>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Az országos román kisebbségi önkormányzatot megválasztó elektori gyűlésen kivétel nélkül a békési, csongrádi és hajdú-bihari elektorokból álló Választási Szövetség elnevezésű koalíció jelöltjei jutottak mandátumhoz. A vele szemben álló Román Alternatíva Tömörülésnek egyetlen jelöltje sem nyert. A Tömörülés vezetője, Petrusán György szerint az országos testületben így Méhkerék, Gyula, Szeged és Budapest képviselet nélkül maradtak.

Az országos horvát önkormányzati választáson a baranyai elektorok kivonultak, mivel az új közgyűlésben az általuk igényelt 18 helyett csak 16 mandátumot kaptak.

Avanesian Alex, az Arménia Népe Kulturális Egyesület igazgatója levélben tájékoztatta Szászfalvi Lászlót – és utóbb a sajtót is – arról, hogy az Egyesület nem fog részt venni a fővárosi és az országos örmény elektori gyűléseken, mert a választási anomáliák nem lettek kiküszöbölve. „… a jelenlegi jogszabályi helyzetben nem valósulhat meg az örmény kisebbség képviselete.” Ugyanezt a megállapítást tartalmazta az Egyesület február 15-i, az országos választást megelőző sajtónyilatkozata is.

Megválasztották a Fővárosi Örmény Önkormányzatot, amelynek elektori gyűlésén az Arménia Népe Kulturális Egyesület jelöltjei – kettő kivételével – nem jelentek meg. Az elektori gyűlés résztvevői határozatban mondták ki, hogy a kisebbséghez való tartozásnak a nyelvismeret nem alapvető ismérve, és a fővárosi testület a tanácskozásait a jövőben magyarul fogja tartani.

A január 28-i sikertelen választás után, a Fővárosi Választási Bizottság által újból összehívott fővárosi román elektori gyűlésen sem sikerült biztosítani a határozatképességet, így a budapesti románok fővárosi szintű érdekképviselete ebben a ciklusban nem jöhetett létre.

Az Országos Örmény Önkormányzat elektori gyűlése – az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület és az ún. „Függetlenek” csoportjának február 9-i megállapodása alapján – többek között határozatot hozott arról, hogy „az Erdélyből származó örmények is örmények, a nyelvismeret hiánya nem kizáró ok. A más időben és más módon betelepült örmények teljes jogú örmények, független a nyelvismeretüktől.” Rögzítették továbbá azt is, hogy „az örmény önkormányzatok működésének hivatalos nyelve a magyar.” Heizer Antal ezt, a nyelvhasználattal összefüggő határozatot, az Aján Gerőnek, az Önkormányzat elnökének utóbb, április 1-én írott levelében kifejezetten problematikusnak minősítette.

Második alkalommal sem bizonyult határozatképesnek a fővárosi szlovén önkormányzat elektori gyűlése, ezért ebben a ciklusban a szlovén kisebbség nem hozhatta létre budapesti érdekképviseletét. Krányecz Ferenc, az Országos Szlovén Önkormányzat elnökhelyettese szerint ennek oka az volt, hogy az autentikus szlovén elektorok nem kívántak együttműködni olyanokkal, akik szerintük nem tartoztak a közösséghez.

Ezzel az elektori gyűléssel le is zárult a fővárosi kisebbségi önkormányzatok megválasztásának 2002-2003-as procedúrája, amely a románokat és a szlovénokat kivéve minden kisebbség esetében sikeres volt.

Heizer Antal tájékoztatása szerint elmozdulni látszik a kisebbségi választási joganyag módosításának megfeneklett ügye, ugyanis mind a BM, mind az IM elkészített egy-egy koncepciót, amelyek összedolgozása folyamatban van. Az aznapi közigazgatási egyeztetésen dől el, hogy a kormány elé mehet az egységes javaslat, vagy még további egyeztetések szükségesek. Ha a kormány megadja a jóváhagyását, akkor márciustól a nyár közepéig megtörténhetnek a társadalmi és szakmai egyeztetések.

A Fővárosi Cigány Önkormányzat által szervezett konferencián Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára úgy értékelte, hogy a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer addig a puszta létén túl nem tudott eredményt felmutatni. Javasolta, hogy az önkormányzatiságot nem csupán helyi és országos, hanem köztes, regionális szinten is értelmezni kellene, illetve megvalósítandónak tartotta a romák intézményes parlamenti képviseletét is.

Karagics Mihály horvát kisebbségi vezető a Magyar Nemzetnek kijelentette, hogy a 2002-es kisebbségi önkormányzati választások és elektori gyűlések rávilágítottak a választójogi törvény hibáira és ellentmondásaira, amelyeket már jóval korábban orvosolni kellett volna.