>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VIII IX X XI XII

A kormányülés támogatásáról biztosította a május 31-i megállapodás szerinti módosítás tervezetét. A módosítási javaslatokról június 2-án a NEKH közleményt adott ki.

Az EJKVB bizottsági módosító javaslatot, majd június 7-én két újabb pontosító jellegű indítványt nyújtott be a törvényjavaslathoz kapcsolódva. A június elsejei dokumentum egységes szerkezetbe foglalta a törvényjavaslathoz korábban beérkezett, mintegy 85 módosító javaslatot, és a 2005 tavaszi egyeztetések eredményét.

A pártok kompromisszumát bírálva Kaltenbach Jenő kijelentette, hogy a módosítás éppen arra alkalmatlan, amiért létrejött. Attól tartott ugyanis, hogy sokakat elriaszt, ha a jegyzőnél kell megvallaniuk az identitásukat, miközben a kisebbséghez nem tartozók ki tudják játszani a törvényt. Ez utóbbi esetben a csalás államilag igazolttá válik. Heizer Antal szerint nem lehet azt kizárni, hogy a szigorítás eredményeként csökkenni fog a kisebbségi önkormányzatok száma. A NEKH elnökét meglepetésként érte, hogy a politikai kompromisszum ellenére az EJKVB ülésén a FIDESZ képviselőinek többsége nem támogatta a javaslatot.

A pártok képviselői visszavonták az év márciusában benyújtott módosító javaslataikat.

Tizenkét országos kisebbségi önkormányzat vezetője – a szerb kivételével – közös nyilatkozatban üdvözölte a két párt megegyezését. Különösen előremutatónak értékelték az oktatási és kulturális intézmények, illetve a kisebbségi önkormányzatok működése és finanszírozása stabilitásának megteremtését. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartották azt, hogy a kisebbségi választói névjegyzék létrejöttét, alakulását és megsemmisítését maguk a kisebbségek is ellenőrizhessék. Aggályosnak tartották azt, hogy nehezebbé vált a települési önkormányzatba való kisebbségi bejutás lehetősége, és aránytalanul hátrányos helyzetbe hozta a kistelepüléseken élőket. Módosítani javasolták a kisebbségi önkormányzati kezdeményezések küszöbszámait, és bár a módosítás alkotmányos céljaival és a kisebbségi önkormányzatok legitimitásának erősítésével egyetértettek, garanciát kértek arra, hogy a kisebbségi testületek számának csökkenése esetén sem csökken a rendszer költségvetési támogatása. Végül megfogalmazták azon elvárásukat, hogy a választások 2007 tavaszi befejezése után a kormány, a parlamenti pártok és az országos kisebbségi önkormányzatok értékeljék a választás tapasztalatait, és az illetékesek kezdeményezzék a szükséges törvénymódosításokat. A szerb országos önkormányzat a témával kapcsolatban önálló állásfoglalást kívánt kialakítani.

Az Alkotmányügyi, a Külügyi és az Önkormányzati bizottságok a módosító javaslatokról tárgyaltak.

Az adatvédelmi ombudsman állásfoglalása „adatvédelmi szempontból megnyugtatóbbnak” nevezte a kisebbségi választói névjegyzékkel kapcsolatos korábbi elképzelést.

Az Országgyűlés plenáris ülésén megkezdődött és egyúttal le is zárult a törvényjavaslat részletes vitája, amely a közelmúltban megszületett kompromisszum pontjait érintette. Mesterházy Attila szerint sikerült szakmai megoldást, vállalható kompromisszumot találniuk. Felszólalása szerint „… az körvonalazódott a beszélgetések során, hogy olyan módosító indítványt nem tudnak a politikai pártok előterjeszteni, amely minden kisebbségi közösség számára egyformán kielégítő, egyformán jó.” Németh Zsolttal együtt ígéretet tettek arra, hogy rögtön a 2006-os kisebbségi választások után elkezdik értékelni az eredményeket.

Az Oktatási bizottság megtárgyalta a módosító javaslatokat.

Göncz Kinga az egységes törvényjavaslat mellett zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtott be a koherencia-zavar megszüntetése érdekében.

Az Országgyűlés elfogadta a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/9126. sz. törvényjavaslatot, amelyet Szili Katalin másnap írt alá, és június 16-án küldött meg a köztársasági elnöknek kihirdetésre.

