>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX XI XII

A tárca nélküli miniszterek feladatairól szóló 51/1990. sz. kormányrendelet Kiss Gyulát bízta meg a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásával, illetve – együttműködve a MEH kijelölt politikai államtitkárával – a NEKH felügyeletének ellátásával.

A Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának orgánumaként is megjelenő Cigány Újság – Közös Út ettől a számától kezdve állószedést alkalmazott egészen az 1990 decemberében megjelenő számáig. A szerkesztők hangsúlyozták, hogy az állószedést a többoldalú nemzetiségi kerekasztal-tárgyalások megindulásáig, az európai rangú nemzetiségi politika kibontakoztatása érdekében alkalmazzák. Hozzátették azt is, hogy a kisebbségek – a maguk és a haza érdekeit felelősségteljesen figyelembe véve – készen állnak ezekre a tárgyalásokra. Az állószedés az ősz folyamán úgy módosult, hogy a parlamenti képviselet sürgetése melletti második pont a nemzetiségi törvényjavaslat előkészítésébe a kisebbségi képviselet partneri bevonását szorgalmazta.

A koalíciós egyeztetések után közzétették „A nemzeti megújhodás programja” c. kormányprogramot, amely szükségesnek tartotta a kisebbségi jogok alkotmányos védelmének kialakítását. Az előkészület alatt álló kisebbségi törvény alapelvei közé sorolta az aktív kisebbségvédelmet, az esélyegyenlőséget szolgáló pozitív megkülönböztetést, illetve az önkormányzatokban megnyilvánuló kulturális autonómiát. A kormány kifejezte azon szándékát, hogy – bátorítva egyúttal a közösségek szabad szerveződését – a kisebbségek demokratikusan megválasztott, hiteles képviselői minden szinten szerephez jussanak az őket érintő döntések meghozatalában. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a kormány nem vállalhatja a kisebbségek minden törekvésének teljes anyagi támogatását.

A Phralipe irodalmi és közéleti folyóirat 8-9. számában megjelent Bársony János törvénytervezete „a nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatáról”, amelyet a szerző a Phralipe Független Cigány Szervezet felkérése alapján készített el. A tervezet tartalmazta a nemzeti és etnikai kisebbség definícióját, széles körű egyéni és közösségi jogokat, illetve állami kötelezettségeket. A kiterjedt jogokkal és közjogi legitimációval bíró helyi kisebbségi önkormányzatokat a népszámlálási adatokhoz igazodóan helyi kezdeményezés és választás alapján hívták volna életre. Az IM-ben folyó hivatalos munkától függetlenül, kisebbségi-szakértői oldalról kidolgozott dokumentum számos vonatkozásban alapját képezte a későbbi Kisebbségi Kerekasztal 1991. májusi törvénytervezetének.

Az IM elkészítette a törvénytervezet első változatát, amelyet szűk körű szakmai viták, és ezek nyomán kisebb módosítások követtek.

A NEKH elkészítette „A nemzeti és kisebbségi törvény politikai elvei” c. anyagot, amely 12 pontban foglalta össze a leendő jogszabálynak a Hivatal által fontosnak tartott alapelveit. Ezek szerint a törvény különbségtétel nélkül a nemzeti és etnikai kisebbségekre, illetve a magyar állampolgárokra vonatkozzon. Mellőzze a reciprocitást, és a hazai kisebbségek adottságaihoz, ne pedig a határon túli magyar kisebbségi jellemzőkhöz igazodjon. A határon túli szempontok csupán a nemzetközi kisebbségvédelmi előírások alkalmazásában jelenjenek meg, de úgy hogy, a törvény lépje át ezen normák minimumát, különösen az anyagi szerepvállalás és a kollektív jogok biztosítása terén. Alapvető követelményként kerüljön rögzítésre az identitásválasztás szabadsága, valamint az előrehaladott asszimilációs folyamatokra tekintettel érvényesüljenek az aktív kisebbségvédelem szempontjai, azaz elébe kell menni a felmerülő lehetséges kisebbségi igényeknek. A kollektív jogok legfontosabbikának az alulról felfelé, választások útján felépülő, helyi, regionális és országos szinten szerveződő kisebbségi önkormányzati rendszert tartotta, amelyet korlátozott közhatalmi jogokkal kívánt felruházni. Hangsúlyozta, hogy a számarányokhoz kötött jogok esetében sem a népszámlálási eredmények, sem pedig a kisebbségi szervezetek becslései nem alkalmazhatóak – az esetleges regisztrációt körültekintően kell kialakítani. Rögzítette végül a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának lehetőségét is.

Az IM keretében elkészült a kisebbségi törvény tervezetének egy újabb változata.

Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke találkozott Szabad Györggyel, és átnyújtotta neki a csehszlovákiai magyar szervezet december 3-i memorandumát, amely a magyarországi kisebbségi törvény mielőbbi napirendre tűzését sürgette. A látogatásról a házelnök aznap levélben tájékoztatta Fodor Gábort, kérve a nemzetiségi törvény munkálatainak meggyorsítását, valamint a munkák állásáról való sürgős tájékoztatást.

Megalakult a Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége, amely szervezet azoknak a zsidóknak a képviseletét kívánta ellátni, akik zsidóságukat nemzetiségként élik meg, egyaránt kötődnek a zsidóság és a magyarság kultúrájához, és Izraelt tekintik anyaországuknak. A kisebbségi törvény elfogadásával igényt formáltak a magukat nemzetiséginek valló zsidók képviseletére.

A Magyarországi Szlovákok Szövetsége országos tanácskozást szervezett Budapesten, a MEH és a BM szakértőinek vezetésével a szlovákok által is lakott települések polgármesterei számára. A résztvevő polgármesterek sürgették a kisebbségi törvény megalkotását és mielőbbi hatályba lépését.