>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX XI XII

Bíró Gáspár „Jog az önazonossághoz” címmel cikket írt a Magyar Hírlapban, amelyben a Kisebbségi Kódex főbb tartalmi kérdéseit ismertette.

A NEKT a kisebbségi törvénytervezet aznapi vitájára meghívta a tizenkét, országos listát állító párt képviselőit. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Hazafias Választási Koalíció, az MSZMP, az MSZP, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Vállalkozók Pártjának megjelent szakértői egyetértettek abban, hogy szükség van kisebbségi törvényre. A megbeszélésen nem képviseltette magát a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az MDF, a Magyar Néppárt és az SZDSZ.

Az országgyűlési választások első fordulója.

A NEKT szervezésében ezúttal a hazai kisebbségi szervezetek képviselői vitatták meg a Titkárság által elkészített kisebbségi kódex tervezetét.

A vitát követően a NEKT levélben kereste meg a március 24-ei tanácskozásról távolmaradó pártok elnökeit: „megdöbbenve vették tudomásul a tényt a hazai kisebbségek szervezeteinek képviselői is, akik nem értették, hogy vezető politikai erőként érdektelenséget tanúsítottak egy olyan kérdésben, amelyben konszenzus elérése szükséges. Magatartásuk számunkra is érthetetlen, mivel a nemzetiségi problematika törvényes rendezésének további halogatása belföldön feszültségeket okozhat, nemzetközi szinten tartós hátrányokkal járhat.” (Győri Szabó 1998.)

A Kollégium plenáris ülése a kisebbségi törvénytervezetet vitatta meg. A napirendi pont keretében Tabajdi Csaba arra mutatott rá, hogy az előkészítést a tárcák és a pártok nem tekintik szívügyüknek, mert megkeresésükre csupán a Szociális és Egészségügyi Minisztérium reagált, illetve több párt szakértője távol maradt a március 24-i vitáról. A résztvevők ugyanakkor – kritikai megjegyzéseikkel és javaslataikkal (parlamenti képviselet biztosítása, önkormányzati jogok kiterjesztése, jogszabályi ütközések kiküszöbölése, az anyagi fedezet megteremtése) együtt – elengedhetetlennek tartották a törvény megalkotását.

Az MDF programjának keretében tárgyalt, a párt külpolitikai célkitűzései, és kisebbségvédelmi programja azt hangsúlyozták, hogy „a határainkon túl élő magyarság ügyénél semmivel sem kisebb súlyú saját kisebbségpolitikánk elve. Nem tagadunk meg semmilyen olyan jogot hazai kisebbségeinktől, amelyet a kisebbségi magyarságnak követelünk.” (Bárdi – Éger 2000.)

Christoph Pan és Karl Zeller, az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának vezetői a NEKT korábbi, véleményezési célzatú megkeresése nyomán konkrét szövegtervezetet küldtek „A népcsoportok jogállása Magyarországon” címmel. A kisebbségi törvénytervezetük foglalkozott az anyanyelv használatával, a személy- és helységnevek ügyével, az anyanyelven történő oktatással, a médiajogokkal, valamint a népcsoportok autonómiájával és politikai képviseletükkel. (Győri Szabó 1998.)

Rátkai Ferenc megküldte Tabajdi Csabának Simon Istvánné március 26-ai feljegyzését a nemzetiségi törvénytervezettel kapcsolatban. A dokumentum szerint a tervezet túlságosan kötődött a korabeli politikai rendszer intézményeihez, illetve nem kellően vette figyelembe a hazai kisebbségek sajátosságait. További problémaként értékelte a vélemény a tervezett autonómia leszűkítését a kulturális és szociális területekre.

Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter megküldte Tabajdi Csabának a törvénytervezettel kapcsolatos álláspontját: megítélése szerint a tervezet koncepciója és részletes szabályai is átdolgozást igényelnek, társadalmi vitára nem alkalmasak. A miniszter szerint az amúgy is bonyolult szerkezetű tervezet egyes kérdésekkel nem, vagy csak deklaráció szintjén foglalkozik, nem derül ki, hogy a kisebbségi önkormányzatok vajon az államhatalom helyi-területi szervei vagy társadalmi egyesületek-e. Ráadásul önkormányzat esetében, annak szervezeti és más szabályait nem az Országgyűlésnek kell elfogadnia. A kisebbségi jogok gyakorlásának nem lehet előfeltétele az, hogy valaki belépve a kisebbségi önkormányzatba nyilatkozzon a kötődéséről. Leszögezte, hogy az önkormányzati törvény ismerete nélkül több kérdést még nem lehet kidolgozni. Közölte végül azt is, hogy az IM Baka Andrásnak, a minisztérium munkatársai segítségével elkészített tervezetével értett egyet.

A NEKT a magyarországi politikai pártok és a kisebbségi szervezetek képviselőivel folytatott vitákat követően, ezúttal határon túli magyar szakértőkkel vitatta meg a kisebbségi törvénytervezetet. (Győri Szabó 1998.)