Az elfogadott törvényjavaslat a pártok kompromisszuma nyomán számos lényeges változtatást tartalmazott a 2004. márciusi szöveghez képest. Ezek szerint a kisebbségi törvény személyi hatályát továbbra is a magyar állampolgárok jelentik, kizárólag ők gyakorolhatják a kisebbségi önkormányzati választásokon az aktív és passzív választójogukat. A kisebbségi választói névjegyzék intézménye megmaradt, de annak kezelése kikerült a kisebbségek kezéből a helyi választási iroda vezetője (többnyire tehát a jegyző) hatáskörébe, aki viszont a kisebbségi kötődés megítélésében nem rendelkezik döntési jogosítvánnyal. Lefektették ugyanakkor, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon jelöltet a továbbiakban kizárólag csak szervezetek állíthatnak. Szintén megmaradhatott a területi kisebbségi önkormányzat, amelyet viszont megszigorított előfeltételekkel, és közvetett úton lehet létrehozni, akárcsak az országos testületet. A módosítás során eredetileg elgondolt, listás-arányos választás megmaradt területi és országos szinten egyaránt. A megfogalmazódó kisebbségi igény hatására visszakerült a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum intézménye, amelyet eredetileg megszüntetni terveztek.

Heinek Ottó a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának szekszárdi kihelyezett elnökségi ülését követően sajnálatosnak nevezte, hogy módosító javaslatcsomag utolsó változatáról nem egyeztettek a kisebbségekkel: „amikor bennünket arról tájékoztatott a két nagy párt képviselője, hogy ők egymással megállapodtak, akkor utána nem kérdezték meg, de előtte sem, hogy mit szólunk hozzá, támogatjuk, vagy nem.”

A kisebbségi választói névjegyzék bevezetése elleni tiltakozásul Horváth Aladár kilépett az OCÖ-ből. A roma vezető a regisztrációt zsákutcás rendszernek és a magyar közigazgatáshoz nem igazodó, alkalmatlan struktúrának minősítette. Szerinte a kisebbségi hovatartozását felvállaló cigányok számánál is kevesebben fogják regisztráltatni magukat. Megítélése szerint az OCÖ vezetése „lezüllesztette a romapolitikát”, és ennek a törvénynek a támogatása volt az utolsó csepp. A Népszabadságban június 20-án megjelent, „Eddig – és hogyan tovább?” c. írásában utóbb kifejtette, hogy a cigány képviselők súlyos történelmi bűnt követtek el, mert a romák többsége félelemből nem akarja magát listára vetetni, és a kisebbségi önkormányzati rendszer amúgy is csődöt mondott. Horváth nyilatkozata előtt Kolompár Orbán a módosítással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy annak eredményeként „nyugodt, higgadt és kiegyensúlyozott körülmények” között lehet majd megtartani a kisebbségi önkormányzati választásokat.

Heinek Ottó a Magyar Nemzetnek nyilatkozva kifejezte azon reményét, hogy az év őszén még finomít az Országgyűlés a kisebbségi törvényen és a kisebbségi választójogi törvényen. Megítélése szerint ugyanis a módosítás nem gátolja meg az etnobizniszt, és a kedvezményes települési önkormányzati mandátum következtében a pártok érdekeltek lesznek abban, hogy „rászervezzenek” a kisebbségi önkormányzati választásokra, regisztráltassák saját embereiket. Heizer Antal szerint a számításaik alapján ez nem reális veszély.

A CSZOSZ közleményt adott ki az elfogadott törvény kapcsán, amely szerint az új rendszer épít a korábbi tapasztalatokra, és megfelel a térség geopolitikai követelményeinek és realitásainak.

Kolompár Orbán az Ipolyvecén megrendezett Diszkrimináció-ellenes Napon kijelentette, hogy pozitív változást jelent a kisebbségi törvény módosítása, mert megszűnik a kisebbségi önkormányzatok kiszolgáltatottsága, megszűnik a függőség a települési önkormányzat szerveitől, és végre normális lesz az anyagi finanszírozás is. Előremutatónak tartotta azt, hogy megteremti a kisebbségi testületek finanszírozásának automatizmusát, és rögzíti a települési önkormányzat feladatköreit. Előrelépésként értékelte, hogy a romák maguk kezdeményezhetik a választást, és maguk választhatják meg a képviselőiket. A cigány kisebbségi önkormányzatok számának esetleges csökkenését alaptalan félelemnek nevezte. Megnyugtatónak tartotta az előkészület alatt álló végrehajtási rendeletet, amely lehetőséget biztosítana a kisebbségeknek a választói névjegyzék összeállításának ellenőrzésében.

Farkas Flórián Szolnokon nyilatkozva szintén helyesnek ítélte a kisebbségi törvény módosításának támogatását, amely szerinte kiszűri az etnobiznisz haszonlesőit.