>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Wolfart János az Európai Parlament jogi és kisebbségi bizottságában ismertette a magyarországi kisebbségi törvénytervezetet, valamint a kisebbségpolitika alapelveit és gyakorlatát. Az eseményre, amelyen részt vettek az ET szakértői és francia egyetemi tanárok is, annak keretében került sor, hogy a bizottság egy kisebbségi charta tervezetén dolgozott. A NEKH elnöke kiemelte a charta és a törvénytervezet számos hasonló megoldását (népcsoport fogalmának meghatározása, diszkrimináció tilalma, állami kötelezettségek).

A Békéscsabai Román Klub elkészítette a kisebbségekről szóló törvénytervezet véleményezését, amely az egyetértő megjegyzések mellett hiányolta a kisebbségi parlamenti képviselő jogainak meghatározását, a települési önkormányzatokban való kisebbségi képviselet intézményét, valamint javasolta a kisebbségi oktatási intézmények finanszírozásának újragondolását.

Az SZDSZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvény parlamenti vitájának előkészítéséről a kisebbségi jogok érvényesülése érdekében. Egyetértés volt a megalkotás sürgősségének megítélésében, az egyéni és a kollektív jogok biztosításában, a kisebbségi önkormányzatok és a kulturális autonómia kérdéseiben, az anyagi és szervezeti garanciák biztosításában, valamint az ideiglenes parlamenti képviselet megoldásában.

Manherz Károly Király Péternek, a PM közigazgatási államtitkárának írott levelében reagált a PM-nek a törvénytervezettel kapcsolatos szeptemberi elemzésére, oppozíciós álláspontjára. A címzetes államtitkár miután röviden összefoglalta a törvényalkotás addigi történetét, a PM álláspontjából csak az egyes bekezdések, paragrafusok javításának szükségességét fogadta el, és javasolta utóbb a Kodifikációs Bizottságnak. A PM-étől eltérő koncepcionális elgondolást természetesnek tartotta, mivel a kisebbségi szervezetekkel folytatott tárgyalások az államigazgatási szemlélettől különböző megoldások keresését vonták maguk után. Álláspontja szerint több szakasz együttes értelmezésével lehet a jogalanyok körét – az elutasított regisztráció nélkül – behatárolni, amely pontosan majd az önkormányzati választásokon fog kiderülni. Nem volt szerinte szó finanszírozási automatizmusról, hanem kizárólag a Kisebbségi Alapba elhelyezett összeg felosztásáról, illetve már akkor meglévő kiadások átcsoportosításáról.

Wolfart János megküldte Szentgyörgyi Andrásnak, a Miniszterelnöki Titkárság vezetőjének a törvénytervezetet és annak indoklását – tájékoztatva egyúttal az előzményekről.

A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.

Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.

A Herman Ottó Társaság elkészítette a törvénytervezet bírálatát. Ezek szerint a tervezet hibás fogalmakkal operált, koncepcionálisan elhibázott, túlméretezett, korszerűtlen, nem illeszkedett a nemzetközi követelményekhez, és áttekinthetetlen volt. A szabad szervezkedés, az egyesületi törvény talaján állva és a kisebbségi önkormányzatokra utalva kifejtette, hogy „a helyi önkormányzatok mellé esetenként néhány – különböző – nemzetiségi önkormányzatot csak a lázálom képzelhet el, és a minden arányérzéket meghaladó túlzás.” A kisebbségi támogatásokat a nemzetiségi területek megállapítandó összetételéhez kötötte volna a Társaság, kerülendőnek tartotta a kettős vagy többes kötődés kérdését, míg a cigányság számára a kisebbségi jogokat csak a „nomadizáló” életformából az „európai” életmódra való átlépéssel biztosította volna.

Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen elfogadták a tárcaközi egyeztetésről készült tájékoztatót és annak határozati javaslatait. Szerkesztőbizottságot hívtak életre a szükséges átszerkesztés elvégzésére, amely után, de még a kormány elé terjesztés előtt újabb tárcaegyeztetést tartanak. A beterjesztés időpontját november 30-ára módosították.

Szádeczky-Kardoss Irma, az IM Jogi-informatikai Főosztályának csoportvezetője megküldte Wolfart Jánosnak a szeptember 16-i keltezésű törvénytervezetről készült szakvéleményét, ezzel kapcsolatos szövegezési javaslatait, valamint „A nemzeti és etnikai kisebbségek közéleti és önkormányzati anyanyelvhasználati jogainak kodifikálása nyomán keletkező és megoldandó problémák” c. feljegyzését. Az előbbi lényegében nyelvi, szerkezeti és terminológiai javaslatokat és pontosításokat (nemzeti és etnikai kisebbség, identitás stb.) fogalmazott meg, míg az utóbbi a kisebbségi nyelvek jogi szakterminológiájának hiányát, és az ezzel kapcsolatos megoldási javaslatokat taglalta.

Az ősz folyamán elkészült a kisebbségi törvénytervezet egy újabb változata, amely az augusztus végi megállapodáshoz és szövegtervezethez képest fontos változásokat tartalmazott. Kimondta például, hogy nem magyar állampolgár kisebbségi önkormányzati képviselővé nem választható. Bevezette a kisebbségi szervezetek által opponált választási regisztrációt is. A Büntető Törvénykönyv vonatkozó paragrafusának figyelembe vételével, a választópolgárok önkéntes kérelme alapján a helyi jegyző a választások előtt összeállította a kisebbségek titkos nyilvántartását: kizárólag csak a regisztrált személyek ajánlhattak képviselő-jelöltet és szavazhattak az egyfordulós, kislistás-többségi alapú választásokon. A megválasztható kisebbségi önkormányzatok létszáma szintén a regisztrált választópolgárok számához igazodott.