervezetek lehetőség szerinti összedolgozásáról, és a további egyeztetésekről, amelyet a NEKH vállalt el.

Wolfart János elkészítette a Kodifikációs Bizottság részére a törvénytervezet egyeztetési üteméről szóló előterjesztést, amely szerint az egyeztetések július közepén zárultak volna le, és ezeket már csak a Bizottság ülései követték volna július folyamán. A NEKH elnökének javaslata szerint a Hivatalon belüli június 12-éig, a Kisebbségi Szakértői Tanácson belüli egyeztetés 18-áig, míg a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott konzultáció 20-áig tartott volna. Június közepéig kívánta lebonyolítani a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel való véleményezést, míg a társadalmi (kisebbségi szervezeti) és területi szereplőknek (megyei és fővárosi önkormányzati közgyűlések, köztársasági megbízottak) a hónap végéig lett volna idejük álláspontjaik kialakítására és továbbítására.

A Kodifikációs Bizottság alakuló ülésén döntés született mindkét törvénytervezet véleményezésre való kiküldéséről, illetve a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal közötti szakértői egyeztetésről. Az állami szervek számára ugyanakkor a NEKH tervezete volt a kiindulási alap, bár szükségesnek tartották a „reális” és „elfogadható” kisebbségi indítványok beépítését is. Felmerült továbbá a Pénzügyminisztérium (PM) szakértőjének bevonása is a Bizottság munkájába.

A Bizottság döntéséről Wolfart János levélben tájékoztatta Doncsev Tosot, a Kerekasztal soros elnökét – jelezve egyúttal, hogy a törvénytervezeteket egyeztetés és véleményezés céljából megküldték valamennyi érdekeltnek. Javaslatot tett továbbá a kétoldalú egyeztetések június 13-án való megkezdésére is, mellékelve egyúttal a NEKH tervezetének munkapéldányát.

Bogdán Tibor, az IM közigazgatási államtitkára megküldte Manherz Károlynak a NEKH törvénytervezetének részletes véleményezését. Leszögezte, hogy a kisebbségi lét hátrányainak felszámolásához az államnak és a társadalomnak erejéhez mérten kell hozzájárulnia, illetve hiányolta a kisebbségi jogok gyakorlásával kapcsolatos korlátok rögzítését. Az államtitkár következetesen kiállt a kisebbségi önkormányzatok egyesületi jogalapja mellett, ami szerinte megfelelőbb lenne a kettős identitás megélése szempontjából is. Tételesen javasolta felsorolni továbbá, hogy az állami költségvetés mely jogok és szükségletek kielégítését biztosítja.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megválasztotta azon képviselőit, akiket tárgyalási joggal ruházott fel, nevezetesen Zsigó Jenőt, Kaltenbach Jenőt és Rózsa T. Endrét.

A BM és a NEKH közösen megszervezett értekezletet tartott a kisebbségi törvény tervezetének megvitatására, amelyen valamennyi megyei önkormányzat és köztársasági megbízotti hivatal képviseltette magát – kialakítva ezzel a NEKH és területi szereplők közötti intézményes kapcsolatot.

Verebélyi Imre, a BM közigazgatási államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amely felvetette a jogalanyiság problémáit: a személyi hatály és a kisebbségi bevallás tisztázatlansága ugyanis álláspontja szerint maga után vonta az állami kötelezettségek bizonytalanságát, és ezért valamiféle regisztrációt elkerülhetetlennek tartott. Ezzel összefüggő problémaként értékelte a Magyarországon tartózkodó külföldiek kisebbségi jogainak kérdését, és ezért szükségesnek látta a kisebbségek közötti különbségtételt a jogok és kötelezettségek biztosítása szempontjából. Az államtitkár felvetette a deklaratív rendelkezések, a kisebbségi önkormányzati formák ügyét, az egyetértési jog lehetséges biztosítását, valamint az országgyűlési képviselet kérdését is. Kiemelte, hogy a BM véleményeinek többsége az egyesületi alapú kisebbségi testületek mellett foglalt állást, amelyek nem változtathatják meg a helyi önkormányzatok és szószólók helyzetét.

A kormányülésre beterjesztésre került a Kodifikációs Bizottság által módosított, és a BM Választási Irodája által kiegészített törvénytervezet. Az október-november folyamán kialakítotthoz képest kisebb módosításokat tartalmazó tervezetet a kormány első olvasatban meg is tárgyalta. A kormány javasolta a nemzeti kisebbségek körének és az etnikai kisebbség fogalmának meghatározását. Az elhangzottak alapján a törvénytervezet átdolgozására lett szükség, amelyet a BM, az IM és a NEKH végeztek el. Ez utóbbinak lett az eredménye egy további, december 31-ei változat, amelyet egy későbbi feljegyzés szerint a NEKH érdemben már nem tudott befolyásolni.