>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Újra kezdődött a kisebbségi törvénytervezet tárgyalása a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. Megállapodás született a tárgyalások további lebonyolításáról, és a témajavaslatokról, amelyek közül a Kerekasztal számos kérdésben szövegszerű javaslatot is tett. A felek kinyilvánították azon szándékukat, hogy közös szövegjavaslat kimunkálására törekszenek.

Szabad György fogadta Olof Janssont, a finnországi Ålandi Parlament elnökét és kíséretét. A házelnök a vendégekkel ismertette többek között a kisebbségi törvény előkészületeit is.

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalására került sor a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A napirenden az alapvető rendelkezések megvitatása szerepelt a Kerekasztal írásos anyaga alapján. Többek között kitértek a honos kisebbségek és nyelvek taxációjára, bár a Kerekasztal által javasolt felsorolások tartalmaztak eltéréséket a későbbi törvényhez képest. Nem jött létre megegyezés a kisebbség-fogalom vitatott elemeiről (saját nyelvre, kultúrára való utalás, állampolgárság megléte).

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalása zajlott le a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek az alapvető rendelkezések még függőben lévő pontjait egyeztették, valamint rátértek az egyéni és közösségi jogok témakörére.

Fodor Gábor javaslatot dolgozott ki a kisebbségi törvénytervezettel foglalkozó előkészítő munkacsoport létrehozásáról, amely az elképzelés szerint Lukács Tamás bizottsági alelnök (KDNP) koordinálásával, hat vagy nyolc képviselő bevonásával működne.

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalására került sor a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek a beterjesztett dokumentumok alapján az alapvető rendelkezések, az egyéni és kollektív jogok, valamint a kisebbségi helyi és országos önkormányzatok témaköreit vitatták meg. Míg az előbbiekben sikerült megállapodni, a kisebbségi önkormányzatiság vonatkozásában nem született megegyezés. A felek nem tudtak rátérni a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó részek egyeztetésére. A Kerekasztal hangsúlyozta egy közös tervezet benyújtásának szükségességét, és a tárgyalások folytatása mellett érvelt.

Báthory János levélben fordult a Magyarországi Roma Parlamenthez, amelyben felajánlotta a tagszervezeteknek, hogy szívesen tájékoztatja őket a kisebbségi törvény előkészítéséről, illetve a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, akár a Roma Parlament ügyvivő testületének soros ülésén. Osztojkán Béla főtitkár május 26-ai válaszában a tájékoztató iránti készségét fejezte ki azzal együtt, hogy a találkozó napirendjét kiegészítendőnek tartotta a NEKH és a Roma Parlament viszonyának megtárgyalásával is.

Antall József a Parlamentben fogadta az országos kisebbségi szervezetek vezetőit, illetve egyes, Budapestre akkreditált nagyköveteket és követségi munkatársakat. A kisebbségi törvénytervezetről szóló megbeszélésen, amelyen jelen volt Boross Péter, Nagy Ferenc József és más kormányzati tisztségviselők is, ismertették a kormánynak a tervezet tartalmi kérdéseiben való elvi álláspontját. A kisebbségi vezetők az anyagi garanciák fontosságát hangsúlyozták, de a további tárgyalások kérdésében már megoszlottak a véleményeik.

1992 májusában a Kisebbségi Kerekasztal ismételten elővette a pénzügyi jellegű „Létrehozási kötelezettségek” c. törvénytervezet-kiegészítését. Ghyczy Tamás levelében ezeket, a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó javaslatokat a PM részéről teljes terjedelmükben elfogadhatatlannak tartotta, mivel álláspontja szerint az autonómia nem a fedezetek feletti rendelkezésről szól, a költségvetési támogatáshoz való jog nem kisebbségi jog, a kötelező finanszírozás pedig az Országgyűlés döntési szabadságát korlátozná.

A Schwäbische Zeitung interjút közölt Hambuch Gézával, az MNSZ ügyvezető elnökével, aki a magyarországi kisebbségpolitikával kapcsolatban komoly bírálatokat megfogalmazva egy nyugat-európai (Olaszország, dániai és belgiumi németek, németországi szorbok és dánok) színvonalú kisebbségi törvényt tartott szükségesnek. A cikk komoly belpolitikai visszhangot váltott ki, mire a budapesti németek érdekképviseleti szervezete június 4-én egyetértését fejezte ki a megállapításokkal kapcsolatban.

Sebestyén Béla, a Herman Ottó Társaság ügyvezető alelnöke és Szíj Rezső, a Társaság elnöke megküldték Szabad Györgynek a szervezet kisebbségi törvénytervezetét, amelyet a házelnök június 1-én továbbított Fodor Gábornak, aki június 24-i válaszában köszönte meg a dokumentum megküldését.

A kormányülés döntött a májusi tárgyalások alapján beterjesztett tervezet alternatív javaslatainak ügyében, és határozatot hozott a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek az Országgyűlés elé terjesztéséről.

A Magyarországi Roma Parlament Ügyvezető Testületének ülése kialakította Báthory János május 21-ei megkeresésével kapcsolatos állásfoglalását, amelyről Horváth Aladár és Osztojkán Béla aznap levélben tájékoztatták a NEKH elnökhelyettesét. A levél leszögezte, hogy a szervezet mind a kisebbségi törvény előkészítéséről, mind pedig a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról megfelelő információkkal rendelkezik, és kifejezte azon reményét, hogy ezek az egyeztetések folytatódnak. Érthetetlennek nevezte azt, hogy a kisebbségekkel való szakmai és politikai konzultációt a kormány megszakította. Kérte, hogy amennyiben a kormány már rendelkezik általa befejezettnek minősített, beterjesztésre szánt törvénytervezettel, akkor azt haladéktalanul juttassa el hozzájuk, különben arról érdemi vitát nem áll módunkban folytatni. A Roma Parlament vezetői végül kiemelték, hogy álláspontjukat a Kisebbségi Kerekasztal döntésein keresztül kívánják képviselni. Báthory János június 2-ai válaszában sajnálatát fejezte ki a tájékoztató elmaradása ügyében, és rámutatott arra, hogy a legutóbbi levél mondandója ellentétben áll Osztojkán május 26-ai visszajelzésével. Jelezte egyúttal azt is, hogy a Roma Parlament szervezetei közül többen igényelték a kisebbségi törvényről szóló informálást.