>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Az OCÖ székházában rendezett szakmai tanácskozáson Gémesi Ferenc kijelentette, hogy az év végéig a kormányzat három munkacsoportja szakmai konkrétumokat fog tudni készíteni a legfontosabb közjogi kérdésekben, és szakmai megállapodás is születhet a kisebbségi törvény módosítása, a területi kisebbségi önkormányzatok működése, finanszírozása és szerepe, illetve a kisebbségi média ügyében. Kolompár Orbán szerint veszélyben van a kisebbségi önkormányzati rendszer, mert testületeik kiszolgáltatottak, a megyei közgyűlésektől, a települési önkormányzatoktól és a jegyzőktől függnek. A kedvezményes települési önkormányzati mandátum megszüntetésével pedig mintegy 800 roma képviselő szorult ki a képviselőtestületekből.

Gémesi Ferenc sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy a kormány a ciklus végéig meg kívánja erősíteni a kisebbségek intézmények átvételét és működtetését magában foglaló kulturális autonómiáját, és rendezni szeretné a parlamenti képviselet ügyét. A célok között szerepel továbbá a civil szféra bekapcsolása, véleményük figyelembe vétele a döntéshozatalban, valamint a kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek aktívabb együttműködésének elősegítése.

Kállai Ernő hivatalában fogadta a tizenhárom országos kisebbségi önkormányzat elnökét, akik a találkozón szándéknyilatkozatot fogadtak el a kisebbségek egyeztető fórumának, a II. Kisebbségi Kerekasztalnak a létrehozásáról: „meggyőződésünk, hogy közös céljainkat összehangoltan, egymás érdekeit messzemenően figyelembe véve tudjuk csak elérni." A kisebbségi vezetők felhatalmazták a kisebbségi ombudsmant arra, hogy levélben tájékoztassa a MEH-t arról, hogy az előkészítő tárgyalásokon vegyék figyelembe a kisebbségek egyeztetett véleményét. A Kerekasztal életre hívását a kisebbségi biztos kezdeményezte, és a következőkben a közgyűlésekkel való egyeztetésekre és az előkészítésre került sor.

Ülésezett a Közjogi munkacsoport, amelynek Kállai Ernő állandó, tanácskozási joggal rendelkező meghívottja lett. Az ülés tárgyalt a „teljes jogú” parlamenti képviselet és a delegátusi intézmény viszonyáról, időbeli és tárgyi hatályukról, valamint a kedvezményes mandátum intézményéről – ezzel összefüggésben a kisebbségi törvény személyi hatályáról. Az ülés végül kialakította az álláspontját a szószólóra vonatkozó hatályos rendelkezések értelmezéséről.

Kállai Ernő találkozott Szili Katalinnal, akit tájékoztatott arról, hogy a kisebbségek közös céljainak összehangolt megfogalmazására megalakítják a II. Kisebbségi Kerekasztalt. A házelnök a kisebbségi vezetőkkel való május végi találkozóján, a Magyarországon élő nemzetiségek fórumának életre hívását javasolta, amelyben helyet kapnának a kormány és a parlamenti frakciók képviselői is.

Az augusztus végi szándéknyilatkozatot követően, Kállai Ernő kezdeményezésére megalakult a II. Kisebbségi Kerekasztal Budapesten. Az alapítás után a kisebbségi biztos és a kisebbségi vezetők egyeztetést folytattak a parlamenti képviseletről, a kedvezményes mandátumról, a tervezett új finanszírozási formákról, illetve a kulturális autonómia intézményeinek megerősítéséről. Elhangzott, hogy a kisebbségi érdekképviseletek a közös céljaikat összehangoltan, egymás érdekeit figyelembe véve tudják elérni. Kreszta Traján a találkozón elmondta, hogy a legfontosabb feladataiknak a kulturális autonómia megteremtését és az intézményeik megvédését tekintik. Alexov Lyubomir, a Szerb Országos Önkormányzat elnöke azt kérte, hogy a kisebbségi biztos a tizenhárom kisebbség egységes álláspontját képviselje. Hartyányi Jaroszlava ukrán kisebbségi vezető szerint a kulturális autonómia nem sérül sem a Kerekasztal létrehozásával, sem pedig az ombudsmani hivatali képviselettel.

A magyarországi cigányság demográfiai helyzetéről, a kisebbségi önkormányzatok kulturális szerepéről az OCÖ szervezésében rendezett konferencián Kállai Ernő elmondta, hogy a kisebbségi törvény szerint az érdekképviseleti szervek feladata a kulturális autonómia, és csupán egyfajta kényszerből csatolták mellé a politikai képviseletet is – ez utóbbi viszont nem feltétlenül kellene, hogy oda tartozzon.

A Közjogi munkacsoport ülése napirend előtt ismét érintette a parlamenti képviselet lehetséges kivitelezését, majd egyeztetett az OBH és a MEH által összeállított „Problémakatalógusról”, benne a kisebbségi önkormányzatok működésével kapcsolatos jogalkotási következetlenségről. Lásztity Péró jelezte, hogy a Szerb Országos Önkormányzat dolgozik a saját problémakatalógusán, mert 1993 óta megoldatlan, súlyos problémákat érzékelnek. Az ülés kitért a választási rendszerhez kapcsolódó „történelmi település” fogalmának intézményesíthetőségére (ezeken a településeken automatikusan kiírnák a kisebbségi önkormányzati választást). Folytatódott továbbá – Kállai Ernő javaslatának ismertetésével és megvitatásával – az egyeztetés a parlamenti képviselet ügyében is.

Németh Erika a kisebbségi önkormányzati választások tapasztalataival kapcsolatban egy konferencián elmondta, hogy nyilvánvalóvá vált, az új rendszer sem tudja kiküszöbölni a visszaéléseket. Ugyanis számos olyan településen sikerült harminc főt meghaladó névjegyzéket összeállítani, ahol korábban az adott kisebbségről semmiféle információ nem állt rendelkezésre.

Kállai Ernő elkészítette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alkalmazása során tapasztalt problémákról szóló feljegyzését. A biztos úgy foglalt állást, hogy a 2005-ös módosítás miközben számos problémát kiküszöbölt, nem tudta teljes körűen orvosolni a kisebbségi joganyag hiányosságait (kisebbségi önkormányzat elnökének bizottsági tagsága, a szószóló intézménye, kisebbségi önkormányzat egyetértési és véleményezési joga, kisebbségi kulturális intézmény fogalma, illetve a jegyző részvétele a kisebbségi önkormányzati üléseken).

A Közjogi munkacsoport ülése, amely a vitát követően állást foglalt amellett, hogy az Alkotmány vonatkozó rendelkezése a következők szerint módosuljon: „A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési és helyi szintű képviseletét biztosítják.” A munkacsoport megvitatta azt is, hogy miként értelmezhető a települési kisebbségi önkormányzat működési feltételeinek a települési önkormányzat által történő biztosítása. Ezzel kapcsolatban a többség úgy foglalt állást, hogy szükséges a kisebbségi törvény tárgyi rendelkezéseinek megfelelő módosítása, hogy ne lehetetlenüljön el a kisebbségi önkormányzatok működése. Módosítandó a jogszabály a gazdálkodási kérdések miatt is, amelyek terén rendezetlennek bizonyul a kisebbségi önkormányzatok közjogi státusza (központi költségvetési és egyéb szervi gazdálkodás elemei egyaránt megtalálhatóak).