>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX XI XII

Az EJKVB ülésén hosszas vita zajlott le a kisebbségek parlamenti képviseletéről és a kisebbségi biztos intézményéről, amelynek ügyében a Bizottság végül úgy foglalt állást, hogy a kérdés rendezése hosszú távon a választójogi törvény módosításával és a kisebbségi törvény megalkotásával lehetséges.

Mihaiescu György, a Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának elnöke Fodor Gábornak, az EJKVB, Salamon Lászlónak, az Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnökeinek, illetve Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének írott levelében kifejtette, hogy a korszerű, európai színvonalú kisebbségpolitika alapja csak a kisebbségek bevonásával kialakított „önképviseleti autonómia” lehet. Az Unió elnöke szorgalmazta, hogy a parlamenti képviseletre vonatkozó végleges megoldás megszületése érdekében az év júniusában kerekasztal-tárgyalásokra kerüljön sor a parlamenti, miniszteriális és kisebbségi szereplők között. Szabad György június 20-án továbbította a levelet az Emberi jogi bizottságnak, kérve, hogy foglaljanak állást a javasolt tárgyalásokról. A házelnök egyúttal válaszlevelet is írt az Unió elnökének.

A Minisztertanács a 1112/1990. sz. határozatában Kiss Gyula tárca nélküli minisztert nevezte ki Nemzetiségi Kollégium elnökének, és megbízta azzal, hogy július 10-ig tegyen javaslatot a Kollégium további működésére.

Az Országgyűlés elfogadta az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XL. törvényt, amely június 25-én lépett hatályba. A módosítás beiktatta az alaptörvény szövegébe a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményét. A 45. §-a pedig „nemzeti és etnikai kisebbségeknek” minősítette a hazai népcsoportokat, homályos utalást fogalmazott meg a képviselet biztosításáról, illetve rendelkezett a kisebbségi törvény megszavazásának kétharmados voltáról: „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

Mihaiescu György levélben fejtette ki Szabad Györgynek azon álláspontját, hogy a teljes kisebbségi kérdéskör rendezése érdekében kerekasztal-tárgyalásokat tart szükségesnek. Az ismételt kérést a házelnök július 6-án továbbította Fodor Gábornak, kérve tőle a mielőbbi állásfoglalást.

Pálos Miklós, a MEH államtitkára arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a kisebbségi törvény tervezetét várhatóan az év második felében terjesztik az Országgyűlés elé - ennek előkészítése a kormány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságának egyik legfontosabb tennivalója. Elmondása szerint az új változat nem csupán az egyéni és kollektív jogokat, hanem azok gyakorlásának feltételeit is szavatolni fogja. A törvénytervezetet meg fogják vitatni majd a kisebbségek közösségeivel és szervezeteivel.

Az Országgyűlés elfogadta az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi LXIII. törvényt, amely augusztus 9-én lépett hatályba. A módosítás 5. §-a kiegészítette a kisebbségi jogokkal foglalkozó 68. § szövegét azzal, hogy „(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.”

Az előző napi kormányülést követően, Kiss Gyula és Pálos Miklós vázolták fel a kormányrendelettel életre hívott, a politikai államtitkár és egy tárca nélküli miniszter által felügyelt Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) feladatkörét, amely csupán formáját tekintve volt új, mert titkárságként már ezt megelőzően is működött. Jelezték, hogy hamarosan szeretnék elkészíteni az európai formátumúnak szánt kisebbségi törvény tervezetét, amelyet társadalmi vita helyett a kisebbségek kiemelkedő szaktekintélyeinek bevonásával dolgoznának ki – különös figyelemmel az európai jogalkotási tapasztalatokra.

A kormány a 34/1990. sz. rendeletében hozta létre különböző, döntés-előkészítési, kapcsolattartási, elemzési-értékelési, illetve koordinálási feladatok ellátására a szakosított intézményét, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, amelynek első elnöke Wolfart János lett. A jogszabály szerint a NEKH feladatai között szerepelt a kisebbségi törvény előkészítésében, illetve a jogszabály végrehajtására irányuló kormányzati program kidolgozásában való közreműködés is. Az újonnan megalapított államigazgatási szerv kezdetben csak csekély létszámú munkatárssal működött, és 1990 őszén, a kisebbségi törvény előkészítésében csupán a leendő jogszabály politikai elveinek kidolgozását vállalta magára. A tényleges normaszöveg-tervezet kidolgozása az év második felében az IM-hez volt köthető.

Wolfart János a Miniszterelnöki Hivatalban tartott sajtótájékoztatón jelezte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák a kormány aktív kisebbségvédelemre építő kisebbségpolitikai koncepcióját. A kisebbségi törvényről szólva, elmondta, hogy a tervezet az IM-ben készül, és előre láthatóan még ez évben az Országgyűlés elé terjesztik.