>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Farkas Flórián elkészítette az OCÖ közleményét a törvénytervezetekkel kapcsolatos álláspontról, amelyet Báthory János december 13-án juttatott el Kósáné Kovács Magdának. Az elnökségi közlemény szerint az OCÖ nem támogatta a két törvényjavaslat egy csomagban való benyújtását, a választási javaslat beterjesztését pedig kifejezetten indokolatlannak tartotta. Elvetette továbbá a köztes szintek (fővárosi, megyei) választási elemeit, a választások térbeli elkülönítését, a kedvezményes mandátum megszüntetését. Nem tartotta alkalmasnak a dokumentumot a visszaélések megakadályozása szempontjából sem. A 2002-es országgyűlési választások kiírása előtt, az utolsó ülésszakokon károsnak tartotta a beváltnak minősített megoldások megváltoztatását, a módosítások úgymond elsietését.

Farkas Flórián a Komlón megrendezett, „Itthon vagyunk” c. cigány kisebbségi önkormányzati konferencián, a kisebbségi törvény módosításával kapcsolatban kijelentette, hogy nem fogadnak el semmiféle megkülönböztetést célzó választási rendszert. Varjú Gabriella, az OBH főosztályvezető-helyettese szerint a tervezet nem lehet megoldás a cigányság sajátos problémáira, mert a tizenhárom kisebbségre vonatkozó jogi szabályozás nem tud kellőképpen foglalkozni a cigányság helyzetével.

Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a Kisebbségek Napja alkalmából találkozott kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek képviselőivel. A politikus ígéretet tett a parlamenti képviselet megoldására, és szükségesnek tartotta a választójogi reformot is. (Népszabadság)

Rytkó Emília, a BM Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának hivatalvezető-helyettese levélben arról értesítette Báthory Jánost, hogy megkapta az OCÖ közleményét, de a válaszadásra nem érzi magát kompetensnek.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elfogadott egy állásfoglalást, amely szerint a hazai kisebbségpolitikában az 1990-es évek első felében tapasztalható fejlődés az évtized végére megtorpant, és a kisebbségi törvény számos ígérete (kulturális autonómia, parlamenti képviselet, a fennmaradáshoz szükséges finanszírozási rendszer) beváltatlan maradt. Sürgette, hogy a jogszabályok módosításával csökkentsék a választási visszaélések lehetőségét, és javasolta a MNEKK megszüntetését is. Az országos érdekképviselet kifogásolta azt is, hogy „egyre szélesebb a szakadék a hazai kisebbségekkel való állami törődés és a határon túli magyar közösségeket erőteljesen támogató politika között.”