>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Pavlics Irén, a Magyarországi Szlovének Szövetségének titkára a Wolfart Jánoshoz írott levelében a kormány elé történő terjesztésre alkalmatlannak minősítette a törvénytervezetet, és megfogalmazta az ezzel kapcsolatos, elsősorban szankciókat és feltételeket tartalmazó javaslatokat. A tervezetet a hazai helyzetet figyelmen kívül hagyónak minősítette, amely nem tartalmaz garanciákat az anyagi feltételekre, a kisebbségi jogok érvényesülésére, illetve a parlamenti képviseletre.

Szirtesi Zoltán, a Dél-kelet Magyarországi Cigány Önkormányzatok Uniójának (Szeged) vezetője megküldte a NEKH-nek a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat. Hiányolta a tervezetből a garanciákat, a végrehajtás ellenőrzését, a cigányság nemzetalkotóként való elismerését. Ez utóbbi kapcsán azt javasolta, hogy a heterogén összetételű népcsoport „egybehangzó akaratnyilvánítása” dönthesse el a hovatartozás kérdését. Tájékoztatott egyúttal a régióban megalakított, hivatalos jogi személyiséggel nem rendelkező, települési szintű cigány önkormányzatok létrehozásáról is. Felvetette végül azt a kérdést, hogy szükséges-e egyáltalán kisebbségi törvényt alkotni akkor, ha sikerül érvényesíteni az alapvető nemzetközi dokumentumok betartását, különben csak „speciális kisebbségekre”vonatkozó szabályokat tartott indokoltnak.

Kilenc alapító szervezet (Amalipe Cigány Kultúra- és Hagyományőrző Egyesület, Magyarországi Horvátok Szövetsége, Magyarországi Németek Szövetsége, Magyarországi Roma Parlament, Magyarországi Románok Szövetsége, Magyarországi Szlovákok Szövetsége, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Phralipe Független Cigány Szervezet, Szerb Demokratikus Szövetség) részvételével – konzultatív, érdekegyeztető fórumként – megalakult a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztala. Az alapítók Szabad Györgynek, Antall Józsefnek, és Wolfart Jánosnak írott levelükben tudatták a címzettekkel a Kerekasztal létrejöttét, és annak okait. Ez utóbbiak terén a szervezők nem láttak ugyanis garanciát arra nézve, hogy a kisebbségek alapvető igényei megfelelő kielégítést nyerjenek: „szeretnénk megtörni azt a gyakorlatot, hogy rólunk – nélkülünk döntsenek.” Megítélésük szerint az eddigi törvénytervezetek elemi kisebbségi érdekeket hagytak figyelmen kívül, fontos garanciákat és anyagi biztosítékokat nélkülöztek, nem rögzítették a legitim képviseletet, a kisebbségi önkormányzatiság, a kulturális autonómia jogait és részleteit, és esetenként diszkriminatív szabályozást terveztek. Egyúttal tájékoztattak arról is, hogy közös tervezet kidolgozásába kezdenek egy számukra kielégítő törvény megalkotása érdekében.

Franci Zwitter, a Szomszédos Országok Nemzetiségeinek Munkaközössége (Klagenfurt) koordinátora levelet írt a MEH-nek a kisebbségi törvénytervezet előkészítéséről, amely némi késéssel, márciusban érkezett a NEKH-hez. Ezek szerint a tervezettel a szervezet Koordinációs Bizottsága január 22-én foglalkozott: üdvözölte a törvénytervezet elkészítését, de ugyanakkor sajnálattal vette tudomásul, hogy az figyelmen kívül hagyta a kisebbségek szempontjait és álláspontját.

Wolfart János megküldte Papácsy Editnek, az IM helyettes államtitkárának a BM Menekültügyi Hivatalának a törvénytervezet személyi hatályával kapcsolatos álláspontját, valamint a Szerb Demokratikus Szövetségnek és Hargitai Jánosnak a törvénytervezetről alkotott véleményeit.

Lakatos Menyhért levélben fordult segítségért Wolfart Jánoshoz, amelyben egyrészt üdvözölte a Kisebbségi Kerekasztal létrejöttét, másrészt viszont jelezte, hogy az MCKSZ elnöksége szükségesnek tartotta a parlamenti pártok, a kormány, és országgyűlési képviselők részvételét is a Kerekasztal munkájában. Leszögezte, hogy a kisebbségi törvény csak akkor kerülhet az Országgyűlés elé, ha a Kerekasztal azt megvitatta, és véleményét érdemben figyelembe is vették.

Wolfart János válaszlevelet írt a Kisebbségi Kerekasztalnak, amelyben üdvözölte a Kerekasztal létrejöttét. Leszögezte, hogy a NEKH a törvénytervezet politikai alapelveinek kidolgozását vállalta, amelyet az IM tervezetével együtt eljuttattak a kisebbségi szervezeteknek. A hivatalvezető hangsúlyozta azt is, hogy nem kívánnak a Kerekasztal nélkül dönteni, hanem konszenzusra törekszenek. Elküldte továbbá a Hivatal véleményét az IM tervezetéről.

Wolfart János az érintetteknek írt levelében tájékoztatott arról, hogy a NEKH kisebbségi szervezetek véleményeit is felhasználva véleményezte az IM törvénytervezetét, amelyet a tervezettel együtt mellékelt is. A törvény-előkészítés megvitatása érdekében egyúttal meghívta őket a Hivatal által kezdeményezett február 28-i egyeztetésre.

A kormánynak a tárca nélküli miniszterek feladatairól szóló 27/1991. sz. rendelete szerint a NEKH felügyeletét immár a kormány egy kijelölt tagja látta el.

Váradi Vilmos, a NEKH jogász-szakértője elkészítette a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó hatályos jogszabályokról szóló feljegyzését. A szakértő azon jogszabályokat gyűjtötte össze, amelyek közvetlenül vagy közvetve a kisebbségi jogok érvényesülését, vagy annak lehetőségét tartalmazták.

Szabad György megbeszélést hívott össze az IM, a NEKH, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Fodor Gábor részvételével. Ennek keretében megegyezés született arról, hogy a törvénytervezetet nem az IM, hanem a NEKH-et felügyelő miniszter fogja a Parlament elé vinni. A NEKH feladata olyan tervezet kidolgozása lett, amely a Kisebbségi Kerekasztallal való konszenzust tükrözi. Az IM által készített, és utóbb államigazgatási és kisebbségi érdekképviseleti részről egyaránt bírált törvénytervezet elvetését követően, 1991 első felében tehát két újabb törvénytervezet kidolgozása indult meg egymással párhuzamosan, amiket a NEKH által felkért külső szakértők, valamint a Kisebbségi Kerekasztal jogászai készítettek el.