>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

A Csongrád Megyei Közgyűlés vezetői és a megyei kisebbségek érdekegyeztető tanácsának képviselői a kisebbségi törvény előkészítéséről tárgyaltak Szegeden. Az elhangzott javaslatokat és észrevételeket a szintén jelenlévő Wolfart János gyűjtötte össze. A NEKH elnöke hangsúlyozta, hogy a törvénytervezet csak a Kerekasztallal kialakított konszenzus létrejötte után kerülhet az Országgyűlés elé.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése az országos kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésköröket vitatta meg.

A Kisebbségi Kerekasztal ülésén a kisebbségi szervezetek képviselők és a szakértők egyeztették a kisebbségi önkormányzatokra és a parlamenti képviselet törvényi szabályozására vonatkozó javaslatokat.

Ficzere Lajos tanszékvezető egyetemi tanár elkészítette a törvénytervezet véleményezését, amely kiemelte az átfogó szabályozásra való törekvést, a megfelelő szerkezeti felépítést, valamint az alapértékek beépítését. Ezek által a tervezetet alkalmasnak tartotta arra, hogy megszövegezzék a későbbi törvényjavaslatot, és lefolytassák az egyeztetéseket.

Megbeszélés zajlott le a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal ügyvivői között, amelyet másnap, 28-án sajtókonferencia követett. A törvény előkészítéséről szóló, február végi tanácskozáshoz hasonlóan a NEKH ezúttal is a Kerekasztalnak a törvény alapelveiről szóló anyagát, a preambulum-tervezet véleményezését igényelte, valamint ismételten szorgalmazta az egyeztetések megkezdését. A sajtótájékoztatón a Kerekasztal által kiosztott vázlatot a Hivatal utóbb tartalmi szempontból értékelhetetlennek minősítette.

A Zsidó Vallású Magyarok tiltakozó állásfoglalást alakítottak ki a zsidóságnak etnikumként való kezeléséről, amelyet az EJKVB-nak való megküldést követően, Fodor Gábor utóbb, 1992. március 20-án továbbított egyes országgyűlési képviselőknek.

Wolfart János válaszlevelet írt Franci Zwitternek, a Szomszédos Országok Nemzetiségeinek Munkaközössége (Klagenfurt) koordinátorának, amelyben hangsúlyozta, hogy a hivatkozott törvénytervezet nem a magyar kormány hivatalos tervezete, hanem az IM-é, és inkább egy műhelytanulmányról volt szó.

A Kisebbségi Kerekasztal sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a megalakulás óta eltelt két hónapban a Kerekasztalnak sikerült konszenzusra jutnia a kisebbségi törvénytervezet alapelveiben, szerkezetében, a kisebbségi önkormányzatok létrehozásában, jogosítványaiban és működésükben, valamint a parlamenti képviselet és a kulturális autonómia ügyeiben. Megkezdték ugyanakkor az országos kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos kérdések megtárgyalását is.

Az Antall Józseffel való találkozót követően, az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának elnökségi tagjai – németországi, franciaországi és ausztriai kisebbségi politikusok – a dél-tiroli Karl Mittendorffer vezetésével részt vettek a Kisebbségi Kerekasztal tanácskozásán.

Antall József megbízta a NEKH-t, hogy – a Kisebbségi Kerekasztallal egyezségre törekedve – készítsen a kormány számára kisebbségi törvénytervezetet. (Balogh 2002.)

Antall József mintegy kétórás megbeszélésen fogadta a hazai kisebbségi vezetőket. A tanácskozáson elhangzott, hogy a kormány fontosnak tartja, hogy maguk a kisebbségek is részt vegyenek a kisebbségi törvény előkészítésében. (Eiler 2002.) A kormány által kiadott állásfoglalása szerint a hazai kisebbségek problémáinak megoldása, normatív és intézményes alapokra helyezése, a garanciák kidolgozása az európaiság előfeltétele. A dokumentum leszögezte, hogy „az érdekelt szervezetek bevonásával mielőbb el kell készíteni a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslatot.” Felkérte végül a kisebbségi szervezeteket, hogy képviselőik útján működjenek közre a problémák megoldásában, a belső konszenzus kialakításában és „külkapcsolataink fejlesztéséhez.”