>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

A parlamenti választások első fordulója.

Az országos kisebbségi önkormányzatok elnökei és a Duna Televízió vezetői közötti találkozóra került sor, amelynek keretében elhangzott az, hogy a televízió lehetőséget kíván biztosítani a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos ismeretek megjelentetésére.

Kolompár Orbán kijelentette, hogy meg kell kezdeni a felkészülést az őszi önkormányzati választásokra annak érdekében, hogy legalább a 2002-es számmal azonos arányban legyenek megválasztva helyi cigány kisebbségi önkormányzatok, illetve azért, hogy minél több roma képviselő kerüljön be a települési önkormányzatokba.

Vizi E. Szilveszter megküldte Szigeti Péternek, az OVB elnökének a magyarországi bunyevác közösséggel kapcsolatos állásfoglalását, amely szerint a hazai bunyevácok nem felelnek meg mindenben a kisebbségi törvény feltételeinek: „a bunyevác népcsoport egyike a magyarországi horvát nemzeti kisebbséget alkotó több, egymástól regionálisan is elkülönülő történeti népcsoportnak. Sem a népcsoport történeti, nyelvi különfejlődése, sem pedig a mai nyelvi helyzete nem indokolja a bunyevác csoport önálló kisebbségi közösségként való elismerését.”

Az OVB ülése a 221/2006. sz. határozatában hitelesítette a magyarországi bunyevácok hivatalos kisebbségként való elismerését célzó országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét.

Találkozóra került sor Heizer Antal és Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke között, amelynek keretében a felek áttekintették a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos médiafeladatokat.

A parlamenti választások második fordulója.

Heizer Antal a törvénymódosítást sikerként értékelve, a regisztráció problémájával kapcsolatban az alábbiakat jelentette ki az Amaro Dromnak: „a kérdés az volt, hogy mennyit tudunk előrelépni. Meggyőződésem továbbra is, hogy a kisebbségi közösségeknek biztosítani kell az önvédelemhez való jogot. Ki kell találni, meg kell határozni, hogy ki tartozik a roma közösséghez, ki a németekhez, és így tovább. Mi úgy gondoltuk, és a kormány egy ilyen javaslatot nyújtott be 2004-ben az Országgyűlésnek, hogy az önmeghatározás jogát a kisebbségi közösség kezébe kell adni. Az persze a magyarországi kisebbségpolitikai helyzetet jellemzi, hogy a gondolattal mindenki egyetértett, aztán ki-ki végiggondolta a saját közössége helyzetét, és egy sor félelem lépett fel, különösen, amikor a jogszabályalkotásnak abba a fázisába jutottunk, hogy az országos önkormányzat által létrehozott névjegyzék-bizottságok lennének azok, amelyek ezt eldöntik, hisz tudjuk, hogy az országos önkormányzatok több közösségnél még a kisebbségi közösségen belül is egy irányultságot, illetve egy civil szervezetet vagy tömörülést képviselnek, és talán jogosak is lettek volna azok a félelmek, hogy az általuk létrehozott névjegyzék-bizottságok valamilyen módon befolyásolhatják a következő választásokat. De erről ma felesleges beszélni, mivel az Országgyűlés több mint egyéves vita után egy másik rendszert fogadott el. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy kettő vagy három helyett egyet sikerült előrelépni, de ez nagyon fontos lépés.” Hozzátette azt is, hogyha a 2006-os választások során komoly hibák mutatkoznának, akkor a jogszabálycsomagot tovább kell alakítani, adott esetben keményebbé tenni.