>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

III V VI IX X XI XII

Stark Ferenc kiküldte véleményezésre az Agitációs és Propaganda Bizottság elé készülő, a nemzetiségi oktatásról szóló előterjesztés tervezetét, amelyet az MM Pedagógusképző, Alapfokú nevelési, Középfokú nevelési Osztályai, a Baranya és Győr-Sopron megyei tanácsok, valamint a nemzetiségi szövetségek kaptak meg.

Stark Ferenc elkészítette „A nemzetiségpolitikai funkciók ellátására (is) hivatott intézmények működése” c. tanulmányát, ami szerint a „… nemzetiségi politikának 1968 (a Politikai Bizottság fordulatot hozó határozata) óta elért főleg extenzív fejlődésből származó eredményeire (…) demonstratív célokkal és szándékkal tartalmukban egyre inkább kiüresedő formák épülnek rá. Változtatásra van tehát szükség.” Bírálta a nemzetiségi szövetségek felülről kiépített és irányított struktúráját, és rámutatott, hogy a nemzetiségi feladatok helyi és területi szinten alig integrálódtak, a döntések a szükségesnél mindig magasabb szinten születtek. A rétegpolitikai tennivalók lényegében csak egy szakpolitikára voltak leszűkítve: a művelődési tárcán kívüli feladatok nem vagy alig intézményesültek, míg a NÖO hatásköre szintén nincsen szabályozva, miközben a nemzetiségi szövetségek felügyelete egyre nehezebben volt ellátható.

Kalmár György elkészítette Rátkai Ferenc számára a nemzetiségi oktatás helyzetét taglaló jelentéshez kapcsolódó feljegyzését. A dokumentum szorgalmazta azt, hogy a közéleti demokratizmus erősödésének keretében, az általános nemzetiségpolitikai gondokkal való szembenézéssel és az eddigi javaslatok figyelembevételével át kellene tekinteni a nemzetiségi kérdés egész hazai kezelését, irányítását és intézményrendszerét. Síkra szállt a döntéshozatal decentralizálásáért és társadalmasításáért, illetve leszögezte: „időszerűnek látszik a nemzetiségi törvény megalkotásának előkészítése.”

Az NKB ülése többek között megvitatta – Stark Ferenc előterjesztésében – a „Jelentés a hazai nemzetiségi oktatás helyzetéről” c. anyagot, amelyet az Agitációs és Propaganda Bizottság utóbb, október 13-án tárgyalt meg.

A népi ellenzék lakiteleki találkozója. A tanácskozásra többek között Für Lajos utólag, írásban nyújtotta be a hozzászólását, amely a határon túli magyar és a hazai kisebbségi kérdéssel összefüggésben elvetette a korban hangoztatott példamutatás politikáját. Hangsúlyozta, hogy a hazai nemzetiségek jogainak, létezésük politikai és kulturális feltételeinek biztosítása, maximális autonómiájuk garantálása nem helyettesítheti a magyar kisebbségek érdekében történő, célratörő magyarországi kezdeményezéseket és politikát. (A magyarság esélyei. 1991.)